Az '50-es évek Amerikájának háziasszonyai újra itt vannak – de mit jelent a „hagyományos feleség-mozgalom?”

Üdvözöljük az internet azon szegletében, ahol a nők elutasítják a karrier hajszolásának minden eszközét, és elfogadják háziasszonyszerepüket, teljes munkaidőben szolgálva ezzel családjukat. 

Amikor egy nő eltávolodik a világi sikerek hajszolásától, hogy a feleség- és anyaszerepére koncentráljon, akkor becsületes, alázatos és teljes életet élhet, amelyben szeretheti és szolgálhatja a családját” – írta bemutatkozásában az Instagramon a 25 éves Estee Williams, egy úgynevezett tradwife (traditional wife, azaz tradicionális feleség), aki 2022 júliusa óta már több százmilliós megtekintést generált az életmódját bemutató videókkal.

Estee Williams szétesett családban nőtt fel, és hamar eldöntötte, hogy nem akar ezen az úton járni. Látta, ahogy édesanyja a nap minden órájában dolgozik, majd hazamegy a családjához, hogy főzzön és takarítson. „Egyszerűen tudtam, hogy nem akarok az a feleség vagy anya lenni, aki teljes munkaidőben dolgozik, majd hazajön, és még főznie, takarítania kell” – mondja. „Nagyon csodáltam azokat a körülöttem lévő családokat, ahol egy tradicionális anya volt otthon, hogy ezeket a dolgokat elvégezze” – fogalmazott Williams, aki villanyszerelő férjével összeházasodva sutba dobta a diplomáját (meteorológusnak tanult), és úgy döntött, hogy inkább főállású háztartásbeli lesz, ezt pedig aktívan dokumentálni is fogja. 

Mára 121 ezer követője van csak a TikTokon, és szinte minden, a témával kapcsolatos cikkben megszólal. Williams egyik fontos arca a tradwife-mozgalomnak, amely nagyrészt keresztény, konzervatív ezredfordulós és Z-generációs nőkből áll. Persze nem arról van szó, hogy egy fiatal amerikai lány újra feltalálta volna a háziasszonyságot. A tradwife-életmód nem egyenlő azzal, ahogy a háztartásbeli feleségekre, anyákra gondolunk: ők kifejezetten az ötvenes évek háziasszony-ideálját kergetik, ami az életmódjukat is szigorúan szabályozza. 

Williams minden reggel vintage ruhába bújik, megigazítja platinaszőke haját, teljes sminket visz fel egy hosszú, főzéssel és takarítással teletűzdelt napra. 25 éves feleségként a nő hisz abban, hogy hagyományos háziasszonyként szolgálnia kell a férjét, illetve alá kell rendelnie magát neki. Williams nem megy az utcára – sem az edzőterembe, sem takarítószereket vásárolni, sem egy barátnőjével kávézni – anélkül, hogy ne hívná fel villanyszerelő férjét, Connert, hogy engedélyt kérjen, és sötétedés után sem hagyja el egyedül a házat. A Today-nek erről azt mondta, hogy

engedélyt kérni »tiszteletteljes dolog«. Én örömmel teszem, ő pedig általában örömmel adja meg.

Egyikük sem ápol barátságot ellenkező nemű emberekkel, és Estee figyelembe veszi férje „szépség- és divatpreferenciáit”, amikor kiválasztja a ruháit és a frizuráját. „A férjem kívánságait a sajátjaim elé helyezem, és ez csak előnyömre vált nekem is és a házasságunknak is” – mondta a TikTokon. Williamsék ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez, és noha még nincsenek gyerekeik, azt máris tudják, hogy hogyan akarják nevelni őket. „A fiunk megtanulja majd, hogyan kell autókat szerelni, építeni és javítani; a lányunk pedig megtanul főzni, takarítani és működtetni egy otthont.”

