Idomeni: a reménytelenség határátkelője
2016. április 23. 20:00
Képzeljék magukat abba a helyzetbe, hogy hazájukban polgárháború tör ki, és menekülniük kell. Igen ám, de ahova igyekeznek, oda nem engedik be önöket, ezért egy határon vesztegelnek, valahol a semmi közepén, 13 ezer sorstársukkal. Ha esik az eső sártenger van, nincs elég WC és mosakodni se lehet, kevés az élelem, és alig van remény. Pontosan ilyen hely Idomeni.
Egy kis görögországi falu a görög-macedón határ közelében. Lakóinak száma eredetileg 150. Most azonban itt van Európa egyik legnagyobb menekülttábora, több mint 13 ezer menekülttel. Ez Idomeni, a reménytelenség határátkelője. Hogy az itt kialakult helyzetet megértsük, 2011-ig kell visszamennünk az időben.
Az arab tavasz következtében sorra dőltek meg a közel-keleti rendszerek. A diktátorok kiiktatásával és meggyengülésével azonban káosz alakult ki. A kezdeti eufória után kiderült, a pozitívnak induló folyamat igencsak rossz irányban halad. A szíriai polgárháborúban, ahol sokszor nehéz megmondani, hogy ki, kivel és ki, ki ellen harcol, megerősödött az Iszlám Állam Terrorszervezet. Az ISIS terror- és bűnszervezetnek egyaránt tekinthető. Tagjai radikális iszlám nézetekre hivatkozva gyilkolnak, fejeznek le és rabolnak el embereket, pusztítanak el műemlékeket. A szíriai háborút a nagyhatalmak, addig, amíg nem érintette őket, csak helyi válságnak tekintették.
A háború és ISIS kegyetlenkedései miatt több százezer szíriai menekült a környező országokba, a legtöbben Törökországba. Európa felé az afrikai és afganisztáni menekültekkel együtt indult meg a menekültáradat. A jobb életben reménykedőket az embercsempészek túlzsúfolt halászhajókon, lélekvesztőkön szállították át a Földközi-tengeren. Sok hajó a zsúfoltság miatt el is süllyedt, több ezren vízbe fulladtak. A görögök készültek a helyzetre. Kialakítottak egy 2000 fős ideiglenes tábort, de ekkora tömegre ők sem számítottak. Nem megoldott a tisztálkodás, az egészségügyi ellátás és a több mint 5 ezer gyerek megfelelő elhelyezése sem.
Ők látszólag elvannak, játszanak a sínek között, de nem értik, miért kell egy vasútállomáson, vagy mezőn élniük. A görög állam részt vesz a rendfenntartásban, de minden más feladat az önkéntesekre és a humanitárius szervezetekre hárul. Így is hosszú a sor az étel és vízosztásnál. Az illetékesek a fertőzésveszélytől tartanak és tudják, hogy a nyári nagy melegben ez csak fokozódik.