Soha nem volt még ilyen nehéz munkája sem lelkileg, sem szakmailag a Hírös Rescue Teamnek, amelynek tagjai hétfő hajnalban értek haza a törökországi földrengés helyszínéről. Három embert is sikerült élve kimenteniük a romok alól, a munka fizikailag és pszichésen is rendkívül megterhelte őket. A csapat tagja, Riczu Norbert 19 éve minden szolgálatban emberi sorsokkal, halállal, betegséggel találkozik, de nem ekkora dózisban.
Riczu Norbert, a Hírös Rescue Team kutató-mentő szolgálat alelnöke arról beszélt, hogy a tehetetlenség volt a legnehezebb.
Fizikailag nem fértünk hozzá, vagy nagyon nehezen fértünk hozzá a segítségre szoruló emberekhez.
Riczu Norbert
A csapat a Magyar Református Szeretetszolgálattal közösen indult Törökországba. Minden csapatukban volt egy kutyás, egy katona, egy egészségügyi dolgozó és egy tűzoltó. Ő volt az, aki felmérte, hogy a hely elég biztonságos-e ahhoz, hogy megkezdhessék a mentést.
Nem botor módon és ész nélkül a falnak menve, ezért kellettek nekünk a tűzoltók.
Meg is próbáltak mindent, még akkor is, ha nem éppen a legbiztonságosabb helyzetben vagy helyszínen voltak. Menteni és segíteni akartak.
Három ember köszönheti nekünk az életét. És még számtalan olyan esetünk volt, amikor megtaláltuk, a kutya jelzett, de mi nem tudtunk hozzáférni, ilyenkor a helyi hatóságoknak szóltunk, és onnantól ők intézték a kimentést.
A magyar mentőcsapat tagjai ilyenkor már nem tudtak és nem is volt szabad nekik tovább ott maradni, mentek tovább a következő helyre, hogy minél több életet tudjanak megmenteni. Sokszor az eltűntek családtagjai is ott voltak a helyszínen, és ők mondták, hogy hallanak még hangokat, hallják a kopogást. Riczu Norbert szerint nem tehették meg, hogy nem segítenek.
Elmondta: talán az volt az egyik legnehezebb feladatuk a mentés mellett, hogy lelkileg tartsák magukat, hogy másokon segíthessenek. Ehhez fel kellett dolgozni mindazt a szörnyűséget, ami minden pillanatban körül vette őket. „Este, éjszaka, nagyon sokszor éjfél után értünk haza a mentésből. Ott a török katonák gyújtottak nekünk tüzet, tábortüzet, és azt körbeállva, mint a pszichológus kanapéján beszélgettünk.
Tizenkilencedik éve dolgozom mentőként, ez az életem mindennap. Minden szolgálatban emberi sorsokkal, halállal, betegséggel találkozom, de nem ekkora dózisban. Azt hiszem, hogy 28 ezer halott körül tartunk, a kinti hatóságok kétszázezret predesztinálnak.
A mentőknek munka közben se idejük, se lehetőségük pihenni, de összetörni sem nagyon: ők adják a reményt, a segítséget, ők nyújtanak támaszt. És persze ha kell, egymás segítői is: amikor azt látták, hogy valaki a csapatból nincs jól, próbáltak neki segíteni egy kis hátbaveregetéssel, annak tudatosításával, hogy megpróbálják ép ésszel és ép lélekkel végigcsinálni. Nagyon kellett arra figyelniük, hogy ezzel ne sértsék meg a gyászolók, családtagok érzéseit – idézte fel Riczu Norbert.
A magyar mentőcsapat
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
