Hátborzongató fordulatot vett egy rákosszentmihályi villa felújítása 1923 májusának végén. Az építőmester homokot keresett, ezért felásatta a házmesterlakás padlózatát. 80-90 centiméter mélyen egy lecinkelt bádogdobozra bukkantak, aminek a fedelét felhasították, ekkor átható bűz áradt szét a környéken. A bádogdobozban a 15 éves Köves Gyula holtteste feküdt, aki a ház korábbi tulajdonosa, Lachmann Andrásné unokája volt

Ezzel vette kezdetét az a történet, ami száz évvel ezelőtt, 1923 júniusában hetekig lázban tartotta a közvéleményt – a tudósításokból napról napra bontakozott ki egy nyereségvágyból elkövetett családirtás története.

Ezt a gyereket csak Molnár Tóth tehette el láb alól, mert neki lehetett útjában a házasságnál

– mondta az egyik szomszéd, amikor kiásták a gyerek holttestét. A csendőrök rögtön intézkedtek, hogy elfogják a 24 éves fűszerkereskedő-segédet, Molnár Tóth Józsefet, aki másnap hajnalban – amikor pár percre magára hagyták – kirohant a csendőrség épületéből, és egy lakatost keltett fel, hogy fűrészelje le a kezéről a bilincset. A lakatos erre nem volt hajlandó, le akarta fogni a gyanús embert, de az fellökte, és elszaladt. Végül mégis kézre kerítették.

Mit sem sejtő szomszédok

A Lachmann család – Lachmann András és felesége, elvált lányuk, Köves Lipótné, valamint az ő fia, Gyula – 1922 januárjában érkezett haza Amerikából, és költözött Rákosszentmihályra, a János utcába. Rendszeresek voltak náluk a veszekedések. Az egyébként jómódú család dollárjait Kövesné a zugtőzsdén forgatta, az apa pedig főleg italozással töltötte az idejét, miközben attól rettegett, hogy a felesége és a lánya elherdálják a pénzt, és nem marad neki rumra.

Ilyen körülmények között a szomszédok nem is gyanakodtak semmi különösre, amikor 1922 májusában Lachmann András felszívódott anélkül, hogy bárkitől elköszönt volna. Felesége azt mondta, hogy az állandó veszekedések miatt visszament Amerikába.

Miután férje „elutazott”, Lachmann Andrásné a szomszédjuknak ajánlgatta, hogy vegye meg a házukat, mert a család többi tagja is visszamenne Amerikába, vagy Romániába költöznének. 1923 januárjában – a szomszédok elmondása szerint – Lachmann Andrásné már arról beszélt, hogy a lánya összeházasodik egy Molnár Tóth nevű kereskedővel, és már elutazott a fiával Romániába, ahol fűszerüzletet akarnak venni, Molnár Tóth pedig majd utánuk megy.

Ismerve a család viharos életét, a szomszédok még mindig nem gyanakodtak. Molnár Tóth rövidesen vevőt is hozott a rákosszentmihályi villára: egy Kanozsai Dezső nevű kereskedőt, aki feleségével beköltözött, Lachmann Andrásné pedig pár nap után felszívódott. Előtte azt mondta a szomszédoknak, hogy ha kifizetik, visszamegy Amerikába, és még az útlevelét is mutogatta, amit Molnár Tóth intézett neki.

Hetekkel később már arról szóltak a pletykák, hogy Molnár Tóth mégse veszi el Kövesnét, és nem megy utána Romániába. Kanozsaiék pedig három hónap múlva továbbadták az ingatlant, és elköltöztek Rákosszentmihályról, többet nem is bukkantak fel ott.

Elgurult dollárok

Azután, hogy a 15 éves fiú holtteste előkerült, a rendőrök a Kanozsai házaspárt is bevitték. A náluk végzett házkutatás során kiderült, hogy Lachmann Andrásné eltűnése után az asszony Amerikában maradt fia továbbra is küldött leveleket, bennük pénzzel, amit Kanozsai kivett és elköltött.

