Nemcsak a pártok, hanem az egész baloldali ideológia hazai válságát mutatja a vasárnapi vereség

A Magyarországnak járó huszonegy európai parlamenti mandátumból mindössze kettőt szerzett meg a baloldal, márpedig ez nemcsak a konkrét pártok teljesítményéről árulkodik, hanem az ideológia hazai korlátairól is.

Magyarországon kevésbé elterjedt a karakteres baloldali identitás, inkább csak szigetszerű, politikailag aktív csoportokra, szubkultúrákra jellemző, valamint egy szűkebb, nagyrészt idősebb rétegre, amelynek a szocializációjában meghatározó volt ez az ideológia

– mondta az rtl.hu-nak Mikecz Dániel politológus. A bal-jobb felosztás eleve azok számára lehet igazodási pont, akik jobban érdeklődnek a politika iránt, másoknál azonban ez kevésbé lényeges.

A markáns baloldali identitás hiánya részben történelmi okokra vezethető vissza: a rendszerváltás előtt ugyanis baloldali volt az uralkodó ideológia, emiatt a baloldal-ellenesség sokak szemében a rendszerellenességgel vált egyenértékűvé. Dél- és Nyugat-Európában viszont ez éppen fordítva volt: ezeken a helyeken a lázadó, felforgató, innovatív erőkkel társították az ideológiát.

Az is fontos tényező, hogy az 1990-es évekhez képest jelentősen megváltozott a társadalom alapbeállítottsága. Egy ötezer fős mintán végzett kutatás szerint – amelynek eredménye Szabó Andrea és Gerő Márton A magyar társadalom törésvonalai és politikai integrációjának dimenziói a COVID-19 árnyékában című kötetében jelent meg – a jobbratolódás mértéke egészen meglepő mértékűvé vált: míg korábban a túlnyomó többség (40-50 százalék) középen állónak tekintette magát, addig 2021-ben a magukat jobboldalra sorolók lettek relatív többségben. A változás nagyságát jól mutatja, hogy a rendszerváltás utáni években a relatív többség még baloldali attitűdökkel rendelkezett, a szó „egyenlősítő” értelmében.

Három évvel ezelőtt már 39 százalék sorolta magát jobboldalra, 36 százalék centrumban lévőnek, 25 százalék pedig baloldalra. 

Ez a tendencia a kutatók szerint nem független a Fidesz rendkívül sikeres szereplésétől, azaz a sorozatos győzelmek jobbra húzták az egész társadalmat. A kutatás alapján az is megállapítható, hogy a jobboldali szavazóknak csak a töredéke lett volna hajlandó olyan pártra szavazni, amely nem jobboldaliként határozza meg magát, ugyanez a baloldalra viszont már kevésbé jellemző. Így fordulhatott elő, hogy a Jobbik a 2010-es években a baloldalon is szerzett támogatókat.

Mikecz Dániel szerint a baloldal helyzetét az is nehezíti, hogy – miután megváltozott a munkakultúra – megszűntek azok a társadalmi csoportok, amelyekre korábban támaszkodni lehetett. A folyamatokra azonban szervezetileg is rásegített a Fidesz: a kormány ugyanis 2010 óta fokozatosan leépítette azt a hagyományos eszközrendszert (például szakszervezetiség, sztrájkjog), amely szintén támaszt adhatna baloldalnak. Mindez oda vezetett, hogy a lejáratókampányokban már rendre szitokszóként használja a kormánypárt a baloldali jelzőt, anélkül hogy ez jelentősebb ellenállásba ütközne. 

Ideológiai, fogalmi keveredés

A jobbratolódás persze Mikecz Dániel szerint 

nem azt jelenti, hogy a lakosság nem szimpatizál hagyományos baloldali értékekkel, csak szerinte nem jött létre olyan politikai keretrendszer, amely képes lenne tömegeket megmozgatni. 

A többség számára fontos például az igazságos újraelosztás, a szakszervezetiség, a sztrájkjog, a nők munkához való joga, de ezek keverednek olyan – Fidesz által rendszeresen használt – kifejezetten jobboldali attitűdökkel, mint a tradicionális család fontossága vagy az individualizmus, az egyéni életstratégiák érvényesítése.

A magyar jobboldal ráadásul kisajátított több baloldalhoz köthető hívószót is, így például a munka fontosságának hangsúlyozását, valamint a plebejus stílust is. „A baloldali pártok hiába álltak a dolgozók mellett a programjaikban, a vezetésük inkább elitpárt benyomását keltette. Ez a kép nem feltétlenül a vagyoni helyzetük miatt alakult ki, hanem a beszédmodoruk miatt. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor is gyakran használja a népi stílust, ennek pedig része lehet egy disznóvágás vagy a közmondások ismételgetése is. A szavazók ugyanis a hangnem alapján dekódolják a politikai üzeneteket” – fogalmazott a politológus.

A kormánypárt ennek következtében hiába folytat alapvetően jobboldali gazdaságpolitikát a felső-középosztály támogatásával, a szegényeknek járó juttatások leépítésével, egykulcsos adórendszerrel – a baloldali érzelműek így is közelinek érzik a stílust.

Mikecz Dániel szerint ugyanakkor azt is fontos látni, hogy a politikai kihívók általában nem akarják meghatározni saját irányultságukat, ez ugyanis beszűkíti a mozgásteret. 

Megfigyelhető például, hogy akkor jelenik meg hangsúlyosan egy párt életében az ideológia, ha a formáció válságba kerül. 

A Momentum is akkor kezdte hangsúlyozni, hogy liberális, amikor érezték, hogy már fogynak a szavazóik, és ugyanez volt látható az LMP (Magyarország Zöld Pártja), a SZDSZ, valamint a Jobbik (Konzervatívok) esetében is. Gyurcsány Ferenc DK-elnök pedig vasárnap arról beszélt az eredmények ismeretében, hogy a hazai baloldalt megőrizték, és hogy „nincs jó társadalom baloldal nélkül”.

Közép-európai sajátosság

A politológus szerint éppen erre a jelenségre vezethető vissza, hogy a Tisza Párt ugyan jobboldali gyökerekkel rendelkezik, de igyekszik ideológiamentesen meghatározni magát.

Mikecz Dániel úgy vélte: az, ami Magyarországon történt a baloldallal, az egész Közép-Európában megfigyelhető, Lengyelországban pedig már évek óta két jobboldali párt a meghatározó. Szerinte emiatt a régióban nem is feltétlenül törvényszerű, hogy ha űr támad a politikai rendszerben a baloldal hiányával, akkor ezt hamar betölti egy új formáció vagy visszaleng az inga a régebbi baloldali pártok felé. Új baloldali próbálkozások egyébként Magyarországon is voltak szép számmal (4K vagy a józsefvárosi C8, Szikra Mozgalom), de ezek nem voltak képesek arra, hogy tömegeket mozgassanak meg.

A DK-MSZP-Párbeszéd felállás ugyanakkor annyival jobb helyzetben van, hogy vasárnap 8 százalékot legalább elértek, ez pedig már majdnem egy középpárti pozíciót jelenthet a számukra. Az viszont biztos, hogy a formáció egy darabig biztosan nem lesz meghatározó az ellenzéki oldalon, hiába készültek erre a szövetséget kötő pártok.

Nyitókép: Szigetváry Zsolt/MTI