gazdaság

Csaba László a különadókról: Hívhatjuk költségvetési fegyelemnek, de ugyanazt jelenti, mint a megszorítás

Kovács-Angel MariannaKovács-Angel Marianna

2022. május 27. 6:02

A közgazdász professzor szerint a kormányzat tüzet olt, és csak rövid távon, vélhetően próba-szerencse alapon gondolkodik. Ki fizeti meg a különadók árát? Miért maradnának Magyarországon az érintett cégek, és egyáltalán mit jelent az extraprofit? Erről kérdeztük a CEU professzorát, aki 2010 és 2012 között tanácsaival segítette Orbán Viktort.

Orbán Viktor miniszterelnök szerdán maga jelentette be: a kormány különadót vet ki egyebek mellett a bankszektorra, a telekommunikációs cégekre és a légitársaságokra, a befolyt összeget pedig a rezsivédelmi és a honvédelmi alapba helyezi. 

A csütörtöki kormányinfón újabb részleteket árultak el: 800 milliárd forintot akarnak beszedni az újabb adókkal, 0 százalékról fölemelik a reklámadót, és a gyógyszer-forgalmazói szektort is megsarcolják. A bejelentés részleteiről korábbi cikkünkben olvashat. 

Dr. Csaba László, a Közép-Európai Egyetem (CEU) közgazdaságtan professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja egyáltalán nem lepődött meg Orbán Viktor szerdai bejelentésén. Úgy látja: az első öt hónap adatai alapján a kormányzat rendkívüli módon túlköltekezett, a választási évhez képest is. 

Az éves hiány nagyjából négyötödét hozták össze az év első öt hónapjában, ez kiugróan nagy arány.

 „Ezt nem lehet így hagyni. Ilyenkor két lépés adja magát. Az egyik az olyan nagy presztízsprojektek elhalasztása, mint Paks 2, a Fudan Egyetem vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal. Önmagában ez is kevés, hiszen ez mindössze képzetes megtakarítást jelent. Attól, hogy nem utazom el Honoluluba, a családom számára ez nem jelent valódi költségcsökkenést. A másik pedig az, hogy bevételeket kell teremteni azon összegek felett, amelyek már a költségvetésben szerepelnek” – magyarázza a közgazdász, aki szerint az Orbán-kormányok idején többször előfordult, hogy azt mondták: egyes területeken aránytalanul nagy nyereség képződik, innen kell elvonni, mert itt van miből. Ilyen terület a legújabb bejelentésben is említett bankszektor, a kereskedelem. 

Csaba László, aki még a csütörtöki – az energiaszektor különadóztatásáról is szóló – bejelentés előtt nyilatkozott, úgy fogalmazott:

Erősen az az érzésem, hogy az energiaszektorban is számíthatnak valamilyen különadóra, plusz teherre, hiszen mindenképpen bevételt kell teremteni. Ennek pedig a legegyszerűbb módja a közvetlen adók kivetése. Azon túlmenően persze, hogy az infláció mindannyiunk adója, az infláció növekedésével az állam bevételei is nőnek.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfó sajtótájékoztatón 2022. május 26-án. – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

De mi is az az extraprofit? 

Csaba László szerint a jelenlegi kontextusban olyan jövedelem, amelyről a kormányzat úgy gondolja, hogy a méltányosnak tartott mérték felett érik el a cégek. „Az egyetlen olyan cég, amely most biztosan ilyesmit termel, az 

a Mol, amely a világpiaci árnál olcsóbban – hírek szerint 30 százalékkal olcsóbban – kapja az olajat az oroszoktól, és piaci áron adja el azt. Ezt például a világ legtöbb országában megadóztatnák. 

Ez egy egyértelmű eset, a többi esetben azonban a kormány szándékaitól függ, hogy pontosan honnan is lehet extraprofitról beszélni. Röviden: az extraprofit az, amiről a kormány úgy érzi, hogy az.” A fogalom egyébként a marxista közgazdaságtan sajátja: extraprofitra tesz szert az, akinek monopóliuma van, és emiatt az úgynevezett egyensúlyi ár felett tudja eladni termékét. Ilyen esetben az egyensúlyi ár és a tényleges ár közötti különbséget lehet extraprofitnak tekinteni. Például a már említett Mol esetében is.

Csaba László szerint a különadókat nagy valószínűséggel a Pénzügyminisztérium apparátusa gondolta ki, szerinte valószínűleg próba-szerencse alapon, azt figyelve, hogy hogyan reagálnak az érintett cégek. Az olyan szektoroknál, mint például a kereskedelem, van elvi játéktér ilyen kísérletező megoldásokra, ugyanis az érintett cégek nem tudnak egy-egy barátságtalan lépés miatt csak úgy kivonulni a piacról:

komoly befektetéseik, eszközeik, technológiai hálózatuk ide köti őket, ez az úgynevezett elsüllyedt költség.