A szomszédok azt vallották, hogy miután Kanozsaiék beköltöztek a házba, feltűnő volt az állandó dübörgés és kalapálás, a pinceablakok pedig éjszaka is világosak voltak. Az egyik szomszéd az egyik nap együtt érkezett a villamoson Molnár Tóth Józseffel, aki hatalmas bádoglapokat vitt magával.

Kanozsai Dezső a kihallgatásán azt mondta: a villához tartozó házmesterlakást el akarták rekvirálni, ezért Molnár Tóthnak az az ötlete támadt, hogy törjék fel a padlót, hogy ne lehessen beköltözni.

A rendőrök ezután már azt feltételezték, hogy nemcsak Köves Gyulát ásták el a ház alá, hanem édesanyját, Köves Lipótnét, az ő édesanyját, Lachmann Andrásnét és férjét, Lachmann Andrást is, hogy sok millió koronás vagyonukat megszerezzék. Emellett felmerült, hogy Kanozsaiék a villa 8,5 milliós vételárát ki se fizették Lachmann Andrásnénak, helyette eltették láb alól.

De ezek csak feltételezések voltak – igaz, mellettük szólt, hogy Molnár Tóth elszökött a csendőrök elől, tehát jó oka volt menekülni, Kanozsaiék pedig elsikkasztották a Lachmann Andrásnénak érkező dollárokat. Ráadásul jelentkezett egy ékszerész, aki elmondta, hogy Molnár Tóth el akarta adni neki Kövesné ékszereit.

Golyó a szívbe

A beszámolókból kitűnik, hogy a nyomozók igyekeztek nyomasztani Molnár Tóthot, hogy mondja el, mi történt a többi családtaggal, ez pedig olyan eredményes volt, hogy a férfi végül magától kezdett beszélni. Azt mondta: tudja, mi történt Lachmann Andrással, a felesége és a lánya gyilkolták meg a veszekedős férfit, aki állandóan ellenőrizte, elszámoltatta őket. De Molnár Tóth szerint ezt neki már csak akkor mondták el, amikor elásták a férfit.

Másnap a hatóságok korán reggel megjelentek a rákosszentmihályi házban, és ásni kezdtek ott, ahol Molnár Tóth mutatta, hogy Lachmann Andrást elásták. Órákig nem találtak semmit, így a rendőrök azt hitték, a férfi félrevezeti őket. Végül előkerült Lachmann András mésszel leöntött holtteste.

A nyomozást irányító kerületi főkapitány faggatni kezdte Molnár Tóthot, hogy hol van Kövesné, de ő tagadta, hogy tudna róla.

Adok egy óra gondolkodási időt, hívasson, ha beszélni akar

– mondta a főkapitány. Végül Molnár Tóth beadta a derekát, és rámutatott a virágágyásra, ahol alig fél méter mélyen megtalálták Kövesné holttestét egy bádoglappal letakarva. A szívét ért lövés végzett vele.

Mint a későbbi vallomásokból kiderült, Molnár Tóth József már házas volt, és esze ágában sem volt elválni feleségétől azután sem, hogy megismerkedett Köves Lipótnéval. A férfi 1920-ban otthagyta fűszerkereskedő-segédi állását, miután feljelentette saját gazdáját vámkihágásért, és ezért 180 ezer korona jutalékot kapott a pénzügyi hatóságtól. Eldöntötte, hogy nem akar dolgozni, ezért zugtőzsdézésbe fogott a pénzzel, de hónapokig próbált találni valakit, akinek a pénzével „játszhat”.

Így ismerkedett meg a nála 14 évvel idősebb Kövesnével, akiről azt mondta, „nem túl csinos asszony”, de állandóan a dollárjairól beszélt, és minden férfival kikezdett.

Én nem mondom azt, hogy velem is kikezdett. Nem mondom. Mert én kezdtem ki tulajdonképp vele

– mondta a fiatal férfi, aki elhatározta, hogy megismerkedik Kövesnével, udvarolni fog neki, és ráteszi a kezét a pénzére.

