Nyolc elhagyott repülőtér, ahol már csak az idő repül

A világon számos elhagyott repülőtér épületei és hangárjai állnak üresen: némelyiket háborúkban bombáztak le, másoknak egyszerűen új repülőterek vették át a helyüket, a régiek lebontása pedig valamiért elmaradt. Az alábbi nyolc elhagyott repülőtér története sok ponton eltér, de egy közös van bennük: mind megdöbbentő mementói a ma is kísértő múltnak.

1. Berlin Tempelhof

A mára megszűnt Berlin Tempelhof repülőtér egykor Európa legnagyobb épülete volt. A terület a templomos lovagoké volt a XII-XIII. században, innen származik a reptér neve is. Eleinte a korai repülőgépek tesztelési helyszíne volt, 1909-ben a francia pilóta, Armand Zipfel itt tartott bemutatót, ugyanabban az évben Orville Wright, a legendás fivérek egyike is megfordult itt a gépével.

A nácik hatalomra kerülésével a reptér jelentős felújításon ment keresztül. Az 1930-as évek végén kibővítették, hogy lenyűgözzék a Harmadik Birodalom új fővárosának látogatóit. Hitler mestertervében az irányítótorony és a hatalmas irodák mellett 13 lépcsőháztorony, vízesés és egy gigantikus stadion is szerepelt, ezek közül azonban nem mind jutott el a megvalósulásig.

A náci időkben az épület változatos és félelmetes funkciókat látott el. A harmincas években itt működött Berlin egyetlen SS által működtetett koncentrációs tábora Columbia néven, a második világháború idején pedig a Gestapo börtöne volt.

A háború után felosztották Németországot, benne a mélyen a szovjet zónába eső Berlint is. 1948 júniusában a szovjetek blokád alá vonták a fővárost a nyugati hatalmakkal fennálló vitás kérdések miatt. Nemcsak a Nyugat-Berlinbe vezető utakat és vasutakat vágták el, de lezárták a hajózási útvonalakat is. Csak a nyugatiak légifolyosóit hagyták nyitva, ebben kapott fontos szerepet a Tempelhof. A berlini légihíd június 26-án jött létre Nyugat-Berlin és az amerikai-brit-francia zónák között. Néhány hét alatt sikerült biztosítani az elszigetelt nyugat-berliniek ellátását. A repülőgépflotta vegyes volt, katonai és civil gépek is részt vettek a szállításban. Berlinben napközben átlag hárompercenként landolt egy gép, a kirakodás 30–70 perc alatt lezajlott, ezután a gépek ismét a levegőbe emelkedtek.

A Tempelhof 2008-ban végleg bezárt mint repülőtér, de még mindig használják sporteseményekre, sőt néha technopartikat is rendeztek itt. A területén hatalmas park működik. Forgatási helyszínként is használják, Az éhezők viadala, a Kémek hídja és a Bourne-csapda például részben itt készült.

2015-ben az egyik hangárt átalakították, és szíriai menekülteket szállásoltak el benne. Hétezer férőhelyet hoztak létre, iskolát és sportolási lehetőséget is biztosítottak.

2. Floyd Bennett Field, New York

Az elhagyatott, 500 hektáros egykori repülőtér New York államban, a Marine Park szomszédságában, Brooklyn délkeleti részén, a Jamaica-öböl partján található. Eredetileg kereskedelmi és általános légikikötő volt, mielőtt a haditengerészet katonai célokra átvette.

A Floyd Bennett Field úgy jött létre, hogy a Barren-szigetet és több kisebb szigetet összekapcsolták Brooklynnal a köztük lévő csatornák feltöltésével, amihez a Jamaica-öböl aljáról szivattyúzott homokot használtak. Az 1930. június 26-án felavatott repülőteret Floyd Bennettről nevezték el, arról az amerikai pilótáról, aki elsőként repült át az Északi-sarkon.

A haditengerészet 1941-ben vette át: repülőgépek építésére és tesztelésére is használták, egészen 1971-ig. Jelenleg néhány hangár a New York-i rendőrség és tűzoltóság raktáraként szolgál, emellett a terület szabadidőparkként is üzemel, ahol a nagyközönség íjászkodhat, pályákon biciklizhet, kempingezhet, kajakozhat és horgászhat, de egy repüléstörténeti kiállítást is létrehoztak az egyik hangárban.

