„Egy férfi ki akart ugrani a vonatból, a lábánál fogva rángattuk vissza” – villámgyorsan alkalmazkodott a háborúhoz az ukrán vasút

Április 8-án rakétatalálat érte a donyecki régióban fekvő Kramatorszk városának vasútállomását. A támadásban 52 ember meghalt, és csaknem százan megsebesültek. Pavlo Kirilenko, a Donyeck megyei állami közigazgatás vezetője közölte, hogy a támadást Iszkander-rakétarendszerrel, kazettás töltetekkel hajtották végre. Az áldozatok ukrán civilek voltak, akik arra vártak, hogy vasúton kimenekítsék őket a térségből. 

Az ukrán állami vasúttársaság, az Ukrzaliznicja az orosz invázió első napja óta ilyen és ehhez hasonló területekre is indít járatokat, hogy segítse a háború sújtotta települések evakuációját.

A háborúról szóló híradásokban sokszor szerepelnek menekülteket szállító vonatok, amik rendszerint zsúfolásig tömve érkeznek meg az Ukrajna nyugati részén fekvő városok állomásaira. Az orosz megszállás óta az Ukrzaliznicja lett a civilek evakuációjának legfőbb logisztikai rendszere, a vasút február 24-e óta nem kevesebb mint 3,7 millió embert szállított biztonságos területre.

Az ukrán vasúttársaság emberfeletti munkájának köszönhetően a Kramatorszk állomást ért találat után mindössze pár órával már újra jártak a vonatok a régióban.

A menetrendet gyorsan módosították: a környékbeli vonalak bevonása után újra biztosítottá vált a közlekedés a menekülő civilek számára. Az ukrán vasút a háború kezdete óta küzd efféle logisztikai kihívásokkal, arról már nem is beszélve, hogy az állomások nagy része nincs felkészülve a tízezres nagyságrendűre duzzadt forgalom lebonyolítására.

Az elmúlt csaknem két hónapban a vasútállomások nem csak vonatok fogadására és indítására szolgáltak Ukrajnában. A nagyobb létesítmények ma már ideiglenes menekültszállóként, kórházként, konyhaként vagy óvodaként is funkcionálnak.

A vasút emellett fontos szerepet játszik a segélycsomagok elosztásának koordinációjában is. Az ukrán vasút az ország ellenállásának egyik legfontosabb eleme lett, annak ellenére, hogy az Ukrzaliznicja infrastruktúrája nem kimondottan modern, sok szakaszon a hétköznapok kihívásai is gondot jelentettek a háború előtt.

Az ukrán vasút az ország legnagyobb munkaadója, 350 ezer alkalmazottja van, akik a nehéz körülmények ellenére folyamatosan dolgoznak, hogy honfitársaikat biztonságos helyre juttassák. Alina Zhuk utaskísérő már a háború kezdete előtt is a vasútnál dolgozott. A fiatal nő elmondása szerint a háború kitörése utáni napokban sok munkatársa ideg-összeroppanást kapott.

Nemcsak mi küzdünk mentális problémákkal, hanem az utasok is. Egy férfi például megpróbált kiugrani a vonatból, őt a lábánál fogva húztuk vissza az ablakból

– mondta a vasúti dolgozó a Fast Company magazinnak.

Zhuk szerint nagyon sokan sírnak, de akadnak olyanok is, akik felszabadultak, mivel sikerült elmenekülniük az orosz hadsereg pusztítása elől. Az utaskísérő azt is elmondta, hogy rengetegen hálásak nekik, nagyon sok köszönetet kapnak azért, mert ezekben az időkben is lelkiismeretesen végzik a munkájukat.

Zhuk szerint ebben a pokolban is meg kell próbálni pozitívnak maradni, ők egymásban tartják a lelket, mert tudják, hogy ki kell tartaniuk.

