Nem könnyű a halálról és az elmúlásról beszélni a gyerekekkel, de van rá megoldás

Felment az angyalok közé, alszik a temetőben, a mennyországba költözött – ezekkel a mondatokkal szemléltetjük legtöbbször a kicsiknek, hogyha valaki elhunyt. Finom, képileg elképzelhető és a gyerekek fogalmainak megfelelő módon.

Nem így volt régen, amikor nem kórházban, hanem otthon haltak meg a családtagok. Ott nem volt lehetőség rébuszokban beszélni, a holttest az egyik szobában feküdt egy ideig. Mégsem traumatizálta a kicsiket, mert természetes volt. Nem viszolyogtak a felnőttek sem, így a gyerekek sem ijedtek meg. Tátra Zsuzsanna néprajzkutató szerint az akkori emberek számára természetes volt, hogy ha valaki megöregedett, hamarosan meg is fog halni.

Ilyenkor az idős ember elbúcsúzott a környezetétől, a haragosokkal pedig kibékült. A hívő emberek számára ráadásul ez nem a végleges elmúlást, hanem a túlvilágra kerülést jelentette

– mesélte a Fókusznak.

Az is szokás volt, hogy az elhunyt családtagnak otthon ravatalt készítettek, amihez a gyerekek is odamehettek. Mai fejjel már nehéz belegondolni, hogy milyen lenne, ha mondjuk nagyszülőjét már élettelenül látná a gyerek.

A gyermekpszichológus szerint a megoldás az arany középút. Nem jó, ha tabusítjuk a halál tényét, de az sem, ha nagyon részletezzük, hogyan hunyt el az illető rokon.

Kerüljük a kegyes hazugságokat, sokkal nyíltabb és egyenesebb a maga valójában beszélni arról, hogy mit jelent az elmúlás. Nagyjából ötéves kora körül érti meg a gyerek, hogy az elhunyt már nem fog visszatérni az életbe

– tanácsolta Bojti Andrea.

Azért is fontos beszélni a gyerekekkel az elmúlásról, mert ha egyedül maradnak a kérdéseikkel, akkor a fantáziájukban próbálják meg feloldani a feszültséget, és olyan dolgokkal is összeköthetik a halál tényét, amitől félhetnek, például a kísértetetek és zombik hátborzongató világával.

Bojti Andrea szerint a halálról való beszélgetéshez sok segítség áll rendelkezésre a mai szülőknek.

Sok tematikus mesekönyv van a témában, ami segíthet a szülőknek megközelíteni ezt a kérdést, ugyanígy a játék, és nem gond az sem, ha éppen gyászesemény van a családban, és a gyerek halottasat játszik, mert akkor neki dolga van vele. Ez nem egy bizarr dolog.

A szakember szerint az sem baj, ha egy gyerek is részt vesz a temetésen, még ha nem is fogja fel teljesen, hogy mi történik, azt érzékeli, hogy ez valaminek a lezárása, és azt is, hogy az őt körülvevők szomorúsága természetes. Nem kell elfojtani a sírást, lehet együtt is gyászolni.