„Bárcsak kígyókat láttam volna, konkrétan a sátánt láttam!” – drámai interjút adott a Fókusznak Béres Anett

Az egykori valóságshow-szereplőt csaknem két hónappal ezelőtt eszméletlen állapotban, törött csontokkal találták meg egy spirituális szertartás után. Anett csigolyatörést szenvedett, továbbá öt bordája és a sarokcsontja is eltört. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy miután megtalálták, azonnal egy öt és fél órás életmentő műtéten esett át.

Hetekig képtelen volt beszélni a történtekről, most úgy érzi, végre el tudja mondani, mi történt aznap este, amikor legjobb barátnőjével, Sáfrány Emesével részt vettek azon a bizonyos teaszeánszon.

Emlékszem, mondtam Emesének, hogy én már furcsaságokat látok. És egyszer csak beütött… 

– mesélte a Fókusznak Anett, aki az átélt borzalmakat még a legrosszabb ellenségének sem kívánja.

Bárcsak kígyókat láttam volna, konkrétan én a sátánt láttam. Tényleg azt képzeltem, hogy a sátán belém akar költözni. A nőt, aki a szertartást tartotta, őt a sátánnak láttam. 

A szertartásvezető korábban azt mondta Anettnek, hat óra alatt kiürül a szervezetéből a tea, ezért úgy készült, hogy reggel simán hazavezet majd. Ehhez képest csak egy rövid ideig érezte tisztának magát.

„A hölgy bement a házba, lefeküdt aludni, én is lefeküdtem, Emese elaludt. Olyan volt, mintha aludnék, de valójában végig harcoltam, hogy nekem ebből ki kell jönnöm, de nem tudok. Azt képzeltem, hogyha elalszom, akkor örökre bent ragadok, nem fogok kijönni, ezért próbáltam magam felkelteni”. Kapálózott és pofozgatta magát, nehogy elaludjon, végül barátnőjét, Emesét is felkeltette. Ekkor már hajnalodott. Emese megpróbálta marasztalni, végül beadta a derekát és elment a táskájáért a közeli táborhelyhez, hogy hazainduljanak. Ekkor döntött úgy Anett, hogy egyedül útnak indul.

„Először elindultam az úton a kocsim irányába, bár jobb, hogy így nem ültem autóba. És az volt a fejemben, hogy ezek az emberek megtalálnak, ha az úton vagyok. Ezért befutottam az erdőbe” – mesélte Anett, aki hallucinációja alatt mindvégig az sátánnak látott szertartásvezető elől menekült.

Azt éreztem, hogy átvert minket, kirabol minket, teljesen rossz érzéseim voltak. A helyszínről akartam elmenekülni.

Órákon keresztül rohant, amikor kiért ahhoz a szőlőshöz, ahol végül később magatehetetlen állapotban megtalálták. Azt mondja, amikor odaért, már félhomály volt. Tisztán emlékszik a pillanatra, amikor meglátott ott egy magaslest.

Felmásztam a magaslesre és ücsörögtem. Nagyon-nagyon féltem. Próbáltam legyőzni a félelmemet. És a következő emlékem az, hogy lent vagyok.

Egy ideig még a táskája is nála volt menekülés közben, később viszont elhagyta, emiatt nem tudott telefonálni, amikor a földön magához tért.

„Éreztem, hogy fáj a hátam, de azt gondoltam, hogy csak zúzódás és láttam a bokámon is, hogy valami nem stimmel. Onnantól kezdve nem tudtam lábra állni”. Kúszva-mászva menekült a nap elől egészen addig, ameddig beesteledett, ekkor elkezdett fázni.

„Olyan fájdalmaim voltak, hogy hangosan ordítottam. És annyira fáztam már, annyira vacogtam, hogy a fogaim összeverődtek. Azt éreztem, hogy nem bírja az agyam tovább. És feküdtem és mondtam a jóistennek, hogy szeretnék meghalni. Vártam, hogy kiszálljon a testemből a lelkem és azt éreztem, hogy ebbe a fájdalomba most bele fogok halni” – mesélte Anett, akin a híresztelésekkel ellentétben volt ruha, csupán a pólóját dobta le magáról menekülés közben, de nadrágot viselt.

Ekkor már közel kétszáz önkéntes és rendőr kutatta az erdőt utána és még keresőkutyákat is bevetettek, hogy a nyomára bukkanjanak.

Szüleit tizenkét órával Anett eltűnése után értesítették. Akkor már több órája keresték, hiába. A szülők azonnal autóba ültek, hogy segítsenek a kutatásban.

Telefonon beszéltünk velük közben. Mondták, hogy ne menjünk, mert sötét van. Abbahagyják a keresést, reggel fél nyolckor fogják folytatni. 

– emlékszik vissza a történtekre Anett édesanyja, Baranyai Ildikó.

Lassan teltek az órák, a családtagokat nem biztatták semmi jóval. A hatóságok azt mondták, ha Anett sérült, nem valószínű, hogy túléli az éjszakai hideget, ott ugyanis két fokra csökken a hőmérséklet. Reszketett a földön fekve nem csak a hidegtől, de a fájdalomtól is.

„Láttam, hogy elmegy mellettem egy autó, akkor felcsillant egy reménysugár. Torkom szakadtából kiabáltam, hogy segítség. Megálltak, hogy kivegyék a hűtőtáskát és berakják az árnyékba. Ha azt a hűtőtáskát nem rakják ki, akkor én ott maradok”. Így végül a szőlőbe dolgozni érkező emberek találtak Anettra, aki után már több mint egy napja kutattak.

Azonnal hívták a mentőket, közben megérkeztek a helyszínre Anett szülei is, akik akkor még csak annyit tudtak, hogy egy sebesült lányt találtak munkások a szőlőben.

Semmi nem érdekelt, csak az, hogy él. Nem is akartam semmit gondolni. Egyszerűen az volt a fontos, hogy él és lesz, ahogy lesz.

 – mesélte könnyes szemmel Anett édesanyja a Fókusznak.

„Konkrétan elgörbült az egész gerincem, úgyhogy nagyon sok csavarral állították helyre, hogy stabilizálják” – meséli Anett, ám a fizikai fájdalmak eltörpültek a visszatérő rémálmokhoz képest. Azt mondja, a hála erejével sikerült végül erőt vennie magán, azóta a rémálmok is eltűntek.

„Azért lettem jobban lelkileg, mert annyira hálás vagyok a jóistennek, az orvosoknak, az angyalaimnak, hogy ezt így megúsztam, hogy a hála sokkal nagyobb bennem. Nem tehetem meg, hogy most kiborulok, boldognak kell lennem. Nyilván szoktam sírni, de nem panaszkodhatom” –  mondta Anett, aki balesete óta több száz kedves, biztató üzenetet kapott közösségi oldalán. Álmában sem gondolta, hogy ennyien aggódnak érte.

Már csak néhány hónap és Anett újra a régi lehet, legalábbis fizikailag. Lelkileg azonban sosem lesz már ugyanaz az ember. Megbánta, hogy részt vett a szeánszon és visszacsinálná, ha tehetné. De azt mondja, a történtek miatt sokkal jobban értékeli azt, amije van: az életét, a családját és a barátait.