„Nem akarok célponttá válni” – az ocsmány beszólások, füttyögések miatt újra bő ruhába kezdenek öltözni a nők a nagyvárosban

Egyre több amerikai nő takarja el magát a nyár közeledtével az utcán és a tömegközlekedési eszközökön, hogy elkerülje a hátborzongató, bámuló tekinteteket és a kéretlen beszólásokat. 

Az úgynevezett „metrópóló” jelenséggel foglalkozott nemrég a Guardian: a cikkben megszólaltatták a New York-i Claire Wenricket, aki szerint

a módszer lényege, hogy egy gagyi pólóval elrejtsük a tényleges ruhát, amit viselni szeretnénk.

A 24 éves tartalomkészítő egy május eleji szombat estén például babakék ujjatlanban és terepszínű miniszoknyában ment bulizni, de mielőtt elindult volna, felkapott egy extra nagy fehér pólót, hogy eltakarja vele a szettjét. 

A TikTokról tanult trükk célja, hogy biztonságban érezhesse magát, miközben eljut A-ból B-be. „Nem akarok célponttá válni, bármennyire is furcsán hangzik” – fűzte hozzá.

Arra kevés bizonyíték van, hogy a zaklatást vagy a támadásokat az áldozat öltözéke idézi elő, de az biztos, hogy a ruházat a catcallingot sem indokolja. A catcalling – amelyre nincs igazán megfelelő magyar szó – azt a jelenséget takarja, amikor az utcán sétáló nőket füttyögéssel, obszcén, szexuális tartalmú megjegyzésekkel illetik.

A catcallinggal az a gond, hogy általában a nők fizikai megjelenésére irányítja a figyelmet, megerősítve azt a felfogást, hogy a nők szexuális tárgyak. Csakhogy számos tanulmány világított már rá arra, hogy ezek a „bókok” hogyan hatnak sok így „megszólított” nőre: 

légzési nehézséget, zsibbadást és hányingert érezhetnek, emellett megjelenhet bennük a félelem, a szégyenérzet és a tehetetlenség érzése is.

Sőt: a catcalling megélése önértékelési válsághoz, szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet amellett, hogy jelentősen csökkenti a nők biztonságérzetét.

Fontos megjegyezni, – ahogy a BBC catcallingról szóló cikkében is elhangzik –, hogy a felelősséget soha nem lehet az áldozatra hárítani, azaz nem a nőknek kellene változtatniuk, például másképp öltözniük annak érdekében, hogy biztonságban legyenek. Ugyanis nem ez a probléma gyökere.

Amikor erről esik szó, sok laikusban felmerül a kérdés:

akkor már udvarolni sem lehet egy nőnek?

Bár vannak kételyeink azzal kapcsolatban, hogy valaha is házassággal végződött volna egy utcai „de jó csöcsöd van!” típusú megszólítás, a fenti problémát árnyalja egy tudományos munka. A 2021-ben a Psychology & Sexuality című szakfolyóiratban közzétett eredmények szerint a férfiaknak igazából fogalmuk sincs arról, hogy a nők hogyan élik meg a catcallingot. 

A vizsgálatban részt vevő alanyok (mármint nem az elszenvedők, hanem a nőket megjegyzésekkel illetők) jelentős része arról beszélt, hogy nem akart kárt okozni, ehelyett a következő szándékok merültek fel a gyakoriság sorrendjében.

• a vonzalmát akarta kimutatni,
• a szexuális érdeklődését akarta kifejezni,
• úgy gondolta, hogy a catcalling teljesen normális flörtölési módszer.
• Kisebb részben felmerült a nőgyűlölet, a büntetés és a félelemkeltés is mint motiváció.

A férfiak leggyakrabban arra számítottak, hogy majd barátságos vagy flörtölő reakciókat váltanak ki: 85 százalékuk mosolyt, 81 százalékuk flörtöt, 78 százalékuk beszélgetést remélt. A férfiak fele azt mondta, hogy azért szólt vagy fütyült egy nő után, hogy feldobja saját magát, ugyanis felizgatta a helyzet és/vagy az áldozat kinézete.

Mint a kutatók megállapítják, nagyon sokszor egyáltalán nem szexuális vágyról van szó, hanem hatalomgyakorlásról. 

Arról, hogy valaki kontrollt akar szerezni valaki más fölött. 

