Liz Truss, az emberi kézigránát, aki még egy salátától is kikapott – rég bőgött le politikus olyan látványosan, mint a brit miniszterelnök

 „Ó jaj, újra itt!” – ezt a nem túl lelkes reakciót váltotta ki III. Károly királyból Liz Truss, amikor először kellett fogadnia az új brit miniszterelnököt. A politikust még édesanyja, II. Erzsébet iktatta be hivatalosan, de azóta nemcsak a királynő, hanem a britek Trussba vetett bizalma is meghalt. A stabilitás és adócsökkentés ígéretével kormányra kerülő Truss gyorsabban és látványosabban bőgött le, mint elődei, a brexittel befürdő David Cameron és Theresa May, vagy a sorozatos botrányaiba belebukó Boris Johnson. 

Alig hat héttel beiktatása után már saját pártjának, a konzervatívoknak is csupán töredéke bízik benne, nem csoda, hogy csütörtökön bejelentette: lemond, miután találkozott a párt képviselőivel. A Daily Star című bulvárlap ma büszkén jelentette: 

a saláta nyert 

a lap nemrég elindított kísérletében, amely élő közvetítésben azt vizsgálta, hogy a fej saláta szavatossága, vagy Liz Truss miniszterelnöksége jár-e le előbb. Azok a nézők nyertek tehát, akik arra fogadtak, hogy a kormányfő dől ki hamarabb. Truss kudarca olyan látványos, hogy sokan még a nagy felháborodás közepette kiebrudalt Johnsont is szívesebben viszontlátnák kormányfőként. (A saláta diadaláról az RTL Híradó is beszámolt:)

Sokat akart a szarka

Már megválasztása előtt Margaret Thatcherhez hasonlítgatták Trusst, aki addig leginkább szürreális, képernyőszaggató interjúival került a figyelem középpontjába az Egyesült Királyságban. Az ország harmadik női miniszterelnökétől Johnson távozása után elsősorban a brexit és a covid miatt megtépázott gazdaság talpra állítását várták a konzervatívok, valamint azt, hogy oldja meg az egyre növekvő árak problémáját.

Trussnak erre nagyon szép ígéretei voltak. Úgy tervezte, hogy megállítja a társadalombiztosítás árának áprilisban bejelentett növekedését, a cégekre kivetett adókat, illetve a nem megújuló energiákat használók büntetőadóját is csökkentette volna. Összesen 45 milliárd fontba került volna ez a terv az államháztartásnak, arról viszont egyáltalán nem beszélt a lemondott miniszterelnök, hogy mégis honnan szeretné előteremteni a hiányzó pénzt.

A nagyvonalú terv hatására a font árfolyama bedőlt, a nemzeti bank pedig vészhelyzeti tervet jelentett be – Truss pedig arra kényszerült, hogy egyszerre hárítsa el magától a felelősséget, és próbáljon visszatáncolni pár korábbi ígéretétől.

Truss szeptember 23-án bejelentett úgynevezett miniköltségvetését szinte már napokkal később toldozni-foltozni kellett. Mindössze tíz napba telt, hogy a kormány bejelentse, a legmagasabb keresetűekre kivetett 45 százalékos adó eltörlését visszavonták a konzervatívok elégedetlensége miatt. „Megértettük, és hallgatunk rátok” – írta ekkor a kormány a Twitteren.

A miniköltségvetés bemutatása után 21 nappal pedig azt a részét vonták vissza a tervnek, amely a cégekre kivetett adó növelését törölte volna el. Közben – szokatlan lépésként – az IMF is nyilatkozatban kritizálta a költségvetést. Azt írták, hogy az egyrészt szembemegy az angol nemzeti bank iránymutatásaival, másrészt pedig ha megvalósul, nagyban növelheti az egyenlőtlenséget az országban.

„Tekintettel a számos országban, köztük az Egyesült Királyságban tapasztalható megemelkedett inflációs nyomásra, jelenleg nem javasolunk nagy és nem célzott költségvetési csomagokat, mivel fontos, hogy a fiskális politika ne menjen szembe a monetáris politikával” – fogalmazott a szervezet szeptember végén.

Indult a vesszőfutás

Ami ezután történt, azt leginkább kapkodásként vagy vesszőfutásként lehet leírni. Truss próbálta eltolni magától a felelősséget a hetek alatt kútba esett reformok miatt. Úgy döntött, hogy lecseréli Kwasi Kwarteng pénzügyminisztert, és megpróbálja rákenni a felelősséget a hibák miatt. Azonban se a nép, se az ellenzék, se a pártja nem látta úgy, hogy a költségvetés kudarcáért a mindössze 38 hivatali nap után, október 14-én kirúgott Kwarteng a felelős.

