„Én vagyok az, akire rásütötték a bélyeget” – így oldja meg a kata utáni életet a futár, a mozgásfejlesztő, a műfordító és a vezetésoktató

Mindössze egy nap alatt változtatta meg a kata (azaz a kisadózó vállalkozások tételes adójának) szabályait a kormány, amit Novák Katalin köztársasági elnök egy héten belül jóvá is hagyott. A július 11-én benyújtott javaslat szerint szeptember 1-től a taxisokat kivéve csak magánszemélyektől lehet bevételük a kedvezményes adózást választó egyéni vállalkozóknak.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter azzal indokolta a döntést, hogy céljuk a visszaélések visszaszorítása. Az új szabályozással azt a gyakorlatot szeretnék megszüntetni, hogy egyesek „visszaélésszerűen katáznak”, és a szabályozás esetleges hibáit kihasználva vagy a szabályozást kijátszva élnek ezzel a lehetőséggel – mondta a kormányinfón.

A miniszter itt azokra utalt, akik úgynevezett kisadózóként nemcsak magánszemélyeknek, hanem cégeknek is számláznak, a havi teljes adó- és járulékkötelezettségük pedig 50 ezer forint havonta, ha nem lépik át a 12 millió forint éves bevételt. Szeptember elsejétől őket zárta ki a kormány a katázás lehetőségéből.

Ebbe a körbe tartoznak azok az exkatások, akiket a Házon kívül megkeresett és megkérdezett a hogyan továbbról. Első reakciójuk mindegyiküknek a döbbenet és a kétségbeesés volt.

A futár

Kolesár András 20 éves, most kezdte az egyetemet szociológiaszakon, mellette szinkronizál, és motoros futárként dolgozik. Éppen a Momentum elnöke mellett állt az egyik tüntetésen, amikor meghallotta tőle, hogy az innovációs és technológiai miniszter éppen a közelben vacsorázik. Nem hezitált, vele tartott.

A miniszter Vitézy Dávid államtitkárral és egy milliárdos üzletemberrel, a V-Híd Zrt. vezetőjével vacsorázott, és láthatóan nem örült a váratlan látogatóknak. Palkovics László végül megígérte Andrásnak, hogy 2 nap múlva fogadja a futárok képviselőit az irodájában.

Volt bennem egy százalék remény, amikor elmentünk a tárgyalásra a minisztériumba, de aztán kiderült, hogy mi igazából futárruhába bújtatott aktivisták vagyunk

– mondta Kolesár, aki úgy érzi, az egyeztetés teljesen értelmetlen volt.

A futár azt mondta, ő még nem is feltétlenül maga miatt érezte úgy, hogy ki kell állni, hiszen ahogy ő fogalmazott, legfeljebb nem tud albérletbe költözni, hanem marad a szülői házban. Ő ugyanis egyetemista lévén úgynevezett mellékállású lesz, ezért – ahogyan számolta – drasztikusan nem nőnek majd az adóterhei, 50 ezer helyett 75-80 ezer körüli összeget kell havonta befizetnie.

Szerinte aki nem tud megélni a jelenlegi adózási rend miatt, elmegy egy másik országba, azt mondta, több kollégája is Németországba költözött. Ő azonban Magyarországon tervezi a jövőjét.

Azért megyek egyetemre, azért szeretnék elhelyezkedni a magyar értelmiség állásainak egyikében, hogy ezen majd változtatni tudjak. Tehát én itt akarok lenni.

A vezetésoktató

Bartha Judit 38 éves, végzettsége szerint közgazdász, mégis hat éve vezetni tanít. Mindig is ez volt az álma. Rögtön katás vállalkozó lett, hiszen az oktatók nagy része nem csupán egy autósiskolával dolgozik.

„Többel is szerződtem, mert sok angol nyelvű tanulóm van, ezáltal több iskolától szedem össze a tanulókat. Pár alkalmazott oktató van, akiről én tudok, szerintem az országban legfeljebb tíz” – mondta.

Ketten élnek a férjével, aki szintén vezetést oktat, és ugyancsak katázik. Azt mondja, eddig olyan 300-400 ezer forint maradt meg nekik fejenként, miután tanulónként visszaadtak az autósiskolának, megvették a benzint, félretettek nyugdíjra, betegszabadságra, az autóik folyamatos szervizelésére. Az ezentúl választható úgynevezett átalányadózással szerinte alig marad valami,

az eddigi összeg hatszorosát-hétszeresét kell befizetniük az államnak, tehát fejenként körülbelül 300 ezer forintot havonta.