„Inkább eggyel több áldozat, mint egy kellemetlen tanú” – a vagyonáért irtottak ki egy Amerikából hazatért családot — Molnár Tóth József – Fotó: Tolnai Világlapja / Arcanum

A hallgatás ára

Azután, hogy Kövesné holttestét kiásták, Molnár Tóth azt mondta: 1923 januárjában a tőzsde miatt összevesztek, a nő revolvert rántott, és le akarta lőni. Ő nekiugrott Kövesnének, a kezében lévő fegyvert visszacsavarta felé, a nő pedig izgalmában maga felé sütötte el a pisztolyt. Ezután Kövesné fia le akarta tiporni, de az anyja kezéből kivett pisztollyal Molnár Tóth őt is lelőtte.

A rendőrök nem hitték el Molnár Tóth verzióját, de ezt nem mondták neki. Feltételezésük szerint Lachmann Andrást a család tudtával, együtt tették el láb alól, majd Molnár Tóth elsikkasztotta Kövesné vagyonát, aki rájött, hogy udvarlója a villa eladásánál összejátszott Kanozsaiékkal. Ezután Molnár Tóth megölte Kövesnét és a gyerekét, hogy az ne keresse az anyját, Lachmann Andrásnéval viszont elhitette, hogy Romániába utaztak. Ezután Lachmann Andrásnét arra vette rá, hogy menjen Amerikába, az asszony viszont arra várt, hogy megkapja a villáért járó 8,5 milliót – végül őt is meggyilkolta.

Lachmann Andrásné haláláról Molnár Tóth azt mondta a rendőröknek: ő tanácsolta február elején az asszonynak, hogy hagyja magukra Kanozsaiékat, menjen szállodába lakni. Lachmann Andrásné még visszament a holmijáért a villába, Molnár Tóth ekkor egy zsineggel hátulról átszorította a nyakát, és megfojtotta. A holttestet egy ládába tetette, azt Kispestre vitette abba a házba, ahol korábban özvegy Szegi Imrénénél lakott. Ott egy gödröt ásott, ahová eltemette a ládát, Szegiéknek pedig adott 50 ezer koronát, hogy ne beszéljenek arról, hogy ott járt.

Szegiék még akkor is hallgattak, amikor a rendőrök mentek hozzájuk a holttestet keresni. Meg is találták, a Szegi testvéreket pedig tettestársakként őrizetbe vették, de végül Szegi Mária kivételével elengedték őket, miután kiderült, hogy csak ő kapott a hallgatási pénzből.

A rendőröknek Molnár Tóth azt mondta, a gyilkosságok sorozatát nem ő kezdte, csak „belesodródott a bűnbe”. Ragaszkodott hozzá, hogy Lachmann András megöléséhez semmi köze nem volt, az a felesége és a lánya lelkén szárad. Megállapítást nyert az is, hogy Kanozsai Dezső okirat-hamisítást követett el, és annak ellenére adta ki magát a rákosszentmihályi ház tulajdonosának, hogy azt valójában nem vásárolta meg.

Megártott a hullaszag

Molnár Tóth a rendőrségi őrizetben is igyekezett megőrizni ápoltságát és jó megjelenését, amire a tudósítások többször is felhívták a figyelmet. Még borbélyt is hívtak neki, miután arra panaszkodott, hogy negyedik napja nincs megborotválva.

Hja, én az akasztófa alá is vasalt nadrágban megyek. Nem szeretem a rendetlen embereket. Azért, mert gyilkos vagyok, még megengedhetem magamnak azt, hogy vigyázzak a toalettem feltétlen rendezettségére

– mondta a csodálkozó detektíveknek, akiknek azt is elárulta: úgy érzi, elveszítette a fejét, de nem azért, mert elkövette a gyilkosságokat, hanem mert beszélni kezdett.

Azt hiszem, pillanatnyilag tényleg őrült voltam, hogy önként, magamtól vallottam mindent. De az a hullaszag, az rémes volt. Úgy látszik, az ártott meg

– jelentette ki, hozzátéve, hogy ha nem eredt volna meg a nyelve, még mindig külföldön keresnék Köves Lipótnét és Lachmann Andrásnét, a gyerek megölését pedig aligha lehetne rábizonyítani.