Ezután következett Jeremy Hunt kinevezése pénzügyminiszterré, aminek még az apróbb mozzanatai is a háttérben történő kapkodásról árulkodnak. Ahogy mi is megírtuk, Hunt először azt hitte, hogy csak trollkodnak vele, amikor nyaralás közben egy olyan sms-t kapott Trusstól, hogy „Jeremy, Liz Truss vagyok, kérlek, hívj azonnal!”. Az üzenetet figyelmen kívül hagyta a volt külügy- és egészségügyi miniszter, és csak nevetett egy jót rajta a feleségével.

Azonban kiderült, hogy mégsem telefonbetyárok áldozata lett, hanem a miniszterelnök tényleg azt szerette volna kérni tőle, hogy legyen ismét kormánytag, ezúttal is új pozícióban. Belgiumból visszatérve nem is késlekedett. Hétfőn már azt jelentette be, hogy „majdnem az összes” adócsökkentést vissza fogja vonni, amit a miniköltségvetésben jelentettek be, valamint hogy egyéb állami kiadásokból is vissza fog venni.

„Továbbra is rendkívül bizakodó vagyok az Egyesült Királyság hosszú távú gazdasági kilátásaival kapcsolatban. Teljesítjük küldetésünket, hogy növekedjünk, de ehhez bizalomra és stabilitásra van szükség” – mondta Hunt beiktatásakor tartott beszédében.

A politikus nyíltan arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzetben elsősorban a befektetők kedvére kell tenni, a hatás pedig nem maradt el: a font ismét erősödni kezdett. A lépésnek, amit Faisal Islam, a BBC gazdasági szerkesztője „a brit gazdaság történelmének legnagyobb hátraarcaként” jellemzett, egy másik hatása is volt: 

ennek következtében adta fel számos képviselő végleg a Trussba vetett reményt.

Megágyaztak a lemondásnak

A bizalmatlansági szavazásokért felelős bizottság – az úgynevezett 1922 bizottság – felelőse, Graham Brady csak keddig több mint száz levelet kapott, amiben arra kérték őt a képviselők, hogy kezdeményezzen szavazást Truss ellen. A Guardian szerint még arra is biztatták, hogy írja át saját pártjának szabályzatát csak azért, hogy Trusst eltávolíthassák a hatalomból. Amikor egy minisztert arról kérdeztek, hogy akad-e olyan kollégája, aki még támogatja Trusst, úgy válaszolt:

Majd ha találok egyet, szólok.

Truss elvileg még 11 hónapig „immunis” lett volna a bizalmatlansági szavazásokra, mert ekkor járt volna le első hivatali éve – egyébként már 54 levél is elég lett volna ahhoz, hogy beindítsák ellene a mechanizmust. Saját pártjának így az a lehetősége volt csak a kiebrudalására, ha azt a párt által delegált parlamenti képviselők 50 százaléka, tehát 179 tag támogatja. Valószínű, hogy ez a szám a napokban már összejött. 

Szerda délután lemondott Truss belügyminisztere, Suella Braverman is, miután ez a nap arról szólt a brit parlament alsóházában, hogy a nemzet teljes politikai spektruma jobbról-balról alázza a miniszterelnököt. Braverman viszonylag átlátszó kifogással menekült el a kormányból: felmondólevelében azt írta, hogy azért nem tudja tovább betölteni a pozíciót, mert a nap folyamán „véletlenül” a személyes emailcíméről továbbított egy hivatalos dokumentumot, ami biztonsági kihágásnak minősül.

Egy friss közvélemény-kutatásban a konzervatív szavazók több mint fele azzal értett egyet, hogy Trussnak önszántából le kellene mondania, nagy többségük pedig így vagy úgy, de szívesen látna mást a párt élén. A konzervatívok legnagyobb tábora (32 százalék) a lemondatott Boris Johnsont látná szívesen újra kormányfőként, míg 23 százalékuk inkább azt a Rishi Sunakot, aki alulmaradt Truss-szal szemben a pozícióért.

Michael Gove, a párt egyik legfontosabb politikusa a héten arról beszélt: nem az a kérdés, hogy Truss elveszti-e a hatalmat, hanem az, hogy mikor. A korábbi kabinetminiszter a nyári párharcban is Sunakot támogatta, valamint nagy hangon ellenezte Truss miniköltségvetését is. Nem volt nehéz egyetérteni vele, amikor úgy fogalmazott, hogy a reformterv „darabbokra hullott”. Hozzátette:

Mind tudjuk, hogyan kapta Truss az „emberi kézigránát” becenevet.

Nyitókép: MTI / AP / Kirsty Wigglesworth