Mágikus gömbnek hitték a súlyosan radioaktív anyagot, és élvezték, hogy világítanak a sötétben – amikor tényleg nagy zűrt okozott egy eltűnt céziumkapszula

Már-már abszurd, ahogy fél Ausztrália egy gombelem méretű kapszulát próbált megtalálni a kontinensnyi méretű ország egyik 1400 kilométer hosszú útján, de a tét óriási volt, egy ilyen mütyür több embert is meg tud ölni.

Az általában sugárzásmérők kalibrálásához használt cézium-137-et tartalmazó kerámiakapszula veszélyes mennyiségű, óránként 10 röntgengép sugárzásnak megfelelő radioaktív sugárzást bocsát ki magából. A súlyosan rákkeltő, életveszélyes izotóp, ha az ember a közvetlen közelében van, akkor bőrkárosodást is szenvedhet.

A mindössze 6 mm átmérőjű és 8 mm magas tárgyat végül Newman közelében találták meg, az út mentén hevert. Ahogyan arról az rtl.hu is beszámolt, a veszélyes tárgyat ólomkonténerbe zárták és csütörtökön Perth-be szállítják.

A napokig tartó keresés, illetve kitartó tájékoztatás nem volt véletlen, polgári célból használt izotópok már több esetben is okoztak világszerte súlyos baleseteket. Legtöbbször fel sem ismerik az emberek, mivel van dolguk, pedig a legsúlyosabb nukleáris katasztrófát éppen a cézium-137 okozta.

Kékes fénnyel a bőrükön táncoltak

Az eset még 1987-ben történt Brazíliában, Goiâniában, ahol hajléktalanok feltörtek egy elhagyatott klinikát, és meglovasítottak onnan egy sugárkezelésekhez használt gépet. A gépet nem sokkal később szétbontották, és nagy nehezen eljutottak az ólom- és vasköpenyig, mit sem tudva arról, hogy abban egy 93 grammnyi cézium-kloridot tartalmazó gömb van, ami kékes fényben derengett. Öt nap múlva eladták a „mágikus” gömböt egy Devair Alves Ferreira nevű fémkereskedőnek, aki természetfeletti tulajdonságokat tulajdonított a tárgynak, és azt tervezte, készít egy gyűrűt belőle a feleségének. De addig is beindult az ámokfutás.

A kereskedő napokig mutogatta az ismerőseinek, akik a gömbön található kék port a bőrükre dörzsölték, és a sötétben táncoltak, élvezve a kékes fényt a bőrükön. Kis darabokat is kivájtak a gömbből, azt a rokonok és a barátok kapták meg.

Pár nap múlva a céziummal érintkezők megbetegedtek, ami a kereskedő feleségének lett gyanús, így összeszedte a darabokat egy zacskóba, buszra szállt, és elvitte a közeli kórházba. A kórház értesítette a hatóságokat, akik 130 ezer embert vizsgáltak meg a városban. Közülük 249 ember szennyeződött a sugárzó anyaggal, és húszan betegedtek meg. Négy ember halt meg a céziummal való találkozásban, köztük a kereskedő lánya, Leide, akinek a szendvicsére jutott a sugárzó anyagból, és az áldozatok között volt Gabriela Maria Fereira, a vastelep tulajdonosának 37 éves felesége, továbbá Ferreira két fiatal alkalmazottja is. Őket ólomkoporsóban temették el.

Azok közül, akik megbetegedtek, később többen meghaltak rákban. Goiâniában hasonló intézkedéseket vezettek be, mint Csernobilban: a fertőzött terület állatait elaltatták, a növényzetet kiirtották, az épületek felületeit megtisztították, egyes helyeken pedig a talaj felső rétegét is kicserélték. Még így is csak a cézium 87 százalékát sikerült begyűjteni, és a környéken a rákos megbetegedések száma megnőtt a következő években.

Nem csak a cézium okozhat súlyos katasztrófát, 1984-ben egy marokkói munkás irídium-192-t vitt haza a munkahelyéről. A férfi a hálószobában tárolta az anyagot, aminek az lett a vége, hogy nyolc családtagja meghalt a sugárzás miatt, másik három ember pedig megbetegedett.

Néha a véletlenek egészen különös összejátszása miatt történik baleset.

Mexikóban például két fegyveres rabolt el egy sugárzó anyagot szállító kamiont, aminek a rakományát aztán rendőrök találtak meg.

A bűnözők pechjére a teherautó nagy mennyiségű, egészségügyi célokra használt, rendkívül erősen sugárzó kobalt-60 izotópot szállított, még nagyobb szerencsétlenségükre pedig elég kíváncsiak voltak ahhoz, hogy ki is csomagolják a szállítókazettákból. A kobalt-60-as annyira erős sugárzást ad ki, hogy alig néhány perc alatt halálos sugárdózist kaphat, aki érintkezésbe kerül vele. A rablókat akkor kapták el, amikor a pachucai kórházban jelentkeztek sugárfertőzés miatt. Végül élve megúszták az esetet, igaz a törvény előtt felelniük kellett a tettükért.

Ha már lopás, akkor nem mehetünk el egy 2003-as orosz eset előtt, amikor színesfémre utazó tolvajok szétvertek két generátort az orosz haditengerészet Északi Flottájának egyik atom-tengeralattjáróján Murmanszkban. A generátorok darabjaira végül a flotta mérnökei bukkantak rá a vízben. 

A tolvajok valószínűleg nem úszták meg élve a begyűjtőkörutat, mert a generátorok radioaktív uránizotópot tartalmaztak, és a szakemberek szerint óránként 1000 Röntgen sugárzásnak voltak kitéve.

Ez az eset súlyos kérdéseket vetett fel már akkor is, például hogy hogyan lehet csak úgy törni-zúzni egy atom-tengeralattjárón.

Egy másik furcsa eset 2010-ben történt Indiában, amikor Majapur városában az egyetemen úgy döntöttek, eladnak egy csomó rég nem használt kacatot. Szerencsétlenségükre volt köztük egy 1985 óta nem használt műszer, egy Kanadából vásárolt gammasugárzó, ami kobalt-60-at tartalmazott. Ezt ócskavas-kereskedők vásárolták meg. Ők elkezdték szétszerelni a készüléket, leszedték róla az ólomborítást, aztán nem sokkal később a kórházban kötöttek ki a sugárterhelés miatt. A munkások sejtették, mitől vannak rosszul, vittek egy képet a készülékről magukkal a kórházba – szemben volt az egyetem, ahol felismerték, mi lehet az. Összesen tizenegyen kerültek kórházba, közülük egy meghalt.

A fentiekből is látható, hogy nem túlzott az aggodalma az ausztrál cégnek a cézium-137 miatt, próbálnak megtenni mindent, de érzik, hogy azon a 1400 kilométeren bárhol lehet, ahol az eltűnését sejtik. Mindenesetre hétfőn eljutottak odáig, hogy bocsánatot kértek.

Nyitókép: illusztráció – Fotó: Horacio Villalobos#Corbis/Corbis/Getty Images