Volodimir Boklag pályamunkás már 1984 óta a vasútnál dolgozik, 16 évesen ez volt az első munkahelye és nagy valószínűséggel már nem is fog váltani. Az 54 éves üzemvezető csapatában 16 munkás dolgozik. Boklag legfiatalabb beosztottja 22, a legidősebb pedig 74 éves. A férfi a családjával a háború kezdete óta egy óvóhelyként szolgáló raktárban él az állomás mellett, ahol dolgozik. Saját elmondása szerint 

korábban nem tudta volna elképzelni, hogy az ukrán nép így összefog, hogy megvédjék magukat az orosz fenyegetéstől.

Mindenki tudja a dolgát, a központi munkaterv szerint cselekszünk és megosztjuk a felelősséget – mondta Boklag, aki a kijevi régióban folyó harcok során szinte megállás nélkül dolgozott, hogy a szerelvények közlekedni tudjanak.

Február 24-én a munkánk teljesen megváltozott. Az embereket nem nyaralni, munkába vagy családi látogatásra kellett elvinnünk, hanem olyan területekre, ahol nincsenek állandó életveszélyben. 

Ezt már Alekszandr Pertsoviszkij, az ukrán vasúttársaság egyik vezető utaskoordinátora mondja. Pertsoviszkij szerint a kényszer miatt az állomásaik koordinációs csomópontokká alakultak, a személyvonatokat pedig sokszor segélyszállítmányok szállítására használják. A szakember azt mondta, hogy teljesen új helyzetbe kerültek, amihez nagyon gyorsan alkalmazkodni kellett. A vezető szerint az a legfontosabb, hogy az emberei száz százalékban a munkára összpontosítsanak, mert jelenleg csak így lehet fenntartani ezt a rendszert.

Nem csak az embereknek segítünk. Van egy programunk is, ami a cégeket segíti abban, hogy áthelyezzék a tevékenységüket egyik városból a másikba 

– mondta a koordinátor.

Igor Szolovit, az ország nyugati részén fekvő lvivi állomás főmérnöke az embereivel már a támadás első óráiban elkezdte átrendezni az állomás váróját, hogy felkészülve várják a menekültek áradatát. Tudták, hogy nagyon sokan fognak érkezni az ország keleti részéből, ezért minden eshetőségre gondoltak: külön anya- és gyerekszobát rendeztek be, rendszerezték a rendelkezésre álló mosó- és fertőtlenítőszereket, és elkezdték kialakítani a melegedőket.

Nem tudtuk, mire készüljünk, sok helyről azt az információt kaptuk, hogy nagyon hamar el fogják vágni az utánpótlásainkat, így mindent igyekeztünk a lehető leggazdaságosabban beosztani

– emlékszik vissza a háború első napjaira.

Szolovit szerint az a legnagyobb kihívás, hogy segíteni tudjanak a leginkább rászorulókon, a gyerekeken és az időseken, akik nem tudnak gondoskodni magukról. A főmérnök azt tapasztalja, hogy az emberek szörnyű mentális és fizikai állapotban érkeznek meg keletről, többségüknél nincsenek papírok, táskák, de még csak váltóruha sem, mert olyan gyorsan el akart jönni otthonról, hogy még ezzel sem volt idejük törődni és mindent hátrahagytak.

Az 50 éves Olekszandr Csuikin mozdonyvezetőként dolgozik a vasútnál már harminc éve. A férfi szerint az ő reggeli rutinja nem változott sokat, reggelizik, megborotválkozik és elindul dolgozni. Ezen kívül viszont szinte minden más lett, sokkal több az utas, akikre fokozottan kell ügyelni. Szerinte a vasútnál mindenki komolyabban veszi a feladatát az orosz megszállás óta és mindenkinek az lebeg a szeme előtt, hogy segítsék az embereket. 

Egymásra is jobban figyelünk, többet beszélünk, mindig feltöltjük a telefonunkat, hogy el tudjuk érni a szeretteinket

– mondta Csuikin.

A mozdonyvezető elmondta, hogy nem tudják ugyan kizárni a megváltozott körülményeket, hallják a légiriadók és a rakéták robbanását, de mennek tovább, mert menniük kell.

Nyitókép: Illusztráció / Yevhen Kotenko / Ukrinform / NurPhoto / Getty Images