„Sokszor eszembe jutott, hogy de jó lenne nem intézetisnek lenni, de jó lenne teljesen átlagos gyerekként élni” – a súlyos fogyatékossággal született Ferenc rászoruló gyerekek életét teszi szebbé

A 44 éves férfi élete nehezen indult, tizenévesen éppen ezért határozta el, hogy amint lehetősége lesz rá, segíteni fogja azokat a gyerekeket, akik támogatásra szorulnak.

Súlyos fogyatékossággal született. Egyik szemére szinte egyáltalán nem lát, másikra is csak minimálisan, és ha ez még nem lett volna elég, szülei intézetbe adták. A szünetekben mindig hazament, ahol az anyukájánál más körülmények várták, mint az intézetben vagy az iskolában.

Olyan is volt, hogy utcára került.

Valamiért megkülönböztem az anyukámmal, és gyakorlatilag kirakott az utcára. Soha nem felejtem el, a legkeményebb ilyen időszakban -14 fok volt, amikor kikerültem este 9 óra körül. Az utcán kellett hetekig kint lenni, és olyan praktikákat sajátítottam el az idősebb hajléktalan emberektől, amik megvédtek. Lépcsőházaknak a liftházaiban aludtam, kartonokon. A ruháimat kifordítottam azért, hogy ne koszolódjon

– mondta.

Börtönben is ült, miután azt érezte, hogy nincsenek lehetőségei megvédenie magát. Az eset akkor történt, amikor kidobóként dolgozott.

„Volt egy diszkónál egy pofozkodás, senki nem sérült meg, de még csak könnyen se. Ám mivel nem volt pénzem ügyvédre, nem volt olyan szervezet, amely jogilag megvéd, 1 év 6 hónap letöltendőt kaptam, amiből egy évet kellett leülnöm a börtönben. A jó magaviseletem miatt hamarabb szabadultam” – idézte fel.

Ekkor döntötte el, hogy ez így nem mehet tovább, változtatnia kell. Elhatározta, hogy újra iskolapadba ül, majd az érettségi után nem volt megállás. 

Rendelkezik szakács, rendezvényszervezői, gyógypedagógiai asszisztensi, biztonsági őri végzettséggel, de tanult a politológián és a jogtudományi karon is, a legnagyobb büszkesége pedig a szociálpedagógiai mesterszak.

Jelenleg újra biztonsági őrként dolgozik, az elmúlt években fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozott, és felügyelőtanár is volt a Debreceni Javítóintézetben. Legfontosabb küldetésének azt tartja, hogy a Tündérkör Alapítvány elnökeként éppen olyan gyerekeken segítsen, amilyen annak idején ő is volt.

16 év alatti elesett, rászoruló, fogyatékkal élő gyermekekért dolgoznak. Élelmiszerrel, tisztító- és higiéniás szerekkel segítik őket az év 365 napján. Úgy véli, nem halat, hanem hálót kell adni a rászorulóknak, azaz próbálják őket motiválni, inspirálni, hogy ne tőlük függjenek száz százalékban.

Minden egyes esetben egy kis szikra fájdalmat érzek, mert ilyenkor mindig arra gondolok, hogy én is nélkülöztem, és milyen jól esett volna, ha nekem annak idején segítettek volna

– fogalmazott.

Az az érzés pedig, amikor látják, hogy mennyire örülnek egy kis segítségnek, felbecsülhetetlen – összegzett.