Már csaknem végeztek a kihallgatással, amikor Molnár Tóth közölte: vannak a vallomásában olyan részek, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Új verzióval állt elő Lachmann Andrásné megölését illetően, azt mondta, addig nem végezhetett vele, amíg a ház nem volt Molnár Tóth nevére átírva. Február elsején kapta meg az átírási végzést, ekkor már nem volt akadálya, hogy eltegye láb alól az asszonyt, aki folyton követelte azt a 170 ezer koronát, amit az otthagyott bútorokért készpénzben kellett volna megkapnia Kanozsaiéktól.

Molnár Tóth vallomása szerint meggyőződött arról, hogy február 7-én Kanozsaiék nem lesznek otthon, de rábeszélte Lachmann Andrásnét, hogy menjenek ki együtt Rákosszentmihályra, hogy rendezzék a tartozást. Molnár Tóthnál volt kulcs, így bementek a házba, ahol ráugrott az asszonyra, és megfojtotta, a holttestet a fürdőkádba vonszolta, majd Kanozsaiéknak azt mondta, „bizonyos tárgyakat” hozott a fürdőszobába, ne legyenek rá kíváncsiak.

Bádogládát rendelt, majd másnap újra felkereste Kanozsait, és elmondta neki, hogy Lachmann Andrásné holtteste van a fürdőszobába zárva. Kanozsai előbb megrémült, majd megnyugodott, miután látta, hogy komolyabb anyagi előnye származik a dologból, és Molnár Tóth megígérte, hogy az egészből nem fog semmi kitudódni.

A szembesítés

Lachmann András halálának részletei még nem voltak világosak a nyomozók számára, ám találtak egy tanút: Ditrói Puskás Albertet, Molnár Tóth feleségének a bátyját. Mint kiderült, Molnár Tóth megosztotta sógorával, hogyan ölte meg Lachmann Andrást a felesége és a lánya, majd kieszelték, hogy Puskás felkeresi Kövesnét, akinek detektívként mutatkozik be, és megzsarolja. Az asszony félelmében bevallotta a gyilkosságot, de azt is elárulta: meg akarta mérgezni az apját, de a méreg nem hatott, így végül Molnár Tóth József ölte meg a férfit.

A kerületi főkapitány szembesítette Molnár Tóthot a sógora által elmondottakkal, mire ő újra órákon át beszélt a történtekről. Elmondta, hogy Kanozsai Dezső is a szobában volt, amikor a 15 éves fiú meghalt, együtt cipelték ki és temették el, és Kanozsai jelen volt Lachmann Andrásné halálakor is.

Amikor Kanozsaira került a sor, nem tudta, hogy Molnár Tóth már ellene vallott. Csak hitetlenkedett, amikor a főkapitány minden felvezetés nélkül azt kérdezte:

Tehát a fiút hogyan gyilkolta meg?

Kanozsai azt mondta, „buta fejjel beleesett abba az okirat-hamisítási dologba”, de másról nem tud. A főkapitány azonban Kanozsai fárasztására játszott, ő pedig éjfél után beszélni kezdett, és bár tele volt hazugságokkal a vallomása, már beismerte, hogy tudott a gyilkosságokról.

Kora hajnalban került sor Kanozsai és Molnár Tóth szembesítésére. Utóbbit behívatta a főkapitány, és felszólította, hogy mondja el a megtört Kanozsainak, hogyan történt Köves Gyula és Lachmann Andrásné meggyilkolása.

Én ott ültem a gyermekkel a díványon, és mutogattam neki a revolveremet. Kanozsai fel és alá járkált a szobában. Előre megfontolt szándékkal, előre megbeszélve határoztuk el együtt Kanozsaival, hogy a fiút, aki már terhünkre van, eltesszük láb alól, és utána az öregasszonyt, Lachmannét gyilkoljuk meg.

Kanozsai beismerte, hogy ez történt.

A nyomozást befejezték, Molnár Tóthot és bűntársait az alábbi bűnlajstrommal adták át az ügyészségnek: négyrendbeli gyilkosság és gyilkosságban való bűnrészesség; előre megfontolt szándékkal elkövetett rablás; hivatali minőségben való zsarolás; magánokirat-hamisítás; közokirat-hamisítás; közokirat-hamisításban való részesség; csalás; sikkasztás; lopás; házasságszédelgés. Az ügyészség elmeorvos szakértőket is kirendelt, ami azért volt előírva, mert Molnár Tóthot és Kanozsait halálbüntetéssel járó bűnnel vádolták.