„Nem lehet azt csinálni, hogy jön egy adó, és gyorsan mindent becsukunk. De azt sem lehet gondolni, hogy ennek nem lesz semmilyen hatása, ha nem is azonnali. Aki végigmegy Budapesten, láthatja, hogy hány bezárt bankfiók van. Ég a ház, és nem gondolkodtak azon, hogy egy ilyen beavatkozás kettő vagy öt év múlva milyen következménnyel járhat. 

Üres üzletek, súlyosbított piaci bizonytalanság

Nem gondolkodtak azon, amin például egy közgazdász igen, hogy mindez hogyan befolyásolja a források elosztását, azok hatékony felhasználását a munkaerőtől a nyersanyagokig? Most azonnal kellett bevételt teremteni, és mindössze azt mérlegelhették, hogy mik azok a területek, ahol nem tudják könnyen és gyorsan lehúzni a rolót” – magyarázta a CEU professzora, aki szerint ez nem jelenti azt, hogy az a bizonyos roló sohasem lesz lehúzva. Az első – a lakosságot rövid távon is érintő lépés – véleménye szerint 

a plusz terhek az árakba való beépítése, ennek azonban vannak korlátai.

„Először értelemszerűen megemelik az árakat, aztán kiderül, hogy ez segít-e. Nem akarok vészmadár lenni, de ha valaki Budapest belvárosában sétál, maga is láthatja a rengeteg üres üzlethelyiséget. Az ukrajnai háború miatt amúgy is jelentős bizonytalanság van, előtte pedig a koronavírus miatt volt. Ha egy meglévő piaci bizonytalanságot a kormányzati politika tovább súlyosbít, sokan dönthetnek úgy, hogy nem, vagy nem itthon vállalkoznak. A rövidtávú és a hosszútávú gondolkodás konfliktusát láthatjuk” – szögezte le Csaba László. Úgy látja: önmagában az a kijelentés, hogy az emelkedő kamatok és az emelkedő árak megemelik a bankok, illetve a cégek bevételeit, igaz. Csakhogy névleges bevételről van szó, ami nem csak a magánszektorban, hanem az államnál is nő.

„Ez is egy nagyon veszélyes történet, hiszen ha egy cégnek csak annyival nő a bevétele, amennyi az infláció – 10 százalékos inflációnál tehát 10 százalékkal – és ezt az állam elvonja, akkor elkezdődik a tőke felélése. Ilyen esetben egy cég már elgondolkodhat, hogy mekkora az elsüllyedt költsége, meddig érdemes fenntartani a tevékenységét. Kicsiben ez játszódik le az ápolóknál, a tanároknál, a villanyszerelőknél: fel kell adniuk dolgokat, de inkább úgy döntenek, hogy Nyugatra távoznak”– fogalmazott Csaba László. Kiemelte: ha a mostani, a hosszú távú következményekkel nem számoló intézkedések rosszul sülnének el, a kormányzat felteheti a kezét, és azt mondhatja, hogy erre nem számítottak, „hogy nem erről volt szó”.

És hogy mindezt lehet-e megszorításnak nevezni?

„Nagyon jól szórakoztam, amikor 2011-12 táján először visszajött, hogy vannak tiltott kifejezések. A nyolcvanas években a válság és az infláció szavakat nem volt szabad használni, most a megszorítás szót nem szabad. Lehet, hogy ez cinikus álláspont, de szerintem mindegy, hogy ezt a dolgot minek hívjuk. Hívhatjuk fegyelmezett költségvetési gazdálkodásnak. Ahogyan említettem, a jelenlegi költségvetési helyzetben nem elég leállítani, elhalasztani a presztízsberuházásokat, növelni kell a folyó bevételeket.”

Hívhatjuk ezt költségvetési fegyelemnek, de ugyanazt jelenti, mint a megszorítás: a kiadások csökkentését és a bevételek növelését

 – mondta Csaba László, aki szerint önmagában a költségvetési fegyelem – vagy nevezzük megszorításnak – érthető lépés. A kormány valószínűleg nem akarja a teljesen a külfölddel finanszíroztatni a mostani helyzetet – tanulva például a 2008-as gazdasági válságból –, addig kell lépni, amíg az ország bonitása (hitelképessége) rendben van. Később pedig az Európai Uniótól érkező összegek és esetleg a piacról felvett hitelek segíthetnek áthidalni a helyzetet.

Csaba László ugyanakkor veszélyesnek tartja az olyan átgondolatlan gazdaságpolitikát, amely elbizonytalaníthatja, elriaszthatja a magánvállalkozásokat, hiszen ilyenkor azok fektetnek be „akik számolatlanul kapják a pénzt a kormányzattól, politikai kapcsolataik és a politikai döntések határozzák meg a beruházásokat. Ez pedig nem szokott jót tenni sem a megtérülésnek, sem a gazdasági növekedésnek. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor a világgazdasági helyzet keményen romlik.”

Nyitókép: Kovács Tamás / MTI

#gazdaság#extraprofit#különadó#csaba lászló#ma

Címlapról ajánljuk