„Elég erős időszak volt” - Ötvös András így élte meg a Hotel Margaret színészváltását

Brúnót alakítod a Hotel Margaret sorozatában. Mesélj kicsit a karakteredről!

Brúnó egy teljesen önazonos szántódi proli gyerek. Tulajdonképpen ebből a nézőpontból szemléli a gazdagokat is, akik általában a Hotel Margaretben szoktak megszállni. Nagyon fontos, hogy nem akartam hülyére venni ezt a karaktert. Vannak fura szokásai, mint a fülcimpájának a fogdosása, de amikor ki kell állni a kollégákért, kiáll értük. Ez a fülcimpafogdosás egy furcsa zavar nála, általában főleg nők társaságában szokta ezt csinálni. Meg egyébként is erogén zóna a fül, ha jól tudom. (nevet) Amikor megkaptam a forgatókönyvet, arra az egyezségre jutottam a rendezőkkel, hogy ebből a szokásból vegyünk vissza.

Hogyan tudtál azonosulni Brúnóval?

Úgy tudtam őt azonosítani saját magammal, mint bármely másik szerepemet. Ugyanolyan nyomorultnak látom őt, mint saját magamat. Igyekeztem nem egy kétdimenziós figurát csinálni belőle.

Egy színész szerintem mindig önmagáról vall a szerepeiben, nem egy nem létező alakot ábrázol, hanem a saját idegrendszerét, a saját testét és a saját véleményét fogalmazza bele a dolgokba. A színész tulajdonképpen mindig magáról beszél, bármit is játszik.

Mennyire kaptatok szabad kezet a forgatás során? Improvizálhattatok, vagy szigorúan ragaszkodni kellett a forgatókönyvhöz?

Nekem jó élmény volt, hogy lehetett javaslattal élni a rendezők felé, és meghallgatták az ötleteinket. A napi sorozatgyártás taposómalmában rengeteg olyan nehéz körülmény adódik, amikor szükség is van úgynevezett pillanati megoldásokra. Ez nemcsak vicces, hanem egészen praktikus jelenetekben is megnyilvánul. A kollégáimmal rengeteg olyan helyzet alakult ki, ami megtetszett a rendezőnek, és végül bele is került a sorozatba. Ezen a téren nagyon rugalmasak voltak velem és a színész kollégáimmal is.

Brúnó szerepét akkor vetted át, amikor már javában folyt a Hotel Margaret forgatása. Okozott bármiféle terhet, hogy valaki más után kellett megformálnod a karaktert?

A szereplőváltás miatt 5 nap alatt kellett leforgatnom 15 napi anyagot, ez elég erős időszak volt. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy mennyire kell azt csinálni, mint az elődödnek, de azt éreztem, hogy a rendezők abszolút nem kötötték az ebet a karóhoz. Általában hagyták, hogy azt csináljam, amit én jónak láttam.

Hogyan fogadott a stáb? Milyen volt a közös munka a késői csatlakozásod után?

Olyan kollégákkal dolgoztam, akikkel idáig még nem. Hámori Barbarával és a stábbal sem volt alkalmam együtt dolgozni ezelőtt. A stáb elég sok projekten van túl – vérprofik. Ebből adódóan nagyon élvezetes volt velük a munka. Például a világosító és a hangosító kollegákon nagyon lehetett érezni, hogy sok sorozatmunkát csináltak már együtt. Ez nemcsak abból volt érezhető, hogy félszavakból értik egymást, és nagyon hamar be van világítva a díszlet, hanem abból is, ahogyan egymással viselkednek. Ez a légkör tette lehetővé, hogy nekem könnyebb legyen felvenni a fonalat, még ilyen rövid idő alatt is.  A világosítócsapattal például jóban lettem, és velük horgászhattam esténként a tihanyi forgatási napok alatt. 

Zsebpecával indultam, és komplett süllőző bottal tértem haza, amit ők raktak össze nekem. Leginkább süllőkre vadásztunk, de volt, hogy kifogtunk egy balint is – mondjuk nem én, mert én balek vagyok ehhez.