Más, Williamshez hasonló tradwife-ok számára a mozgalom vagy a gyerekkori idill újrateremtése, vagy egyfajta menekülés „egy olyan világból, amely nem értékeli, ha valaki otthon marad és gyerekeket nevel, oda, ahol piedesztálra emelik az embert ezért”. Egyesek minden döntést a férjükre bíznak, mások a házasságot 50-50 százalékos partnerségként határozzák meg, amelyben a háztartás vezetése ugyanolyan hangsúlyos, mint az otthonon kívüli munka.

Hogy nehéz? De hát mindenkinek az!

A fenti történetek után érthető, miért is olyan megosztó a téma. Williams azt nyilatkozta, mindig is tudta, hogy anya akar lenni, de úgy érezte, nyomás nehezedik rá, hogy karrierre törekedjen és kihívást jelentő dolgokat vállaljon a főiskolán, miközben dolgozik is. A nő szerint mindezek összeegyeztetése kimerítő volt, és rájött, hogy nem akarja megtapasztalni azt a stresszt, amit az édesanyja élt át egyedülálló, dolgozó szülőként.

De ki az, aki kifejezetten szeretné megtapasztalni ezt a stresszt? És ki az, aki nem, de kénytelen megtapasztalni ahhoz, hogy a saját és a családja fennmaradását biztosítsa? És mégis ki ne érezné kimerítőnek mindezek összeegyeztetését? – ezek a kérdések rendszerint elhangoznak a mozgalom kritikusaitól, nem véletlenül. A Guardian publicistája egy cikkben azon élcelődött, hogy

bármennyire is hiszik a hagyományos feleségek, hogy renegát lázadók, amiért nem dolgoznak, a lázadásuk alapja az, hogy a férjük eleget keres egy egész háztartás eltartására. Hűha, a kis lázadók!

A tradwife-ok ennek megfelelően állandó harcban vannak a feministákkal, akik azzal vádolják a feleségeket, hogy az erőfeszítéseik mintegy hetven évvel vetik vissza a nőjogokat. Erre válaszul a tradwife-ok azzal érvelnek, hogy ők az igazi feministák, ugyanis megvan a joguk a választáshoz – ők pedig ezt az életet választották.

Williams mindig elmondja, hogy nem nézi le azokat a nőket, akik nem akarnak anyák vagy feleségek lenni, és a karriert választják. „Csak ezt a bizonyos mozgalmat úgy határozom meg, hogy a benne részt vevő nők kizárólag feleségként és anyaként látják a női szerepüket, ennyi az egész. Ez az életmód nem mindenkinek való, és ez rendben is van” – magyarázta. De számos tradwife-videóban gúnyolódnak a feleségek az (általuk gondolt) mondern kori feminizmuson, a női főnökökön és az ő állandó őrlődésükön. Egyes feleségek videói alatt megjelennek az alt-right mozgalomból is ismert #FeminismSucks, #ConservativeWomen, #TwoGenders és #DomesticDiscipline hashtagek. 

Nem baj, ha így élnek, de nem tud mindenki így élni, még ha akar, akkor sem

A kritikusok egy része azzal érvel, hogy a mozgalom problémája, hogy a nők egy olyan korszakot idealizálnak, amikor a nők kevesebb önállóságot és kevesebb jogot élveztek, mint most. Jo Piazza újságíró és szerző úgy véli, hogy mindez csak hamis nosztalgia egy olyan korszak iránt, amely a lakosság többsége számára nem létezett, és amely hihetetlenül megalázó, lekezelő és nehéz volt a nők számára – mondta a USA Today-nek. Ő maga üdvözli, hogy a nők dönthetnek úgy, hogy kizárólag háztartásbeliek akarnak lenni: a probléma szerinte ott van, ha úgy állítják be, mintha az ő választásuk felsőbbrendű lenne. Mint hozzátette:

tetszik az ötlet, hogy a nők által otthon végzett munkát még jobban értékeljük. Ennek a veszélyei abban rejlenek, amikor azt mondjuk, hogy ez az egyetlen dolog, amit egy nőnek csinálnia kell, ez az egyetlen szerep, amit egy nőnek játszania kell.

