Tizenegyedik bejegyzés (2014. október 30.)

Persze, ez csak egy televíziós játék, nem illik túl komolyan venni és mégis...
Vegyük most egy kicsit mégis komolyan.

Éva ugyanis a - televíziósoktól nyilván nem véletlenül kapott - "hatalmával" egyszer csak élni kezdett. Táborvezetőként az egyiket erre küldte, a másikat arra, olyanokat mondott, hogy "kezd elfogyni a türelmem", meg hogy "ez parancs és kész". Bunyós Pityu pedig, mint egy bősz karhatalmista, kullogott utána. Ez van, mondta, a parancs, az parancs, végre kell hajtani.
És ezt - hittel mondta.

Álljunk meg itt egy pillanatra.
Ennek ugyanis semmi értelme. Az extrém viszonyok közt tulajdonképpen normális hangulat alakult ki az emberek közt, ami, ilyen helyzetben, sokat segít. Nyilván nekik, kettejüknek is.

Élet, biztonság nem forog kockán. Éhen nem hal senki. Mi értelme a nyugalmat kockáztatni?
Talányos.
Vagy talán nem is annyira.

Éva ugyanis fél év ValóVilág után televíziós szakembernek tartja magát. Sejti, van még mit tanulnia, de meggyőződése, hogy azért már valamit ő is letett az asztalra.
És "televíziósként" gondolkodik, köztünk is.
Vagyis - gondolja ő - mindezt nem magáért teszi, hanem mindannyiunkért!

Meggyőződés hajtja. Nem logika vezeti, mintákat követ.
Már pedig otthon ezt a mintát látja maga előtt.
A főnök parancsol!

A főnök mindenható!
A főnöknek mindig igaza van!
Hát ezt próbálja megvalósítani itt is.

Ne, kedves Éva, ne!
Ez a múlt század.
Vagy egy másik földrész... Úgy értem az otthonihoz képest. Egy pillanatra úgy tűnt, így élünk majd, ez lesz a szellem.

Aztán Évát "megütötte" mindezért a társaság. 
Nem nagyon, kicsit.
De ettől még ugyanazt gondolja a világról.

Úgynevezett "bátorságpróbán" voltam Cookyval, keréken forgattak, patkányok, bogarak, férgek közt turkáltam és - talán látszott, talán nem - a katarzis elmaradt.
Ennyi élmény, látvány, tapasztalat után - nem rázott meg különösebben.

Ha patkány, hát patkány. Ez jutott. Ez maradt.
Cserébe valamiért, amire egész életemben emlékezni fogok.

Vasárnap érkeztünk, most csütörtök van. Ha úgy vesszük, az ötödik nap. 
Kis dolgok történnek itt?
Otthon nagy dolgok?

Elválik.

Folytatom...