Tizedik bejegyzés (2014. október 29.)

Íme a civilizáció-megvonás hiánylistája (túl azon, hogy nem vagyunk a családunkkal és nem sokat tudunk a külvilágról).
- Nem tudok borotválkozni. Megpróbáltam, de melegvíz, borotvahab, tükör és éles borotva nélkül nem megy.
- Nem tudom, hány óra. Lehetne persze akár izgalmas is az idő nélküliség, de nem az. Bizonyíték rá, hogy aki innen kimegy, azonnal felcsatolja a karóráját. Ez az első mozdulata. Ebben biztos vagyok. Úgyhogy hagyjatok a "vissza a természetbe" giccsével. 
- A hideg. Tudtam, hogy hűvös lesz, de ez otthon valahogy nem tűnik megoldhatatlan problémának.
Itt az.

- És végül a választás - mert az mindig van: a hideg alternatívája a füstszag. Szerintem már a csontjaim is büdösek.

Nagy csalódás számomra a kecske. Eleve gyanakvással fogadtam, de a nem létező várakozásaimat is alulmúlja. 

Egyrészt le se szarja a gyerekét, ha megijed, szalad, körül se néz. Ez totál ellentétes azzal, amit annak idején élővilág /így hívták/ órán tanultunk, a kicsinyeiket védő állatokról.
Szegény kecske kissrác - vagy kislány - folyamatosan bújna hozzá. Érthető, hideg van, meg mégis csak az anyja, de nem hagyja, arrébb löki, megtapossa, egyszer fejbe rúgta és elnézést se kért.
Ráadásul annyira ostoba, hogy nem jön rá, ha körbeszaladja a fát, magára tekeri a kötelet. Ha bebújik a susnyásba, tuti, hogy fönnakad.

Szóval bitang egy állat, semmi szeretnivaló nincs rajta. Kellemetlen nőszemély. Ha ember lenne, már régen fogházban ülne, fiatalkorú veszélyeztetéséert. Vagy elütötte volna egy autó.

És az emberek. Csak nem akar lehullani a civilizáció álorcája, valahogy mélyen beivódott mindenkibe, hogy nem üvöltünk egymással egy kanál vízért. 

Én se.
Persze még az elején vagyunk, csak eldurran később valakiben a türelem lufi.
Ha így lesz, ha nem, holnap folytatom.