A kutatók a kísérleti mintát megvizsgálva arra jutottak, hogy azok, akik saját bevallásuk szerint catcallingoltak, azok nagyobb arányban mutattak ellenséges szexizmust és magasabb önjellemzésű, hagyományosan konzervatív férfiasságot, továbbá nagyobb toleranciát tanúsítottak a szexuális zaklatással szemben, mint azok a férfiak, akik szerint a catcalling nincs rendben. Ezeket az adatokat Ötvös Veronika pszichológus, a NANE szakértője is idézte a 444-nek tavasszal adott interjújában, és egy szemléletes példával tette érthetővé, mi a probléma az általános védekezéssel. 

„Szerintem a szexuális tartalmú beszólogatásokkal, vagyis a catcallinggal kapcsolatban két dolog nagyon össze van mosva. Amikor valaki azzal védekezik, hogy »de hát én csak bókolok, miért nem örül a nő, ha azt mondom, hogy jó a segge?«, akkor úgy tűnik, mintha a fókusz a nőn lenne. Pedig pont, hogy nem róla szól a kialakult helyzet, hanem arról a férfiról, aki – visszatérve a jogosultságtudathoz – 

úgy gondolja, hogy neki joga van a másik ember testére megjegyzéseket tenni, akár kéri ezt a nő, akár nem. Sokszor ezt azért teszi, mert ezzel dominánsnak érzi magát

– fogalmazott.

Az említett kutatás megállapította: bár a legtöbb alany saját elmondása szerint nem kívánta megalázni vagy bántani a nőket a tetteivel (inkább azt szerették volna, hogy az áldozat szexinek és vonzónak érezze magát), a hozzáállásuk és a viselkedésük ellentmond a kinyilvánított szándékaiknak, mivel a nők általában negatív érzelmeket éltek át a catcalling hatására – summázta az egyik részt vevő kutató a PsyPostnak.

Ennek megfelelően a „nagy fehér póló” sem oldja meg, csak jelzi a problémát, és valamicske kontrollérzetet ad egy olyan helyzetben, ahol egyébként nem sok van belőle. És nem lehet elégszer elmondani: lehet, hogy a metrópóló nyújt egy kis megnyugvást a viselője számára, de ha egy nő mégsem veszi fel – vagy bárhogy is öltözik –, az a legkevésbé sem felhívás vagy engedély arra, hogy bárki is cuppogással, megjegyzésekkel vagy kéretlen érintésekkel próbáljon meg „közel kerülni hozzá”. 

Leora Tanenbaum, az I Am Not a Slut: Slut-Shaming in the Age of the Internet című könyv szerzője fantasztikusnak tartja, hogy a TikTok-videók felhívják a figyelmet a szexuális zaklatás és támadás okozta károkra a nyilvános helyeken. Abban bízik, hogy talán több ember ismeri majd fel, mennyire ijesztőek lehetnek egyszerűnek tűnő dolgok is akkor, ha nőiesen mutatkozunk. Ő is hozzáfűzte: egy biztonsági ruhadarab soha nem lehet elvárás vagy követelmény.

Semmi rosszat nem tett, aki nem viselt metrópólót a topja fölött, és áldozattá vált. 

A Guardian a New York Times adataira hivatkozva megjegyezte, hogy bár New York relatíve biztonságos nagyvárosnak számít, 2019 óta nőtt a metrón elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Több nő kerüli a tömegközlekedést, sokan azért, mert félnek. A probléma azonban nem csak Amerikában ütötte fel a fejét: a catcallingot Franciaországban és az Egyesült Királyságban már törvény bünteti. 

A magyarországi utcai beszólásokról három évvel ezelőtt készítettek felmérést a Corvinus Egyetem hallgatói. Még őket is meglepte, hogy a Facebookon háromezren töltötték ki a kérdőívüket, és 1600-an a történetüket is megosztották a nyilvánossággal.

Nagyon sok durva sztorit kaptunk, olyanokat, amik mintha bekúsztak volna a bőrünk alá, volt, hogy kirázott tőlük a hideg. Voltak nagyon undorítóak 

– mondta egy interjúban az egyik hallgató.

A felmérést végző hallgatók azt találták, hogy az utcán sportoló nőket, a kismamákat és a kisgyerekes anyukákat éri a leggyakrabban verbális zaklatás. A kérdőív hatására a diákok társadalmi kampányba kezdtek I am not your kitty címmel, amelyben többek között színészek játszottak el tipikus vagy a valóságban is megtörtént helyzeteket. A projekttel bővebben a Fókusz foglalkozott:

Nyitókép: Azat_ajphotos / Getty Images