Gyerekkönyv a bulimiás Diana hercegnéről – avagy hogyan beszéljünk a testképzavarról a legkisebbekkel?

A szakértők szerint a különböző testképzavarok már 12 éves korban (illetve egyesek szerint akár már 4-5 éves korban) elkezdhetnek kialakulni – köztük az anorexia, amelyik a leghalálosabb minden pszichiátriai rendellenesség közül. A társadalom nagyjából 2-2,5 százaléka szenved diagnosztizáltan ilyen és hasonló zavarokban, ám a valós szám ennél magasabb lehet, hiszen sokan inkább nem is beszélnek róla – a fiatalok körében ez pedig még inkább jellemző.

Nemrég egy „forradalminak” nevezett gyerekkönyv mutatott példát arra, hogyan lehet a legkisebbekkel beszélni a problémáról, amely már az ő korukban is jelentkezik, azonban környezetükben keveset beszélnek róla. Sőt, gyakran azt látjuk, hogy ebben a korosztályban inkább olyan hatásokat kapnak a gyerekek, amelyek elmélyíthetik testképzavaraikat. Hiszen a gyerekek különösen befolyásolhatóak az olyan reklámokkal vagy a közösségi médiában terjedő posztokkal, amelyek az ideálisnak tartott testet ábrázolják:

szálfavékony nők és abnormálisan izmos férfiak mutogatják magukat a médiában, a gyerekek pedig könnyen elhihetik, hogy ha nincs ilyen testük, akkor velük van a baj.

A Little People, Big Dreams új könyve Diana hercegné példáján keresztül szeretné a gyerekeket megismertetni a testképzavarokkal, és ellensúlyozni a számos negatív hatást, amit kapnak. Jó-e ez a módszer arra, hogy elkezdhessünk beszélgetni a fiatalokkal arról, milyen veszélyeket rejt az anorexia, a bulimia és társaik?

Diana és a sütik

„Amikor egyedül érezte magát, az evésben kereste a megnyugvást: megette az összes süteményt, amit a királyi konyhában talált” – írja a most megjelent gyerekkönyv Diana hercegnéről a Telegraph beszámolója alapján. „De a kényelem édes érzése nem tartott sokáig. Miután elillant, megpróbált megszabadulni az ételtől, amit megevett úgy, hogy beteggé tette magát” – az erre vonatkozó angol kifejezésből kiolvasható az, hogy a hercegné gyakran hánytatta magát, ami elég gyakori a bulimiában szenvedőknél.

A könyv arra is kísérletet tesz, hogy megnevezze az okokat, amiért a tragikus sorsú hercegnén elhatalmasodott az étkezési zavar. Itt egy másik fontos elem is szóba kerül Diana életéből: az álombelinek tűnő, irigylésre méltó publikus élete és a csalódásokkal teli magánélete közötti kontraszt. A könyv megemlíti, hogy férje, a későbbi Károly király egy másik nőt szeretett, 

egy idő után a szomorúsága pedig egy étkezési zavarrá változott, amit bulimiának hívnak.

Habár ez a szakasz túlságosan leegyszerűsítettnek tűnhet, mindenképp dicséretes a könyv részéről, hogy szót ejt arról is: ilyen helyzetben egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, vagy mások előtt is bevallani a betegséget. A könyv felidézi, hogy Dianának „időbe telt, míg segítséget kért, megtanulta, hogy szeresse magát, és felhagyjon azzal, hogy a saját testét bántja. De amint ezt megtette, jobban érezte magát, mint valaha”. Azt is kiemelik, hogy ő volt az egyik első híres ember, aki a nyilvánosság előtt is beszélt bulimiával való küzdelméről, amivel másoknak is segített szembenézni a betegséggel.

Igaz, ez abban a híres-hírhedt interjúban történt meg, amelyet 1995-ben adott a Panorama című műsornak, és amelyről később kiderült, hogy az újságíró Martin Bashir tisztességtelen módszerekkel vette rá a hercegnőt arra, hogy nyilatkozzon. 

Forradalmi-e az ilyen gyerekkönyv?

