2022. január 8. 19:10
Létezik néhány kiváltságos, akik a saját bőrükön tapasztalhatják meg a végtelen tér csodáját úgy, hogy közben a föld felé zuhanva, a szelet meglovagolva táncolnak. Csak rövid ideig lehetnek a levegő urai, de újra és újrakezdik, hogy egyre tökéletesebbek legyenek a mozdulatok, egyre szebb legyen a koreográfia. Laki Lukács önmagát úgy definiálja, hogy ejtőernyős és operatőr, de valójában több ennél.
Lukács 11 évesen kezdett el repülni. Édesapja, aki korábban ejtőernyőzött, ekkor tért vissza a sporthoz, amitől sokat kapott fiatalkorában. Úgy gondolta, megmutatja a fiainak is ezt a világot.
Lukács az ejtőernyőzést csak 16 éves korában kezdhette volna el, így jól jött a szélcsatorna és az új, Magyarországon kevésbé ismert sport, amit már gyerekek is elkezdhetnek. Ez Lakiék számára is új távlatot nyitott meg. A fiú tehetsége korán megmutatkozott, egyre több versenyen indult és egyre jobb eredményeket ért el. Ehhez rengeteget kellett gyakorolni, és mivel hamar kinőtte az egyetlen magyar szélcsatornát, repülni kellett, hogy repülni tudjon, méghozzá a legjobb edzőkkel.
Aztán jött a pandémia, ami földre kényszerítette, hiszen nem utazhatott. Elkezdett filmezni, majd bár sokáig halogatta, kipróbálta az ejtőernyőzést. Bár a két sport hasonló, mégsem ugyanaz. Mindkettőnél a levegővel és a gravitációval kell megbirkózni, hogy kialakulhasson a sajátos légi balett.
Lukács édesapja miközben fia oktatásával foglalkozott, elkezdett szervezni egy nemzetközi akadémiát a szélcsatornázó gyerekeknek. És mivel ő maga audióvizuális rendezvények megálmodója és szervezője, a légies mozgás láttán szenzációs ötlete támadt, színházat csinál belőle.
A látvány szinte hihetetlen, a gond csak az, hogy a szélcsatornák többsége nem alkalmas állandó színházi előadás megtartására, de erre is született már ötlet.
