A múlt évszázad bulija az Adriai-tenger partján

A járványügyi intézkedések miatti kétéves szünet után június végén ismét hömpölygő tömeg lepte el a horvát tengerparti város főutcáját, míg a parkokban egymás után léptek fel a neves horvát előadók. Az utcákon oldtimer autók, Vespák sorakoztak. A Hotel Imperial bejáratánál például egy gyönyörű piros Buick Super Convertible állt, ez volt a legnépszerűbb járgány itt.

A látvány nagyon is passzol az Imperialhoz, ez az egyik legrégebbi hotel Opatijában. 1885-ben épült, mindössze egy év alatt húzták fel, eredeti nevét Stefánia belga királyi hercegnőről kapta. A hotelt a Déli Vasút, teljes nevén a cs. kir. szab. Déli Vaspálya Társaság építette meg. Abban az időben az utazás drágább volt, mint egy hotelben megszállni. Az Imperial luxusszállodának számított, volt benne központi fűtés, medence, és később vetítőterem is. Az emberek ide inkább gyógyulni, pihenni jártak, nem a tengerparton napoztak.

Opatija (magyarosabb nevén Opátia vagy Abbázia) 1917-re az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb üdülőhelyének számított, szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették. A városban több híres személyiség is megfordult, I. Ferenc József  és James Joyce is szívesen töltötte az időt az Imperialban.

A városban 12 ezren élnek. Az eredeti lakók közül sokan elhagyták Opatiját, mivel az ingatlanárak itt magasak, így az eladásból kapott összegből máshol nagyobb lakásokat, házakat tudtak vásárolni.

Az elmúlt évek alatt sokat alakult, formálódott a város. Korábban nem kifejezetten a fiatalok úti célja volt ez a hely, de mára trendi kávézók nyíltak, és a tengerparti strandok is kényelmesebbek lettek.

A RetrOpatija egyre népszerűbb, de a turisták még bizonytalanok, hogy érdemes-e beöltözni a bulira. Jócskán vannak azonban, akik szántak rá időt és energiát, hogy a frizurájukat belőjék, és retró ruhákba bújjanak. Ők inkább helyiek, vagy a közeli városokból, falvakból érkeztek.  

A buli háromnapos, de az első két nap nem olyan erős, elvétve egy-egy zenekar koncertje sejteti, hogy retró buliban vagyunk. Sokan nem is erre az eseményre jöttek, csak épp Opatijában nyaralnak, viszont a helyiek garantálják, hogy szembe jöjjön egy-egy hirdetés, hogy mindenki tudja: a város visszatér a huszadik századba.

A beöltözés nem mindenkinek sikerül jól. A retrót sokan a harmincas évekkel keverték össze, de itt alapvetően a hatvanas, hetvenes, esetleg a nyolcvanas  évek stílusát kéne hozni, a pörgős szoknyát, a masnikat, a lakkcipőt, a barkót, a belőtt sérókat, a hatalmas napszemüvegeket, a műanyag ruhákat, a geometrikus formákkal díszített inget vagy nadrágot, a telitalpú cipőket.

De persze senki sem zavartatta magát, és senkit sem zavart, ha az outfit kilógott a kategóriából.

Érdemes volt tájékozódni azoknak is, akik maradtak volna inkább a jelenben, mert a harmadik nap, amikor a buli a tetőfokára hág, közlekedési korlátozásokat vezetnek be. Délután háromtól már nem lehetett autóval bejönni a városba, hogy a RetrOpatija díszletei elkészüljenek, a színpadokat felállítsák, és az oldtimerek begördüljenek a helyükre.

Másnap nyoma sem volt annak, hogy itt több ezren buliztak előző este. Az utcák tiszták voltak, sehol egy eldobott műanyagpohár vagy ételmaradékok, cigarettacsikkek.

A RetrOpatija kiváló ötlet a turizmus fellendítésére, szép példa arra, hogyan érdemes hagyományt teremteni. Érdemes nagyot álmodni, jegyezte meg egy helyi üzletember. Ki tudja, lehet, hogy pár év múlva ez az esemény ugyanolyan neves és trendi lesz, mint a Velencei karnevál.

Nyitókép: RetrOpatija