Abba pedig már nem is mer belegondolni, mi lesz velük, ha véget ér a benzinárstop – tette hozzá.

A szigorítások mellett azonban 12 millió forintról 18 millióra nőtt az éves összeghatár, amelyen belül azok katázhatnak, akik kizárólag magánszemélyeknek számláznak – na és persze a taxisok. Nekik csupán a bevételük 20 százaléka után kell adót fizetniük, ezt szeretnék elérni az autósoktatók is.

Nekünk is megvannak ugyanazok a költségeink, az üzemanyag, a karbantartás, 

sőt még több is, hiszen nekünk a karbantartás és az amortizáció sokkal jelentősebb, mint egy olyan embernek, aki saját maga vezet, és nem árt  az autónak annyira” – magyarázta Judit.

A petíciójukat már átadták, de válasz egyelőre nincsen. Judit egyelőre reménykedik, mást nem tud tenni, hiszen imádja a munkáját, és el sem tudja képzelni, mi mást csinálhatna helyette.

A mozgásfejlesztő

Törteli Zoltán mozgásfejlesztő sem maradhat katás vállalkozó. Annak ellenére sem, hogy zömében otthonában, egyénileg fejleszt főképp veleszületett mozgásszervi problémákkal küzdő gyerekeket. Időnként ugyanis egy szintén erre alapított egyesület tagjaként dolgozik, iskolákban és fejlesztőházakban. A Házon kívül stábja elkísérte egy adószakértőhöz, hogy segítsen neki kiokoskodni, hogyan tovább.

Honyek Péter adószakértő szerint Zoltán számára van egy kiskapu: az egyszerűsített foglalkoztatás. A szakértő véleménye szerint a mozgásfejlesztő maradhat katás, ha 

azt a bevételt, amit eddig alapítványoknak, iskoláknak, egyesületeknek számlázott, mostantól úgy kapja meg, hogy az ominózus napokon az egyesület papíron foglalkoztatja.

„Annyival drágább ez a tavalyi évhez képest, hogy ami az egyesületen keresztül befolyik, azután naponta kétezer forintot kell fizetni” – magyarázta Honyek Péter. Ehhez az adózási formához azonban folyamatos szakértői segítségre van szükség, ami szintén plusz költséget jelent.

Mindent összegezve tehát az derült ki, hogy ha Zoltán mindent ügyesen csinál, akkor mostantól „csak” 30-40 ezer forinttal kell többet befizetnie az államnak, 

mégis dühös, hogy kvázi adócsalónak és álvállalkozónak titulálta a kormány.

A műfordító

Nádory Lídia most 51 éves, 25 éve fordít német kortárs irodalmat, rendszeresen publikál, a műfordítók egyesületét vezeti, és évente olyan három és fél, négymillió forintot keres. Az ő adóterhei gyakorlatilag megkétszereződnek.

Visszacsúszok egy ilyen kezdő tanári fizetéshez úgy, hogy a hét minden napján dolgozok, szabadságra úgy tudok menni, ha azt előre kitermelem magamnak. 

Utoljára öt évvel ezelőtt voltam külföldön öt napig. Egy családdal cseréltünk lakást, és csak az utat fizettük” – fogalmazott.

Nádori azt mondta, ő ha akart volna sem lehetett volna alkalmazott, hiszen párhuzamosan több kiadónak is dolgozik, legalább egy tucatnak, mint minden fordító.

Én vagyok az, akire rásütötték azt a bélyeget, hogy bújtatott foglalkoztatás keretében dolgozok cégeknek, holott ennek az iparágnak a működéséből adódik, hogy nem magánszemélyeknek fordítok le egy könyvet, hanem egy könyvkiadónak, amely értelemszerűen egy cég.

Azt mondta, amikor először hallott a katatörvényről, nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen, mert aki ezt kitalálta, annak fogalma sincs arról, hogyan működik a kreatív ipar. A fentebb bemutatott fiatal Kolesár Andrással ellentétben ezért is döntött amellett, hogy több kollégájával együtt elhagyja az országot.

Nem megyek messzire a családom miatt, csak Bécsig, hogy közel lehessek. Tulajdonképpen ugyanazt fogom csinálni, mint eddig, csak egy másik országban, egy másik városban, ahol minden szempontból kedvezőbb a környezet ahhoz, amit csinálok.

A kataszabályok változása miatt szakértők szerint eddig legalább hét-nyolc ezer cég fejezte be működését, az egyéni vállalkozók közül pedig mintegy negyvenezren.