A régi udvarló

1923. június 10-én Az Est részletesen közölte Molnár Tóth vallomását. Kiderült: a férfi terve, hogy megismerkedjen Kövesnével, és rátegye a kezét a nő pénzére, olyan könnyen ment, hogy két nappal később már ott tartottak, hogy szobát vesznek ki. A nő beszélt apjáról, aki folyton veszekszik, iszik, és meg van őrülve a pénzért, Molnár Tóth pedig kihallgatta Kövesné beszélgetését egy orvosnövendékkel, akitől mérget akart szerezni.

Molnár Tóth ezután maga vállalkozott rá, hogy megszerzi a mérget, és eszébe jutott, hogy ha tényleg megölik Lachmann Andrást, akkor onnantól Kövesné a markában van, úgy zsarolhatja, ahogy kedve tartja. 1922 áprilisában Molnár Tóth megszerezte a mérget, de a revolverét is odaadta Kövesnének azzal, hogy ha a méreg nem hat, lője le az apját.

Május első napjaiban Lachmann eltűnt a föld színéről, ezzel Molnár Tóth markába került a férje megöléséről szintén tudó Lachmann Andrásné is, a férfi pedig valósággal kitartottja lett Kövesnének. Bár a saját feleségétől esze ágában sem volt elválni, mégis azt mondta Kövesnének, hogy adjanak el mindent, házasodjanak össze, és menjenek Romániába.

Minél gyorsabban, mert egyszer itt baj lesz, és nem tudsz kibújni az öreg meggyilkolásának a vádja alól

– mondta. Kövesné ebbe beleegyezett, Molnár Tóth pedig a vallomása szerint ekkor még nem gondolt arra, hogy megölje a nőt és a családját, inkább valami ravaszsággal akarta a pénzzé tett vagyont megszerezni.

Gond abból lett, hogy a román követségen nem adtak vízumot Kövesnének, ő viszont találkozott egy férfival, aki tíz évvel korábban udvarolt neki, és újra fellángolt köztük a szerelem. Kövesné már nem akart Molnár Tóthtal Romániába menni, sőt kiadta a férfi útját.

„Jössz velem a börtönbe”

Ezután küldte Molnár Tóth a sógorát Kövesnéhez. Ditrói Puskás Albert egy igazolványt mutatott fel a nőnek, akinek azt mondta, detektív, és Lachmann Andrást keresi, akit Amerikából köröznek. Kövesné tagadta, hogy bármit tudna apja hollétéről, végül Ditrói Puskás ráripakodott:

Jöjjön utánam, majd én megmutatom, hova utazott el Lachmann András!

A fészerbe vitte az asszonyt, ahol rákiabált:

Ide! Ide, a földbe utazott. Maga a gyilkosa, bestia!

Kövesné végül elismerte, hogy ott van az apja, de azt is elmondta, hogy Molnár Tóth József ölte meg. Az áldetektív ezután visszament sógorához, és mindent elmondott Molnár Tóthnak, aki ezután maga kereste fel Kövesnét, és azt mondta neki, hogy meneküljön, mert lecsukják és felkötik. A nő viszont azt felelte:

Itt maradok. És te is jössz velem a börtönbe.

Ekkor szánta el magát Molnár Tóth arra, hogy megöli a nőt, és ha kell, kiirtja a vagyonért az egész családot. Ditrói Puskást elküldte, hogy „vegye őrizetbe” az egész családot, Kövesnét, a gyereket és Lachmann Andrásnét. 1922. november 13-án Molnár Tóth a gyereket és Lachmann Andrásnét Kispestre vitette Puskással, Szegi Máriához, és ketten maradtak a házban Kövesnével, akinek azt hazudta, hogy megvesztegette a detektívet, hogy a nő elszökhessen, és arra kérte, hogy utazzon el.

Inkább börtönben pusztulok, de te is ott pusztulsz

– mondta Kövesné, mire Molnár Tóth revolvert rántott, és szíven lőtte. A nő holtteste azonban nem fért be az előzőleg készíttetett bádogládába, ezért csak a fedelet tette rá, és betemette.