Stephanie Coontz, a Council on Contemporary Families nonprofit szervezet kutatási és közoktatási igazgatója a Today-nek adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy akkor aggasztó a dolog, ha a mozgalomban részt vevők megpróbálják meggyőzni a fiatal nőket, hogy egy férfi kenyérkeresőtől való függés megoldja a munkával kapcsolatos frusztrációikat, anélkül, hogy figyelembe vennék annak kockázatait, hogy a férfi elveszíti a munkáját, korán meghal, rosszul bánik velük, vagy elhagyja őket.

Milyen volt valójában az 1950-es évek háziasszonyának lenni?

Az 1950-es évekbeli életnek bizony megvoltak a maga előnyei – a férfiak számára – emlékeztetett a Today. Többek között:

• a középosztálybeli férfiaknak több szabadságuk, rövidebb munkaheteik, jobb nyugdíjbiztosításaik és magasabb fizetésük volt, mint mai társaiknak,
• a háztartásbeliek nem voltak jogosultak arra, hogy részesüljenek abból, amit a férjük a házasságuk alatt keresett,
• 1970-ig egy átlagos, egész évben teljes munkaidőben dolgozó, főiskolát végzett nő kevesebbet keresett, mint egy átlagos középiskolai végzettségű férfi,
• a családon belüli erőszak ellen alig vagy egyáltalán nem volt védelem,
• a rendőrség gyakran csak akkor tartóztatta le az elkövetőt, ha a feleség sebe bizonyos számú öltést igényelt,
• a válás rossz kiútnak tűnt, a feleségek gyakran semmit nem kaptak a végén.

Coontz szerint az ebből az időszakból származó anekdotikus bizonyítékok azt mutatják, hogy még azokban a családokban is, ahol együtt maradtak a szülők, néhány háziasszony alkoholt és nyugtatót használt.

Nem egyértelműen szélsőséges, de mint minden, ez is lehet az

Estee Williams visszautasítja, hogy minden tradwife szélsőjobboldali szélsőséges lenne, hisz mindenféle etnikumú feleség létezik. A szélsőjobboldali politikusok azonban mégis felkarolták az életmódjukat, és csak találgatni lehet, hogy az egyelőre marginális, de növekvő csoport hogyan befolyásolja majd a választást. 

Williams nem is buzdít senkit közvetettenül arra, hogy úgy éljen, mint ő, az ő élete azonban – legalábbis az, amit dokumentál – könnyen tévútra vihet másokat. Ahogy Piazza mondta, az emberek az egyszerűség irreális eszményének áldozatául esnek. „Könnyűnek és szépnek állítják be az életet, de a világ minden anyja tudja, hogy ez nem a valóság” – tette hozzá. És ahogy néhány kommentelő meg is jegyezte, érdemes lesz majd megnézni Williams csatornáját akkor, amikor már nem csak feleségként, hanem anyaként is „szolgál”. 

Könnyen elképzelhető, hogy a tökéletes frissességből és mosolyból akkora kevesebb marad a nap végére, főleg, ha apa arra érkezik haza, hogy a két gyerek felváltva üvölt, a lefolyó eldugult, a kutya pedig szétszedte a kamra tartalmát, majd diadalittasan a szőnyegre fosott.

A szakemberek egyébként a Tradwife mozgalom felemelkedésének egy másik okát is megemlítik, mégpedig azt, hogy a megannyi életlehetőség, a túlzott szabadság sok ember számára szorongást okozhat. Noam Shpancer, az ohiói Otterbein Egyetem pszichológiaprofesszora úgy véli, az embereknek struktúrára és egyértelműségre van szükségük ahhoz, hogy jól működjenek, és hogy a történetük koherens legyen. „Az emberi pszichében bármilyen rend jobb, mint a káosz.”

Nyitókép: Getty Images