Deák András megélte azt, milyen, ha senkinek sem kell, milyen, ha gyerekként egy állami intézet falai adják a biztonságot. Mára saját alapítványán keresztül támogat hátrányos helyzetű gyerekeket, hogy nekik ne legyen olyan rossz, mint neki volt. Közben pedig egyvalamit sosem felejtett el: bátyját, akit egyik napról a másikra eltűnt mellőle az intézetből.