3. Dzsaiszalmer repülőtér, India

Ez az elhagyott repülőtér India mindentől távol eső részén, a Thár-sivatag szívében található Dzsaiszalmer város mellett, Rádzsasztán szövetségi államban. A sárga homok miatt „aranyvárosnak” is nevezett, hatvanezer fős település a pakisztáni határ közelében fekszik. A repülőtér 2013-ban épült meg 17 millió dollárból, de még egyetlen utast sem látott. Ellentétben a cikkben szereplő sok elhagyott repülőtérrel, a Dzsaiszalmer légikikötő soha nem működött.

Az érkezési terminál futószalagját, ahol az utasok bőröndjeinek kellene kígyóznia, vastag por lepi be. Az épületben galambok élnek, a kifutópályák aszfaltja repedezett, benőtte a gaz.

A kormány szándéka az volt a repülőtérrel, hogy ösztönözze a turizmust Indiába, de olyan önkormányzatok is sikeresen pályáztak, például ebben az esetben is, ahol a beruházók és az utazók igényei nem találkoztak. India-szerte legalább nyolc hasonló repülőtér van ilyen lepusztult állapotban, ezekre több mint 50 millió dollárt költöttek, és soha nem nyitottak meg.

Sanjiv Kapoor, a SpiceJet légitársaság operatív igazgatója a Reutersnek azt mondta, a kormánynak meg kellene értenie, hogy „ez nem úgy működik, hogy megépítjük a repteret, és akkor majd jönnek a turisták”. Több mint valószínű, hogy Rádzsasztán szellemrepülőtere a jövőben is inkább galambokat fogad majd, mint embereket.

4. Zvartnotsz, Örményország

A nemzetközi repülőtér 1970-es években épült 1-es terminálja a luxus csúcsa volt a maga korában, a Kreml VIP-tagjai is rendszeresen megfordultak itt. A magas irányítótoronyban előkelő étterem működött, a Szovjetunióból és azon túlról érkezők pedig stílusosan utazhattak az örmény főváros, Jereván melletti repülőtéren keresztül.

Az 1980-as években újították fel, új terminál is épült, mert a forgalom meredeken emelkedett. Mikor Örményország függetlenné vált a Szovjetuniótól, megnőtt a repülőtérre érkező teherszállító gépek száma, ezért 1998-ban új cargo terminált húztak fel, amely évente százezer tonna rakomány fogadására képes.

A képeslapok és turisztikai füzetek sztárjaként ismert Zvartnotsz régi terminálján utoljára 2008-ban landolt repülőgép. Mára az ablakok betörtek vagy hiányoznak, a repedezett falakon még mindig a szovjet korszak plakátjai láthatók, miközben régi beszállókártyák és egyéb papírok foszlányai hevernek szerteszét a földön. Mint Karen Torosyan, a reptéri karbantartók egykori vezetője fogalmazott: „Ez a repülőtér volt a legjobb a maga nemében. Amikor itt dolgoztam, mindig nagy volt a forgalom. Szomorú így látni.”

Több helyi és nemzetközi szakmai szervezet is küzd azért, hogy ne bontsák le az ikonikus épületet és a használaton kívüli irányítótornyot.

5. Nicosia Nemzetközi Repülőtér, Ciprus

A Nicosia Nemzetközi Repülőtér volt Ciprus fő légikikötője az 1930-as évektől fogva, a brit Királyi Légierő RAF Nicosia néven működtette egészen 1974-ig. Kezdetben elsősorban katonai légibázisként működött, és még jelenleg is a brit védelmi minisztérium tulajdonában van.

A második világháború idején a repülőtér épületeit és kifutópályáját helyi vállalkozók, Stelios Joannou és George Paraskevaides támogatásából bővítették. A kifutópályát amerikai bombázók is használták 1943-1944-ben, amikor a romániai ploieşti olajmezőket támadták.

