A férfiak itt el szoktak ájulni (Hetedik bejegyzés - 2014. október 18.)

Az utazáshoz oltás kell, nem is egy és nem is egyszer. Rendben. 
Az assszisztens a váróhelyiségben, az orvos a rendelőben elmagyarázza, hogy nem elég, amit az RTL fizet, több kell. 

Köszönöm, nem kérek tetanuszt, mondom, rendben, maga tudja, csóválja a fejét az orvos.
De mire eljön az emlékeztető oltás napja - egy tetanusz nem a világ - mégis kérek.

Természetesen, mondja az asszisztens, akkor a négyes kombinációt javaslom.
Négyes? - kérdem
Négyes, igen. És sorolja, tetanusz, szamárköhögés, meg mittudomén

Szamárköhögés? - kérdem
Igen, gyakori, én például Franciaországban kaptam.
Franciaországban? - kérdem

Igen, és elhiheti, nem volt jó!
Nem, nem, mondom hitetlenül, elég lesz a tetanusz.
A rendelőben a kedves orvos megkérdi, jól vagyok-e. 

Igen, mondom, persze, miért ne lennék?
Csak mert itt - válaszolja - férfiak el szoktak ájulni.
Ájulni? - kérdem

Ájulni a félelemtől.
Egy oltástól?
Hajjaj!

Nem, én nem ájulok el, mondom, bár ebben már nem vagyok olyan biztos, mint öt perce.
Akkor milyen oltást kér?
Tetanusz…

Nem a négyest? Négy betegség ellen, egyben. Nézze a maga pénztárcája, de csak kétezer forint a különbség. Az egyik háromezer, a másik öt. Meg a kombinált nem is fáj annyira.
Hát, nyögöm, ha csak kétezer forint a különbség… Meg, ha nem is fáj annyira…
Rendben, mondja az orvos, majd, megkérdezi, jól vagyok-e.

Jól, feleném.
Csak mert izzad, vág közbe.
Igen, izzadok, konstatálom.

Megkapom az oltást, elmenőben az orvos megkérdezi, jól vagyok-e.
Jól, felelem.
Csak mert sápadt.

Sápadt vagyok.
Az asszisztens kéri a pénzt.
Hétezer.

Hét? Nem öt? Bent azt mondták öt.
Hat az oltás, egy a beadás.
Értem, mondom és nyújtom a kártyát.

Nem, nem, mondja, kártyát nem fogadunk el. Automata az aluljáróban.
Értem mondom, és sejtem, hogy nem lesz automata az aluljáróban.
Nincs is. 

Szerencsére néhány percre a bank.
De a pénzkiadó nem működik.

Újabb bank, kezemben a pénz, loholok, mert lejár a parkolócédulám, fizetek, megint loholok, perceket kések, de ablaktörlő alatt ott a büntetés.
Nem értem. Amikor a magyar futballisták végigsétálják a meccseket, a busz úgy döcög, hogy nem bírod kivárni, amikor az egész ország tök jól elvan így, lassúba’, hogy a kurva anyjába ilyen gyors minden parkolóőr? Vagy annyi van belőlük?
Kétezer a büntetés, lehetett volna rosszabb. Mondjuk például, ha négy.

Összeadom, benzin, parkolás, oltás, büntetés, együtt lehet mondjuk tízezer, nem panaszkodhatom, egész jól kijöttem belőle. 
Na, itt van, hülye, szólok be magamnak, mint egyik kétségbeesett celeb a másiknak, a “Blikk hasábjain” ezt akartad, nem? Ilyen élményeket. Hogy megírd. Hát, írjad, írjad! 
Lassan indulunk Afrikába, mindenki azt kérdezi, nem félek-e az állatoktól.

Mindenkinek azt válaszolom, hogy nem. Én az emberektől félek.