Nemcsak a munkahelyét szüntették meg több száz katonának, hanem még az újbóli elhelyezkedésüket is megnehezítették

Megnehezítette a kormány azoknak a katonáknak az elhelyezkedését, akiket az év elején indult nagy elbocsátási hullámban küldtek el – derült ki egy úgynevezett 4000-es kormányhatározatból. (Az elnevezés onnan ered, hogy a határozatok száma négyjegyű, és négyessel kezdődik.) Ezek a kormányhatározatok általában munkaügyi kérdésekkel foglalkoznak, ezekben rögzítik az állami szférában dolgozók létszámával vagy juttatásaival kapcsolatos döntéseket. Tartalmukat nem hozzák nyilvánosságra, pedig akár több tízezer embert is érinthetnek.

Az rtl.hu által megismert határozat szerint 

azok a katonák, akiket az év eleji elbocsátási hullámot lehetővé tevő rendelet alapján küldtek el, csak előzetes kormányzati engedéllyel helyezkedhettek el a kormányzati igazgatási szerveknél, valamint a kormány és a miniszterek felügyelete alá tartozó szerveknél.

Ez azt jelenti, hogy az érintettek kénytelenek voltak a piacon munkát keresni, miközben a tudásukat leginkább a rendőrségnél, a közigazgatásban, az oktatásban vagy más állami szervezeteknél tudnák használni.

A szabály minden munkaviszonyra irányuló egyezségre vonatkozik, azaz a kinevezések, a szerződéskötések és az egyéb megállapodások is engedélykötelesek. A határozat visszavonásig érvényes, azt azonban a Honvédelmi Minisztérium nem árulta el, hogy hoztak-e olyan döntést az év eleje óta, amely alapján már érvényét vesztette a jogszabály. 

A kirúgási hullámot az a rendelet tette lehetővé, amely szerint a honvédelmi miniszter egyoldalúan elküldhette azokat a 45 év feletti katonákat, akik legalább 25 év szolgálati jogviszonnyal rendelkeztek. Azt nem tudni, hogy pontosan hány katona távozott így, a honvédségi létszámról szóló adatok ugyanis titkosak, de 

becslések szerint az érintettek száma több száz és 1800 között mozog.

Nem sokkal később kiderült ugyanakkor, hogy a döntés sokak esetében elhamarkodott volt, a honvédség ugyanis megpróbált jó néhány katonát visszafoglalkoztatni. (Ehhez természetesen – mint arról korábban beszámoltunk – szintén külön kormányzati engedély kellett.) Az érintettek beszámolói szerint az elbocsátottak e mellett felhívhattak egy telefonszámot, és bizonyos esetekben tartalékosként ismét kaptak munkát. Azt mondták, az ezért járó fizetés a betöltött pozíciótól függ.

Azok viszont, akik végleg az utcára kerültek, nehéz helyzetben találták magukat: a piacon ugyanis nem könnyű 25 évnyi katonai tapasztalattal elhelyezkedni. A honvédség után logikus választás lehetne például, hogy valaki a munkaerőhiánnyal küzdő rendőrségnél próbál meg munkát vállalni, de ez a határozat alapján szintén csak kormányzati engedéllyel lehetséges, miután az Országos Rendőr-főkapitányság az egyik miniszter, Pintér Sándor felügyelete alá tartozik. Az rtl.hu megkereste az ORFK-t, hogy megtudjuk, hány esetben jelentkeztek náluk elbocsátott katonák, de kérdéseinkre nem érkezett válasz.

A nem nyilvános határozat egyik pontja ráadásul azt is kimondja, hogy bizonyos esetekben még engedéllyel sem lehet állami szerveknél foglalkoztatni az elbocsátott katonákat. (Akiket a rendelet 6. paragrafusa alapján küldtek el, azaz rendelkezési állományba tettek, és letelt a két hónapos időszak.)

Az rtl.hu megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, hogy megtudjuk, mi indokolja az elküldött katonákra vonatkozó nehezítést, de kérdéseinkre nem érkezett válasz. A tárca arra a kérdésre sem válaszolt, hogy hány elhelyezkedési kérelmet nyújtottak be valamelyik állami szervnél az elbocsátott katonák, és ezek közül hányat engedélyeztek. Pedig a kormány feltehetően rendelkezik friss adatokkal: a rendelet alapján ugyanis a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzi, hogy betartják-e a jogszabályt, és erről havonta tájékoztatja is a kabinetet.

A váratlan kirúgási hullám nem növelte a honvédségbe vetett bizalmat, pedig a tárca különböző toborzókampányokkal mindent elkövet annak érdekében, hogy megemelje a hadsereg létszámát. Nem kedvez a pálya népszerűségének az sem, hogy az egyik beterjesztett alkotmánymódosító-javaslat szerint a hivatásos katonáknak nem lehet majd szakszervezetük sem, az Országgyűlés helyett pedig a honvédelmi miniszter dönthetne a jövőben a katonák jogállásáról.

Információink szerint az elbocsátási hullámban érintett katonák azért is sérelmezik ezt a bánásmódot, mert a korkedvezményes nyugdíj 2011-es megszüntetésekor azzal érveltek az állami vezetők, hogy a munkanélkülivé vált embereket tárt karokkal fogadják majd az állami szervek. Hende Csaba korábbi honvédelmi miniszter például azt mondta az akkor formálódó új életpályamodellről: „a haderőből hamarabb kiváltak a jövőben módot kaphatnak arra, hogy a közszolgálat egy másik területén folytassák a munkát”.  

Nyitókép: Fischer Zoltán/MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda