Puha, szőrös, cuki gyilkosok – ezért ne engedd ki a szabadba a macskád

Bármennyire is rajonganak kedvenceikért a macskatartók, egy dolgot maguk előtt sem tagadhatnak le: ezek az állatok halálos ragadozók. Éppen ezért fonták szorosabbra kapcsolatukat a macskák és az emberek ősei. De az idők során az embereknek köszönhetően a macskák elterjedtek a világon, és olyan ökoszisztémákba is eljutottak, amelyek nem voltak rájuk felkészülve.

Nemrég a New York Times számolt be egy friss tanulmányról, amely szerint a szabadba kijáró házimacskák étlapján több mint kétezer faj szerepel. Ezeknek csaknem a fele madár, utánuk jönnek a hüllők és az emlősök. Meglepően sok rovart is azonosítottak, köztük a pompás királylepkét és az óriás szitakötőt.

Némiképp meglepő, hogy tevék, szarvasmarhák, teknősök is találhatók a menüben. Már mondtuk, hogy a macskák halálos ragadozók, de itt inkább dögevésről lehet szó, a teknősök esetében pedig épp kikelt apróságokról. Mindenesetre a macskák többféle élőlényt esznek meg, mint gondolnánk, és bármennyire szeretjük őket, mégiscsak invazív ragadozók, amelyek számos madár-, emlős- és hüllőfaj kihalásához hozzájárulhatnak.

Különösen káros lehet a macskák megjelenése olyan félreeső szigeteken, ahol anélkül fejlődtek ki fajok, hogy hasonló ragadozótól kellett volna tartaniuk. Emellett csak az Egyesült Államokban évente 2,4 milliárdra teszik a macskák által elpusztított madarak számát, miközben ugyanott 1970 óta 29 százalékkal csökkent a madárpopuláció.

Komoly viták zajlanak arról, hogy mit lehet tenni a pusztításért legnagyobb részben felelős kóbor macskákkal. Az állatvédő szervezetek azt szorgalmazzák, hogy fogják be, ivartalanítsák, majd engedjék vissza őket a szabadba, így leélhetik hátralevő életüket, de nem szaporodnak tovább. A kutatók szerint azonban ez csak akkor eredményes, ha folyamatosan, nagy intenzitással végzik az ivartalanítást.

Tovább növeli a kóbor macskák számát, hogy sok jószándékú ember eteti őket, és vannak olyan állattartók is, akik nem akarják megtagadni a kedvencüktől, hogy a szabadban kószáljon.

Az Alabama állambeli Auburn-i Egyetem ökológusa, a tanulmány egyik szerzője, Christopher Lepczyk azt mondta, szándékosan kerülte, hogy javaslatokat tegyen a beavatkozásra. Korábbi cikkeiben ugyanakkor azért állt ki, hogy a kóbor macskákat minősítsék invazív fajnak, így a vadvédelmi hatóságok többet tehetnek ellenük, emellett szigorítaná az állattartásra vonatkozó jogszabályokat, és betiltaná a kültéri macskaetetést.

A természetvédők azzal együtt, hogy igyekeznek felvilágosítani az embereket a kóbor macskák veszélyeiről, próbálnak közös hangot találni a macskatartókkal is. A New York állambeli Cornell Egyetem madártani intézetének kutatói a saját macskáikról is osztottak meg képeket az egyik felvilágosító anyagukban.

Lepczyk is azt mondja, több mint negyven éve vannak macskái. Gyerekként a család macskáit kiengedték a szabadba. Tanulmányai során tudta meg, hogy milyen károkat okozhatnak. Ezt elmondta az anyjának is, és attól kezdve bent tartották az állatokat.

A benti macskáknak természetvédelmi előnyük is lehet. A széles körben használt rágcsálóirtó szerek ugyancsak károsítják a vadvilágot, így azokat a ragadozókat is – például baglyokat, rókákat –, amelyek megeszik a mérgezett egereket és patkányokat. Amíg a macskát bent tartjuk, vadbarát módon segít megszabadítani otthonunkat a kártevőktől.

Arról, hogy a macskák tényleg önzők, hálátlanok és szófogadatlanok-e, a Fókuszban beszélt nemrég a Magyar Nemzeti Cirkusz cicaidomárja.

Nyitókép: Wolfram Steinberg/picture alliance via Getty Images