Az új bűntárs

Ditrói Puskást december első napjaiban az utcán elfogta egy rendőr, miután felismerte egy asszony, aki azt állította, hogy a férfi házasságot ígért neki, és kicsalt tőle 200 ezer koronát. Molnár Tóthnak új bűntársat kellett keresni. Jó barátja, az éppen állás és pénz nélkül levő Kanozsai Dezső vállalkozott rá, hogy segít hamis adás-vételi szerződéssel megszerezni a rákosszentmihályi villát, sőt 2-3 millió korona fejében Lachmann Andrásné és a gyerek megölésében is hajlandó volt közreműködni.

Molnár Tóth még aznap új fedőt rendelt a Kövesnének szánt bádogládára, és egy újat is vett Lachmann Andrásnénak. Az asszonyt viszont rábeszélte, hogy költözzön el egy zugszállodába, mert letartóztathatják a férje megölése miatt, ha a villában marad.

Molnár Tóth ezután megbeszélte Kanozsaival, hogy a mindenféle dolog iránt érdeklődő Gyulát behívják a szobába, ahol Kanozsai megkéri majd Molnár Tóthot, hogy mutassa meg a revolverét, és miközben a fegyvert nézegetik, Molnár Tóth lelövi a gyereket. Így is lett, a holttestet ezután együtt tüntették el, Molnár Tóth pedig azt újságolta Lachmann Andrásnénak, hogy a gyereket sikerült az anyja után kiszöktetni Romániába. Még megvárták az ingatlan átírását, majd kicsalták a villába Lachmann Andrásnét, akit megfojtottak és ládába zártak.

Ezután Molnár Tóth még arra gondolt: az élő tanúkat is el kellene intézni.

Mert tetszik tudni: inkább eggyel több áldozat, mint egy felesleges és esetleg kellemetlen tanú

– mondta a nyomozóknak.

Nem kért kegyelmet

1924 májusában óriási érdeklődés mellett zajlott a bírósági tárgyalás, amelyre jegyeket árultak a közönségnek. Molnár Tóth József három gyilkosság elkövetését vallotta be. Júniusban első fokon a törvényszék, novemberben másodfokon az ítélőtábla is kötél általi halálra ítélte, Kanozsait pedig életfogytiglani börtönre. Molnár Tóth nem kért kegyelmet, 1925 májusában felakasztották.

A népszerű színész, Uray Tivadar 1931-ben arról beszélt az Estnek, hogy fiatal színész korában kivételes lehetőségnek tartotta, hogy megnézzen egy akasztást. Nem számított rá, hogy felkavarja a kivégzés, különösen, hogy annak idején olvasta a lapokban, hogy a halálra ítélt Molnár Tóth József milyen gaztetteket követett el, és színészi pályafutása előtt orvostanhallgatóként látott már műtétet és boncolást is.

Az akasztófa látványa mégis felzaklatta Uray Tivadart, aki majdnem elhagyta a helyszínt, amikor hozták Molnár Tóth Józsefet.

Hetykén cigarettázott. Cinikus mosollyal, néma megvetéssel haladt el a nézők között. Ennyi cinizmus láttára hirtelen magamhoz tértem, megszűnt az izgalom

– idézte fel a látványt. Megvárta, amíg a hóhér befejezte munkáját, aztán a kantinba mentek. A szomszéd asztalnál a hóhér kedélyesen sörözött, és szidta a halottat.

„Inkább eggyel több áldozat, mint egy kellemetlen tanú” – a vagyonáért irtottak ki egy Amerikából hazatért családot — Tolnai Világlapja / Arcanum

Elhatároztam, hogy többé nem keresek fel ilyen szívrengető tanulmányi alkalmat. Elég volt!

– jelentette ki a színész.

Nyitókép: Tolnai Világlapja / Arcanum

RÁKOSSZENTMIHÁLY

„Az a hullaszag rémes volt. Úgy látszik, az ártott meg” – a vagyonáért irtottak ki egy Amerikából hazatért magyar családot

Halálra rugdosott és taposott egy sünt egy budapesti férfi, mert rosszkedvű volt