2016. május 7. 20:00
Hétfőn lesz tizennégy éve, hogy egy móri bankfiókban nyolc embert lemészároltak a bankrablók és hétmillió forinttal eltűntek. Később derült ki, hogy a bűncselekmény után fél órával igazoltatták őket a rendőrök majd tovább engedték a fegyverekkel teli autót. Miért volt tele a nyomozás hibákkal, felháborító tévedésekkel, és kinek képzelte magát a tényleges elkövető?
2002. május 9.-én két férfi kirabolta Móron, a Dózsa György 23. alatti bankfiókot úgy, hogy a bent lévőket gépfegyverrel gyakorlatilag lemészárolták. Hatan azonnal meghaltak, két súlyos sérültet kórházba szállítottak, de nem tudták őket megmenteni. A hír mindenkit megdöbbentett. Magyarországon ilyen sok áldozattal járó bankrablás még nem történt. Rengeteg rendőr lepte el a helyszínt és a környéket. Ha csak a szikár tényeket, a száraz számokat nézzük, a mérleg: 2 elkövető, 8 áldozat, 7,3 millió forint. De ha a humánum a nézőpont, akkor családokat látunk, ahol soha nem tért haza a feleség, a férj, a gyermek vagy a szülő. 14 évvel ezelőtt Móron a hozzátartozók élete végérvényesen megváltozott.
Kovács Lajos akkor a Nemzeti Nyomozó Iroda osztályvezetője volt. A nyugalmazott rendőrnyomozó, kriminalisztikát oktat az egyik budapesti egyetemen. Előadásaiban, amikor arra keres példát, hogy mennyire félre tud csúszni egy nyomozás, gyakran beszél a móri bűncselekményről. Kovács Lajost a móri mészárlás az 1977-es Hungária körúti kettős gyilkosságra emlékeztette. Azóta nem történt Magyarországon olyan bankrablás, ahol bárkinek is meg kellett halnia. Nem csoda, hogy Kovács szerint Móron hatalmas nyomás nehezedett a rendőrségre.
A bankrablás emlékművén egy Juhász Gyula idézet olvasható:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek. Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
Mór nem felejti el a 14 évvel ezelőtt történteket.