Az Independent szerzője Maria Isabel Sánchez Vegara könyvét egyenesen „forradalminak” nevezi: nem csak azért, mert az a kiskorúak számára érthető nyelvezettel, empátiával beszél az evési zavarokról, hanem mert várható, hogy üzenete sokakhoz eljut. Emlékeztet, hogy a könyvsorozat világszerte népszerű, eddig összesen 7,5 millió eladott példánnyal.

Az időzítés pedig nem is lehetne pontosabb: mostanában ugyanis világszerte megugrott a különböző étkezési zavarral küzdő fiatalkorúak száma. A lap emlékeztet, hogy csak az Egyesült Királyságban fél évtized alatt majdnem duplájára nőtt az ilyen betegségekkel kezeltek száma, és a páciensek nagyjából fele 25 év alatti. 

A média és a közösségi oldalak mellett a koronavírusjárvány és a lezárások is hozzájárultak a probléma súlyosbodásához.

Dr. Onkar Sahota, London egészségügyi bizottságának elnöke arról beszélt: „Habár nem valószínű, hogy a közösségi média az étkezési zavarok fő oka, ezek a felületek fontos szerepet játszhatnak a helyzet rosszabbodásában, és képesek arra, hogy az étkezési zavar határán lévőket véglegesen megbetegítsék”. Emlékeztetett arra is, hogy a fiatalok sok esetben az internethez fordulnak étkezési és fitnesztanácsokért, ahol számtalan esetben találkoznak tudománytalan, vagy akár veszélyes információkkal is.

Az efféle könyvek éppen ezért lehetnek fontosak a fiatalabb generációk számára, főleg, ha azok az iskolákba eljutnak. Dr. Omara Naseem pszichológus arról beszélt az Independentnek: „A korai közbeavatkozás kulcsfontosságú, ha meg akarjuk akadályozni az étkezési zavarok számának növekedését”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a témában történt kutatások szerint az étkezési zavarok a megjelenésük utáni három évben okoznak változásokat az agyban, a testben, illetve a betegségben szenvedő magatartásformáiban. Ha ezen az időszakon belül kap minél korábban segítséget az ember, akkor a betegség több negatív hatása ellen is hatékonyabban lehet küzdeni.

A szakértő szerint már önmagában az is sokat segít, hogy az étkezési zavaroktól gyakran rejtőzködve szenvedő gyerekek látják, hogy nemcsak nekik vannak ilyen problémáik: ez segíthet nekik eloszlatni a szégyent, amelyet számos étkezési zavaros érez. „Ha olyan magas profilú személyeket, mint Diana is érint ez a betegség, az azt bizonyítja, hogy az étkezési zavar tényleg nem diszkriminál” – foglalta össze a pszichológus.

Ha pedig sztárok példáin keresztül szeretnénk bemutatni a gyerekeknek, hogy az étkezési zavarokról normális dolog beszélni, és semmi gond nincs a segítségkéréssel, még több híresség története is eszünkbe juthat Diana hercegnén kívül:

• Taylor Swift a nemrég róla készült dokumentumfilmben beszélt arról, hogy karrierje elején néha annyira rosszul érezte magát egy-egy testszégyenítő komment miatt, hogy éheztette magát.
• Zayn Malik önéletrajzi könyvében arról írt, hogy a One Direction első turnéja alatt annyi stressz érte, hogy volt, hogy két-három napig egy falatot sem evett.
• Lady Gaga arról beszélt, hogy elképesztően zavarta, amikor minden album és magazin borítójára tökéletessé photoshoppolva került fel a teste. „Ez nem a való élet. Ezt el tudom mondani a lányokról: a diétázásnak véget kell vetni. Mindenki hagyja abba. Mert a nap végén a te korodban lévő gyerekekre is hatással van ez – és megbetegíti a lányokat”.
• Sir Elton John – akiről szintén született gyerekkönyv ugyanabban a sorozatban, mint Diana hercegnéről – arról beszélt, hogy neki 16 évbe telt belátnia, hogy segítségre van szüksége: ő a bulimia mellett alkohol- és drogfüggőséggel is küzdött. Elmondása szerint az étkezési zavar egy olyan téma volt, amiről Dianával is őszintén beszélgethetett.

Nyitókép: Quarto Group / Muzammil Pasha / Reuters