„Gyűlöllek titeket, embereket gyilkoltok” – az oroszok inkább már letagadják származásukat, olyan szinten utálják őket

Tavaly, amikor a háború kezdetének napján a világ számos pontján tüntetések kezdődtek az orosz agresszió ellen, a világ közvéleménye felkapta a fejét arra a megmozdulásra, ami Grúzia fővárosában, Tbilisziben volt: A parlament épülete előtt a tömegben néhány ember állt kezükben papírral: „Orosz vagyok. Elnézést kérek ezért”.

Az oroszellenesség a háború első napjától kezdve kézzel fogható volt a világnak azon a részén, amelyik szolidaritással viseltetett Ukrajna iránt. Ez főleg a Nyugaton volt érzékelhető, illetve azokban az országokban, ahol a történelmi tapasztalatok miatt egyébként sem kedvelik őket. Grúziában a 2008-as háború után például különösen így volt.

Az első atrocitások az éttermek ellen irányultak. Varsóban a népszerű orosz étterem, a Skamiejka rengeteg fenyegetést kapott, ráadásul úgy, hogy a személyzet nagy része ukrán. Tamara Rochminska, az étterem tulajdonosa szolidaritásként a Facebook-oldalára kitett egy ukrán zászlót, kimutatva támogatását feléjük, és arra kérte az embereket, hogy hagyják abba a személyzet zaklatását. Azt írta:

Kérjük, ne feledjék, hogy Oroszország és az oroszok nem azonosak Putyinnal és imperialista terveivel.

Ugyanakkor azt az oroszellenesség elszenvedői is fontosnak tartották megjegyezni, hogy a sérelmeik elhalványulnak ahhoz képest, amivel az ukránok a háborúban szembesülnek, és semmiképpen sem lenne szerencsés egy lapon említeni azokat.

Alekszej Zimin orosz séf londoni étterme is céltáblává vált, még úgy is, hogy bevételének egy részét a Vöröskereszt ukrán menekülteket segítő munkájának támogatására ajánlotta fel, és többször is hangosan elítélte az orosz támadást. Azonban ez is kevés volt – vagy egyszerűen a gyűlölködőket nem érdekelték a gesztusok –, mert így is olyan üzenetekkel bombázták Zimint, hogy Putyin embere, és gyilkos. Odáig fajultak a fenyegetőzések, hogy egy ideig rendőrök vigyáztak a vendéglátóhelyre.

Voltak, akik azt várták, hogy a gyűlölködés alábbhagy, de ahogy sorra derülnek ki a civilek, illetve az ukrán katonák ellen elkövetett háborús bűncselekmények (pl. Bucsa, Irpiny, Borodianka, ukrán hadifogoly lelövése, illetve a nemrég történt lefejezés is ilyen lehet), a külföldön élő oroszoknak fokozódó gyűlölettel kell szembenézniük. Mindezt úgy, hogy többségük már hosszú évek óta nem él Oroszországban, vagy éppen a putyini politika miatt hagyta el a hazáját, és a legkevésbé sem támogatja a háborút.

Ilja Kaplan berlini étteremtulajdonos 32 éve hagyta el a szülővárosát, Moszkvát, hogy új életet kezdjen Berlinben, és soha többé nem ment vissza. Mégsem engedte el orosz identitását, és megnyitotta a Pasternak nevű orosz éttermet, ami negyedszázadon át sikeresen üzemelt. Ahogy ő mondta a Los Angeles Times-nak korábban, ez egy olyan hely, ahol németek, ukránok, oroszok és még sokan mások vidáman esznek-isznak. Őt is sokan támadják, még úgy is, hogy nyilvánosan elítélte Oroszország háborúját szomszédja ellen, és éttermének sokkal több ukrán alkalmazottja van, mint orosz.

A lap szerint Németországban mintegy 3 millió olyan ember van, akinek vannak orosz gyökerei. Ők diszkriminációval, kiközösítéssel és gyakori gúnyolódással találkoztak a háború első fél éve után. Az sem segített a helyzetükön, hogy köztük is vannak olyanok, akik támogatják a háborút, előfordult, hogy csaknem ezren tüntettek Berlinben Putyin mellett.

A helyzet az elmúlt hónapokban sem sokat változott, sőt, a Sky News több olyan esetről is beszámolt, hogy oroszokat bántalmaztak az Egyesült Királyságban. Egy Oroszországból származó, Észak-Walesben élő nőt bántalmazott egy szomszédja, és közben azt kiabálta: „Miért vagy még mindig itt? Takarodj haza!”

Egy derbyshire-i építkezésen egy orosz származású munkásnak esett neki a kollégája, amit így vezetett fel: 

gyűlöllek titeket, oroszokat, embereket gyilkoltok.

A Sky News több rendőrkapitányságot is megkeresett azzal, hogy nőtt-e a gyűlölet-bűncselekmények száma, ahonnan választ kaptak, ott az derült ki, hogy igen, több ilyen eset történt.

Mark Walters, a Sussexi Egyetem büntetőjogi és kriminológiai professzora szerint a „kiváltó események” a gyűlölet-bűncselekmények bizonyos típusainak növekedéséhez vezetnek. Példaként azt hozta fel, hogy a brexittel megnőtt a rasszista bűncselekmények száma, a koronavírus-járvánnyal pedig az ázsiaiak elleni támadások száma nőtt. Úgy véli,

az oroszellenes esetek akkor szűnnek majd meg, ha a háborúnak vége lesz, aminek viszont még nem sok jele van.

Nemrég a CNBC-nek menekült oroszok arról számoltak be, hogy érzésük szerint nőtt az oroszellenesség. Julija Azarova független újságíró, akinek rögtön a háború kitörése után menekülnie kellett a hazájából, elmondta, kétszer járt Lettországban, de Ukrajnába nem léphet be a származása miatt, holott a rokonait szeretné meglátogatni.

A lapnak megszólalt egy Lana álnevű nő is, aki arról beszélt, hogy amikor megkérdezik tőle, honnan származik, akkor rendkívül feszült, mert nem tudja mire számítson. 

Nem mindenki érti, hogy a kormány, az ország és a nép nem ugyanaz

 – mondta. „Tegyük fel, hogy ön az Egyesült Államokból származik, és mégis lehet, hogy nem Trump-szavazó.” Egy másik megszólaló már inkább titkolja, hogy orosz. Előfordult, hogy egy lengyel étteremben a pincérek nem voltak hajlandók kiszolgálni, miután észrevették az orosz útikönyvét. Ő úgy fogalmazott:

„A háború után, azt hiszem, még jobban fogok félni a származásomat firtató kérdésektől, mert azonnal úgy érzem majd, hogy magyarázkodnom kell, félve a várható negatív reakcióktól.”

Nyitókép: Oroszellenes graffiti Tbiliszi utcáin 2023. február 23-án. Fotó: Daro Sulakauri/Getty Images.