A világháború után ismét használhatták kereskedelmi célra, 1948-tól a Misrair, a BOAC, a Cyprus Airways és a MEA is menetrendszerű járatokat indított innen. 1949-ben épült meg az első terminál épülete ötvenezer brit fontból, 10 évvel később bővítették. A RAF 1966-ban vonult ki a repülőtérről, mert az egyre növekvő polgári forgalom miatt a királyi légierő gépei már nem fértek el.

1968-ban egy nyugatnémet cég tervei alapján modern, új terminál épült, amely egyszerre 800 utast és 11 repülőgépet tudott fogadni – a régi épületet pedig a Nicosia Flying Club és más repülős szervezetek kapták meg.

1974. július 15-én a görögországi katonai junta támogatásával ciprusi görög katonatisztek államcsínyt kíséreltek meg az érsek-elnök, III. Makáriosz ellen, aki brit segítséggel elmenekült a szigetről. Az Aphrodité hadművelet célja az enózisz, azaz Ciprus Görögországgal való egyesítése volt. A nicosiai repülőteret a görög puccsisták rövid időre bezárták, majd 1974. július 17-én csapatokat szállítottak Görögországból Ciprusra. Amikor a repülőteret július 18-án újra megnyitották a polgári forgalom előtt, kaotikus helyzet alakult ki, rémült turisták és ott élő külföldiek próbálták elhagyni az egyre veszélyesebbé váló szigetet.

Július 20-án Törökország megkezdte az Attila hadműveletet: negyvenezer katona szállt partra a sziget északi részén, és megkezdte Ciprus megszállását. Két nap múlva a török csapatok folyosót nyitottak egészen Nicosiáig. Ekkor került ENSZ-fennhatóság alá a repülőtér, és ez a mai napig így maradt, a repülőtér azóta a ciprusi békefenntartó missziójának (UNFICYP) főhadiszállása.

A ciprusi görög és török közösségek vezetői 1975 elején tárgyaltak a nicosiai nemzetközi repülőtér újranyitásáról, de ez végül sosem történt meg. 1977-ben a részben brit tulajdonú Cyprus Airways ott rekedt repülői közül hármat a British Airways visszajuttatott Londonba. Ezek egyike, egy Hawker Siddeley Trident 2E a duxfordi Imperial War Múzeumban látható. A régi terminál székeit belepte az évtizedes kosz, maga az épület romokban áll. Az egykor virágzó utazási csomópont az enyészeté lett.

6. Jasszer Arafat nemzetközi repülőtér, Gáza

A repülőtér építését az 1995-ös Oslo II. megállapodás írta elő, a 86 millió dolláros beruházást Japán, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Spanyolország és Németország finanszírozta. A repülőteret marokkói mérnökök tervezték a casablancai repülőtér mintájára, egy év alatt elkészült, és 1998. november 24-én nyílt meg. A megnyitó ünnepségen részt vett Jasszer Arafat palesztin és Bill Clinton amerikai elnök is, a repülőtér létrejöttét a palesztin államiság felé tett fontos lépésnek tartották. Az útleveleket és a poggyászokat izraeli személyzet ellenőrizte.

Az első menetrend szerinti járat 1998. december 5-én szállt fel, a Palestinian Airlines Fokker 50-es gépe Ammanba, Jordániába repült. A következő időszakban a repülőtéren évi kilencvenezer utas és több mint 100 tonna rakomány fordult meg. 2000 közepére néhány külföldi légitársaság, köztük a Royal Air Maroc és az Egyptair is indított járatokat Gázába.

A második intifáda 2000 szeptemberében tört ki, a repülőteret október 8-án zárták be. Bár a forgalom nem sokkal később újraindult, Izrael végül úgy döntött, hogy újra bezáratja a repülőteret a romló biztonsági helyzet miatt. 2001. december 4-én izraeli légicsapások megsemmisítették a radarállomást és az irányítótornyot, 2002. január 10-én pedig buldózerek tették használhatatlanná a kifutópályát.

2005. november 15-én, miután véget ért a második intifáda, és Izrael egyoldalúan kivonult a Gázai övezetből, az izraeli és a palesztin vezetés aláírt egy megállapodást, amelyben az is szerepelt, hogy mindkét fél fontosnak tartja a Jasszer Arafat nemzetközi repülőteret, ezért tárgyalásokba kezdtek biztonsági, felújítási és működtetési kérdésekben.

