„Van, akinek egy élet munkája benne van a házában, és nem akarja odaadni gombokért” – utcák tűnnek el Soroksáron a Budapest-Belgrád vasútvonal építése miatt

Itt ez a két gyönyörű fácska, őket még a pici lányom ültette kis növendékként, amikor idejöttünk, és nem engedi, hogy bárki is hozzányúljon

– így mutatta meg a kertjét John Szilvia a Házon kívül stábjának.

Pedig a fákat, amiket Szilvia kislánya ültetett, valószínűleg kivágják. Ahogy a házukat is elbontják. Kell a hely a Budapest-Belgrád vasútvonalnak, ezért sajátítanak ki több tucat ingatlant Soroksáron.

A nő azt is megmutatta, hol lesz a szervizút vége, ahová a hangzáró falat építik.

Gyakorlatilag egy harminc centi híján az egész házterületet le fogják tarolni. Nyilván ez a szomszédoknak is nagyon kellemes lesz, akik mostanában költöztek ide. Hát igen. Állam kitalál valamit, állam megcsinálja

– mondta szomorúan az asszony.

A 350 kilométernyi Budapest–Belgrád-vasútvonal felújításáról 2014-ben döntött a kormány. Lázár János 2016-ban így beszélt a beruházásról: „A kínaiak kikötői bázist akarnak létesíteni a Földközi-tenger térségében, és a kikötőből Európába akarnak szállítmányozási lehetőséget kapni. Ennek az egyik releváns útvonalrésze a Belgrád-Budapest vasútvonal.”

Az alapvetően kínai érdekből épülő vasútvonalat a magyar adófizetők pénzéből finanszírozza az állam. A magyarországi szakasz felújítására a nyertes konzorciumokat 2019-ben hirdették ki. 

A gigaberuházást két kínai és egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cég végezheti, mai árfolyamon 750 milliárd forintért. 

Az építkezés költségeit nagyrészt kínai hitelből fedezik, a szerződés részleteit azonban titkosították.

Pletykákból és véletlenül tudták meg, hogy menniük kell

Szilvia házáért 34 millió 590 ezer forintot ajánlott a MÁV. Az asszony szerint ez kevés:

Most akárhonnan nézem, egy hasonló méretű, lebontásra ítélt háznak a környéken 56 millió a piaci értéke, tehát egy csöppet alulértékelték a házat.

A kétlakásos házat Szilvia és a testvére közösen örökölték a szüleiktől, így a pénzt felezniük kell. Szilviának 17 millió forintból kellene új otthont találnia magának és 14 éves lányának, július 13-ig. Az asszony azt mondta, hússzú távú tervei közt szerepelt a ház eladása, de nem így, nem ennyiért és nem ilyen hirtelen akart megválni tőle.

Szilvia azt mondta, már korábban is hallott pletykákat a kisajátításokról, de hivatalos levelet későn kapott. A kisajátítást végző hatóság, a kormányhivatal ugyanis az értesítést először a 8 évvel korábbi lakcímükre küldte ki, ráadásul az időközben elhunyt édesanyja nevére. A kormányhivatal mégis kézbesítettnek tekintette az értesítést.

Fogtunk egy ügyvédet, és kértünk egy újratárgyalást, egyrészt tulajdonváltás miatt, másrészt eljárási hiba miatt, harmadrészt pedig a szakértői véleménnyel sem értettünk egyet nagyon sok szempontból.

Az újratárgyalással Szilviáék végül semmit nem értek el, maradt az eredeti ár és a keresgélés, hogy találjanak valahol Budapest közelében egy lakható, másfél szobás házat – 17 millióért.

A kormányhivatal a Házon kívüllel közölte: „… a hatóság az ügyféli jogok érvényesülését minden tekintetben biztosította, a kártalanítási összeg megállapítása igazságügyi szakértői szakvélemény alapján történt.”

Simon Zoltán több olyan utcáról is tud Soroksáron, amelyek szinte teljesen el fognak tűnni a vasútépítés miatt. Ráadásul az eddigi 80 km/h-ás vasúti pályán 160 km/h-ra növelik majd a szerelvények sebességét. Zoltán szerencsés, a házát „csak” egy kerítés erejéig érinti a vasútépítés. Azt mondja, az értesítéseket lényegében véletlenszerűen kapták meg a lakók.

Ez volt a probléma, hogy voltak itt normálisan kiértesítettek, volt, aki már fél éve tudta, egy éve tudta, volt, akit onnan tudta meg, hogy jött még egyszer az értékbecslés, hogy jaj, hát nem is a fele telkét vesszük el, hanem a háromnegyedet 

– magyarázta a férfi. Ő úgy tudja, sokan bíróságra vitték az ügyet.

Volt, aki „a kis vételár miatt, volt, aki azért, mert nagyon csúnya összeget, nagyon keveset ajánlottak a telkéből elvett részért. Volt, aki azért, mert egy élete munkája benne van, és nem akarja egykönnyen odaadni gombokért.”

Kovács Annáéknak a telkét viszi el a MÁV.

Úgy érzem magam, mint nemecsek, csupa kisbetűvel, másodosztályú állampolgárként, mert egyszerűen nem veszik figyelembe a jogaimat, a kéréseimet, hanem egyszerűen diktátumokat kapok

 – mondta az asszony, aki azt sérelmezi, hogy tájékoztatás helyett büntetésekkel fenyegeti a hivatal. Hiába ment el a kerületi közmeghallgatásra, ott sem tudott meg többet.

„Azt tudtuk, hogy valamennyit oda kell adni, de hogy mennyit, mikor és hogyan, azt nem tudtuk. Én írtam egy levelet a MÁV-nak, hogy tájékoztatást kérek, hogy ez az egész mikor fog történni, hogy valamit tudjak. Akkor visszaírta nekem a kivitelező, akinek a MÁV továbbította, hogy semmiféle felvilágosítást nem tud adni, mert ez államtitok. Ennyi.” – panaszolta az asszony.

Anna párja, János víz-gáz- és fűtésszerelő. Azt mutatta meg stábunknak, hogy tűnik el a 109 négyzetméteres telkük, ahol a műhelye is áll. Az egészért 5 millió forintot kaptak. János a kis faházat már nem használhatja, kénytelen raktárat bérelni, hogy a drága szerszámai biztonságban legyenek. A kert belső része a szomszédé, osztatlan közös tulajdon, őket nem érinti a kisajátítás.

Annáéknak az sem tetszik, hogy azzal, hogy a MÁV elvette a kertjüket, az ingatlanjuk lényegében elveszítette kertes ház jellegét. Emiatt szerintük értékcsökkenés lép fel, de ezt sehol sem veszik figyelembe. A MÁV azt közölte, hogy a kisajátítási folyamatnak a vasúttársaság nem alakítója, hanem résztvevője. Szerintük a kormányhivatalhoz képest szűk a mozgásterük. Azt írták: a kisajátítás tényéről épp úgy egy állami hatóság dönt, mint a kártalanítás pontos összegéről.