„Szinte az egész családom odaveszett, még nem tudtam feldolgozni” – így élik meg a háborút a magyarországi palesztinok

Magyarországon körülbelül 300 palesztin ember él életvitelszerűen. A legtöbben továbbtanulni jönnek az országba.

Mazen Al Ramahi 1989-ben érkezett Budapestre Jordániából, hogy itt folytathassa a tanulmányait. A szülei Ciszjordániában születtek, azonban Izrael megalakulása után el kellett onnan jönniük. Mazen Al Ramahi Kuvaitban született, most kétlaki életet él, Jordánia és Magyarország között ingázik. A harmincas évei elején hozta létre első szállodáját. Az üzleti életben több izraelivel is kapcsolatba került, sőt az egyik hotel telkét is egy zsidó vállalkozótól vette meg.

A jelenlegi helyzetre szerinte „az lenne a megoldás, ha Izrael elfogadná, hogy legyen önálló palesztin állam mellette párhuzamosan. Ha nem fogadja el, akkor marad ez a helyzet, ami már régóta tart” – fogalmazott.

Al Ramahi szerint az élet Ciszjordániában is kiszámíthatatlan, nemcsak Gázában. Legutóbb azzal a céllal utazott oda, hogy megnézze, hol laktak a szülei, ez azonban nem volt olyan egyszerű. „Amikor ott jártam, el akartam utazni az egyik városból a másikba, de 

az egyik ellenőrzőponton négy órát kellett várnom, mert épp ilyen kedve volt az izraeli katonának. 

Mint mondta, a nagyapjának voltak ott földjei, az angolok által vezetett földhivatali nyilvántartásban erről dokumentumok is vannak. „Ez jár nekünk, hiszen a nagyapámé volt” - mondta.

Rosszkor, rossz helyre születtek

Ramadan Meghari a családjáról mutatott fotókat a Fókusznak. Ő Gázában született, majd egy ösztöndíj segítségével Magyarországra jöhetett. Jelenleg is itt tanul és dolgozik. "Próbálok kapcsolatba kerülni a rokonaimmal, de nem tudok. A volt szomszédommal tudtam egyedül beszélni. 

Szinte az egész családom odaveszett, a szüleim, a nagybátyáim, a nagyszüleim… Még nem is tudtam feldolgozni, hogy mi történt. 

Most nem lehet visszamenni Gázába. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy meddig tart a háború. Hogy lesz-e egyáltalán Gáza. És kihez fogok visszamenni?” – sorolta.

Szerinte a gázai fiataloknak mindig is sokkal nehezebb volt megvalósítani az álmaikat. Rosszkor, rossz helyre születtek. „Mi azt tanultuk, hogy a világ az emberi jogokról is szól. De ez az egész mást mutat. Úgy látom, hogy mi csak számok vagyunk, járulékos veszteségek. Semmibe vesznek minket.”

Azok a palesztinok, akikkel a Fókusz beszélt, azt mondták, hiába kapnának nagyobb segítséget más országoktól, Izrael megakadályozná, hogy eljusson hozzájuk, hiszen minden rajtuk keresztül jut be a területre. Ennek kicsit ellentmond, hogy szombat délelőtt megnyitották a rafai határátkelőt, és megérkeztek az első humanitárius segélyszállítmányok a Gáza övezetbe Egyiptom felől.