2006-ban azonban a Hamász nyerte a palesztin választásokat, és 2007-ben átvette a Gázai övezet irányítását, amire a közel-keleti kvartett és Izrael szankciókkal reagált, egyúttal megszűnt a párbeszéd a palesztinok és Izrael között. Azóta sincs napirenden a repülőtér újranyitása.

A terminál fosztogatók szabad prédája lett, mindent vittek, ami mozdítható és eladható. A kifutópálya pedig egy közeli menekülttábor szemétlerakójává vált.

7. Ellinikon repülőtér, Athén

Görögország egykori egyetlen légikikötőjét lebombázták a második világháborúban, de túlélte, és egészen a kétezres évek elejéig megőrizte kizárólagos szerepét. Később, a 2004-es olimpia több versenyszámának is otthont adott, majd menekültek átmeneti szállása lett.

Évtizedekig az Athén déli partján található Ellinikon volt az egyetlen nemzetközi repülőtér Görögországban. 1938-ban készült el, de 3 évvel később, amikor a nácik megszállták Görögországot, a Luftwaffe egyből birtokba vette és légibázisként használta. A második világháború után a görög kormány engedélyezte, hogy az amerikai légierő is használhassa, ez egészen 1991-ig tartott.

Az Ellinikon a görög nemzeti légitársaság, az Olympic Airways bázisa volt, ők a nyugati terminált használták, míg a keleti terminált az összes többi légitársaság. Ez utóbbit Eero Saarinen finn építész tervezte a hatvanas években.

1990-től 12 millió utas is megfordult itt évente, de az Ellinikon nem volt képes kielégíteni az ország dinamikusan növekvő turisztikai igényeit, és 2001-re eljött az idő egy modernebb és tágasabb repülőtér megépítésére a görög fővárosban, különösen a 2004-es olimpia miatt. Az Ellinikon ekkor bezárta kapuit, és az elhagyott repülőterek egyikévé vált.

Bezárása után a repülőteret átépítették. A kifutópályák helyén épült meg a Helliniko Olimpiai Komplexum, ahol a 2004-es nyári olimpiai játékok idején a kajak-kenu-, gyeplabda-, baseball- és softball-mérkőzéseket tartották. A repülőtér nyugati hangárjaiból alakították ki a vívócsarnokot és az egyik nagyobb beltéri kosárlabdapályát.

2011 áprilisában a nyugati terminál épületében megnyílt az Olympic Airways Múzeum, ahol három olyan repülőgépet is kiállítottak, amelyek a repülőtér bezárása óta itt parkoltak. A Görög Meteorológiai Szolgálat központja, az athéni radarközpont, valamint a Görög polgári repülés hivatalának a központja továbbra is innen üzemel. 2017-ben a volt repülőtér egyik termináljában menekülteket szállásoltak el, körülbelül négyezer férőhelyet alakítottak ki.

8. Eero Saarinen-terminál, New York

A New York-i terminál nem is elhagyott, és nem is repülőtér, mégis mindenképpen említésre méltó.

Az 1947-ben New York délkeleti részén megnyílt Idlewild repülőtéren, a mai JFK-n épült meg 1960-ban. A háború utáni optimizmus csúcsa volt a különleges terminál, amely a tervező építészről kapta nevét.

Sci-fi filmekbe illő űrkorszaki dizájn jellemezte, méretei azonban később alkalmatlanná tették a nagyobb gépek és forgalom kiszolgálására, ezért 2001-ben bezárták. Lebontani nem lehetett, mert a lélegzetelállító szépségű terminál védettséget kapott. Végül 15 év üresjárat után 2016-ban szállodafejlesztés kezdődött el a területen.

A történelmi épület mögé két szállodaszárnyat húztak fel 512 szobával és kilátással a JFK kifutóira. A szálloda közepén ma is megtalálható Eero Saarinen ikonikus TWA Flight Centere, ahol éttermek, bárok és üzletek kaptak helyet.

A cikk nagyrészt az Allthatinteresting.com összeállításán alapul.

Címlapkép: Nicosia Nemzetközi Repülőtér — Fotó: Basak Senova/Flickr