Színházban, filmben és heti sorozatban is játszottál már. Ezekhez képest miben más technikailag egy napisorozat forgatása? Milyen nehézségei és előnyei vannak egy ilyen munkának?

Egy napisorozatnál mondjuk reggel 5-től délután 5-ig forgatunk – 1-2 szünetet tartva – és napi húsz perc hasznosat kell felvennünk. Egy nagyjátékfilm forgatásánál mondjuk másfél perc a hasznos egynapi munka alatt. Ebből el lehet képzelni, hogy egy napi sorozatban milyen a tempó. Maximum 2-3 lehetőség van felvenni egy jelenetet, és haladnunk kell a következőre. 

Ez egy lövészárok a csapat számára, a tempó pedig nagyon közel hozza az embereket.

Rengetegszer volt, hogy röhögőgörcsöt kaptunk, mivel a fáradtság először azt az idegközpontot lövi ki, és azért rengeteg ember volt, akinek nem kell a szomszédba menni a hülyeségért. Bede-Fazekas Szabolcs röhögtető jelenlétén vagy Balázs Andrea csiklandozó nézésein iszonyatosan lehet szakadni a nevetéstől. Mészáros Mátéval és Szabó Simonnal is nagyon sokszor sírva röhögtük tele a köldökünket.

Gyerekkorodban tűzoltó akartál lenni, ez mennyire segített benne, hogy egy akciófilmmániás karakter bőrébe bújj?

Körülbelül tizennégy éves koromtól kezdve egészen mostanáig tűzoltó szeretnék lenni, csak nem lehetek. Most is az lennék, csak 170 ezer forintos fizetésből nem lehet eltartani egy családot. Valamint 37 évesen már öregnek számítanék a szakmában. Nem is az akciójelenetek a fontosak számomra, hanem van az a megmagyarázhatatlan jó érzés, ami benned van, ha tűzoltókkal vagy. Ha alázattal közelítesz hozzájuk, akkor olyan közegben találod magad, ahol jóval kevesebb a kamu, a megjátszott jópofizás és az áskálódás... nem úgy, mint a mi szakmánkban. Azt érzem, hogy ez a sorsom, és hálával tartozom azért, hogy velük dolgozhattam. Azóta is tartom a kapcsolatot az ott megismert kollégákkal.

Az RTL Klub nézői a Tanár című sorozatban ismerhettek meg, azóta viszont rengeteg dolog történt veled, nemrég például már egy mozifilm főszereplője voltál. Milyen projektekre készülsz mostanában?

Az az igazság, hogy nincsenek projektjeim, nincsenek terveim, se álomszerepeim. Van egy munka, amit ajánlanak, és ha odaillek, akkor dolgozom. Ha nem, akkor meg nem. De ezzel bajban vagyok amúgy, legalább annyira, mint a karrierrel is. Ettől függetlenül nagyon jó, ha az egyik munka tud egy másikat hozni. A Tanár nekem nagyon jó élmény volt, nemcsak azért, mert Nagy Ervin kollegám volt a Katonában, hanem azért is, mert ott is legalább annyira jó volt a stáb, mint a Hotel Margaretben. Annyit azért elárulhatok, hogy fognak még velem találkozni a nézők az RTL Klub képernyőjén.

Mit gondolsz, miben rejlik a Hotel Margaret sikere, miért válhat a nézők kedvencévé?

A kriminek van egy varázsa. A krimit azok is szeretik nézni, akik a mély lélektani regényeket nem. Szerintem a sorozat műfaja az egyik legfontosabb vonzereje. Őze Áron annyira finoman keveri ki ezt a tihanyi Columbót egy kis Poirot-val, amitől nagyon szerethető lesz Tordai karaktere. Ez a sorozat nem a koronavírusról és nem az ukrán háborúról szól, itt ki tud kapcsolni a néző, meg persze Tihany is csodálatos: jó nézni a Balatont.

Ha visszanéznéd a Hotel Margaret eddigi epizódjai, akkor azt ide kattintva teheted meg az RTL Most felületén!

Kiemelt kép: Sárosi Zoltán / RTL Magyarország