Ezért baj, ha röhögünk azon, hogy 13 éves fiút molesztál egy dögösnek tűnő felnőtt nő

• Hol is van ez?
• Melyik park ez?
• Én is ilyen recepcióst akarok!
• Milyen szerencsés srác!
• Micsoda lúzer, hogy nem élt a lehetőséggel!

Csak néhány példa arról a hosszú listáról, hogy milyen kommentek születtek a brit és a magyar közösségi oldalakon, miután körbejárt a hír, hogy másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek egy 27 éves brit nőt, aki egy parkban szexuálisan molesztált egy 13 éves fiút. A maguknak zaklatót kívánó kommentek sokasága a magyar közösségi médiában is észrevétette magát:

Tavaly októberben a 27 éves Jade Berry a Cheshire állambeli Rivacre Valley Country Parkban tántorgott részegen este 9 órakor, amikor megszólította a gyereket. A fiú egy erdei padon ült, és egy barátjával a közelgő 14. születésnapjáról beszélgetett. Berry a két fiú közé ült, és elkezdte simogatni a 13 éves fiú nemi szervét a ruháján keresztül, majd szexet ajánlott neki, és azt mondta, hogy „reggelig fog lovagolni rajta”. A fiatalok azonnal felálltak, hogy távozzanak, mire a nő lehúzta a nadrágját és a bugyiját, majd kidőlt a padon.

A két fiú videót készített a nőről, így amikor az áldozat hazaért, az édesanyja értesítette a rendőrséget. Mire a rendőrök kimentek, a nő már nem volt ott, de a padon hagyta a bankkártyáját és a telefonját, két nappal később pedig letartóztatták. Amikor a rendőrség kihallgatta, a nő felkiáltott:

Ó, istenem, nem emlékszem semmire!

A nő, akit két évvel korábban már elítélték ittas vezetés miatt, ügyvédje, John Wyn Williams szerint 15-16 éves kora óta mentális problémáktól szenvedett, és a covid különösen nehéz időszak volt számára. A pszichiátere szorongásos zavarokat, pánikrohamokat és borderline személyiségzavart állapított meg nála, ezek késztették arra, hogy túl sokat igyon.

Önpusztító természetű, és e természetéből adódóan az alkoholhoz fordult, hogy kezelje a problémáit, de mostanra rájött, hogy ez nem megoldás. Úgy tűnik, hogy az alkoholmérgezése vezethette őt a bűncselekmény elkövetéséhez. Őszinte, szívből jövő megbánást tanúsít, és empátiát mutat az áldozattal szemben

– magyarázta az ügyvéd. A nő emlékei az esetről meglehetősen homályosak, de bűnösnek vallotta magát, mert nem akarta, hogy a fiúnak tanúskodnia kelljen a bíróságon.

Berryt arra is kötelezték, hogy 120 napig elektronikus józanságmérőt viseljen egy függőségkezelési program részeként, és 35 rehabilitációs tevékenységgel töltött napot kell igazolnia. Emellett tíz évre bekerült a szexuális bűnözők nyilvántartásába.

Rémálmok és más következmények

A Berryről készült fotók megragadták a kommentelők figyelmét, de semmi nem lehet érv arra, hogy egy szexuális zaklatási ügyben nevetgélni támadjon kedve az embernek, főleg, ha tudjuk, milyen hatással volt az incidens a tizenéves áldozatra:

a 13 éves, ADHD-s fiút annyira traumatizálta a találkozás, hogy megpróbált öngyilkos lenni.

Az ügyész szerint az áldozat elmondta, hogy a támadás után rosszul érezte magát, és egy esetben megpróbált véget vetni az életének. A parkban történtek után rémálmok gyötörték, és gyógyszereket szedett. Továbbra sem érzi magát képesnek arra, hogy visszatérjen a parkba, és nem nagyon hagyja el a házat sem: fél, szorong, és általában nem érzi magát biztonságban. Az ügyész a Daily Mail szerint azt mondta, a fiú két különböző helyről is kapott segítséget a felépüléshez, de elvesztette az önbizalmát. A bűncselekménynek így nyilvánvalóan súlyosbító tényezői vannak: az alkohol miatt a vádlott ittas, a sértett pedig a kora miatt különösen kiszolgáltatott volt

Ez a kiszolgáltatottságérzés pedig nem múlik el semmilyen ítélet nyomán. Pál Mónika pszichológus, lapunk szerzője is emlékeztet: a zaklatási ügyek nem a szexről vagy a szexuális fantáziákról szólnak, hanem a hatalomról és a határátlépésről. Ráadásul – mint minden súlyos határátlépés és trauma – nemcsak az ember szexualitását és a kapcsolatait mérgezhetik meg, hanem az egész életét is.

Sérül a világba vetett bizalom. Olyan kép alakulhat ki az emberben, hogy a világ veszélyes hely, mindig készenlétben kell lennünk, és nem tudjuk, kiben bízhatunk meg

– magyarázta a pszichológus.

Tehetünk azért, hogy ne bántsuk tovább

Pál Mónika megjegyzi: noha férfiakat, kisfiúkat is ér szexuális bántalmazás és erőszak, a szégyen miatt gyakran nem kérnek sem hatósági, sem pszichológiai segítséget, ebben az esetben pedig különösen pozitív fejlemény, hogy a kisfiú mert szólni a szüleinek.

„Bármi is történik egy gyerekkel, akkor lesz belőle még nagyobb trauma, ha a szülei nem jól reagálnak rá. Ha valakit bántanak az iskolában, zaklatnak vagy megerőszakolnak, és tud a szüleihez fordulni, a szülei pedig validálják az érzéseit, nem bagatellizálják az ügyet, nem kétkednek, elmondják, hogy ez valóban rossz, figyelnek a gyerekre, tehát egy támogató családi környezet veszi körül, akkor sokkal kevésbé fog sérülni.”

Bár a fenti esetben a fiúk videóra vették a padon fekvő nőt, bizonyíték hiányában sem lett volna szabad elintézni a dolgot azzal, hogy a fiúk kamaszos kis fantáziája szülte a parkbéli eseményeket – hiszen miért lenne érdeke bárkinek kitalálni egy olyan dolgot, amit egyébként is szégyellnek az emberek, és nehezen beszélnek róla?

Ezekben az esetekben gyakran hivatkoznak az élénk fantáziára, és arra, hogy valaki csak kitalálta az esetet, mert figyelemre van szüksége. Hipotetikusan: ha bárki is kitalálna valami ilyesmit, és az nem lenne igaz, attól annak a valakinek még van problémája, és valóban nem kap elég figyelmet.

A szakember szerint a legfontosabb, hogy olyan családi légkörben nőjön fel a gyerek, amelyben tudja, hogy ha történik vele valami, azt megoszthatja anélkül, hogy kinevetnék, meghazudtolnák vagy legyintenének rá. „És természetesen elengedhetetlen, hogy beszéljünk az érintésről, a szavakról, arról, hogy kinek, hol vannak a határai, azokat hogyan képviseljük, és hogyan fogalmazzuk meg” – mondta.

Annak is van jelentősége, hogy a társadalom hogyan reagál a történtekre. „Ha úgy állnak hozzá az emberek, hogy rosszabb is történhetett volna, vagy milyen szerencsés a fiú, és mekkora pancser, hogy nem élt a lehetőséggel, az újra és újra traumatizálhatja őt, míg, ha mellé állnak, és elismerik, hogy az, ami történt vele, nagyon nincs rendben, akkor máris jobb eséllyel gyógyul.”

Hozzászólna?

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!

Nyitókép: Facebook