„Erre születni kell” – Magyarország első nőimitátora már akkor is őrületes műsort csinált, amikor a drag queen kifejezés még nem is létezett

„Anyámmal többször átsétáltunk a Népligetbe, ahol a nőnek öltözött férfi, a fogatlan Káposztás Zsuzsi volt a kikiáltó. Muris viccekkel csalta be a nagyérdeműt a homályos nézőtérre. Amíg a népszerű nevettető beszélt, én táncoltam, énekelgettem előtte” – idézte fel gyerekkorát Psota Irén színésznő önéletrajzi írásában. Visszaemlékezése szerint ekkor lépett oda édesanyjához egy gyermekszínház képviselője, és biztatta, hogy vigye el oda a lányt, akit tehetségesnek tartott.

Psota Irént egy drag queennek köszönheti a magyar színházművészet? Ezt így talán meredek kijelenteni – Psota nem ilyen fiatalon adta színészkedésre a fejét, mert családjának még villamosjegyre sem volt pénze – azonban a korabeli beszámolókat olvasgatva fel-feltűnhet Káposztás Zsuzsi neve, és az előadásáról szóló szösszenetek. A férfit, akiről vajmi kevés életrajzi adat maradt fent, Magyarország első drag queenjének is lehet tekinteni – hiszen a negyvenes éveknél korábbi időkből nem sok adat maradt fenn hasonló műsorokról.

Az úttörő komédiásról nemrég a Háttér Társaság kiállítása is megemlékezett, akik a „Kádár-korszak ellentmondásos világának” LMBTQ-története kapcsán idézték fel az előadóművész karrierjét.

Zsuzsi bácsi, a nevettető

Káposztás Zsuzsi feltűnik Dózsa László (1942-) életrajzi könyvében is, ám a Bohóc vérben és vasban nem tekinthető a leghitelesebb történelmi forrásnak, tekintettel arra, hogy a színész igazmondásával kapcsolatban már merültek fel kételyek. Dózsa így írta le a korabeli Népliget gyakran „Néplizsének” nevezett vurstlis közegét, ahol a nőimitátor is előadott: „A Népliget területén egy valódi commedia dell’arte működött. Egy igazi, improvizatív csoda, amit a színház soha nem fog tudni visszaadni. A commedia dell'arte a színjátszóművészetet részesítette előnyben az irodalommal szemben. A műfaj egyik fő jellemzője a rögtönzőképesség, ami annyit jelent, hogy néhány állandó karakternek a színpadi rögtönzéseiből álltak az előadások.”

Az Euroastra nevű blog szerzője 2019-ben egy bejegyzésben emlékezett vissza a népligeti vurstlivilágra, megjegyezve, hogy „ott tanultam meg a másság elfogadását”. Káposztás Zsuzsi karakterét úgy jellemezte: „negyvenes asszony, magas sarkú cipő, tarka szoknya, blúz, hatalmas keblek, dús haj, főkötő”. A komikus az előadás megkezdése előtt pár perccel, egy dobogón állva kezdte hívogatni az arra járókat, valamint vicceket is mesélt nekik „Arisztid és Taszilóról, Kohn és Grünről, Mórickáról, Székely Góbékról, a poént ellövő butuska Papjancsiról”.

Már a kikiáltásnak is megvolt a cselekménye, nemcsak a színházi produkciónak: egy ponton ugyanis megjelent Káposztás Guszti, Zsuzsi karakterének a férje, aki komikusan szidni kezdte az „asszonyt”: „Mit csinálsz Zsuzsi? Nem szégyelled magad? Neked a konyhában kellene állnod és főzni az ebédemet. Mindig is lusta asszony voltál, de az már mindennek a teteje, hogy itt, a drága nézőközönség előtt povedálsz, rikácsolsz össze-vissza. Ne is törődjenek vele, drága közönségünk, inkább fáradjanak be a színházunkba. Nézzék meg káprázatos előadásunkat. A belépőjegy ára 20 fillér, gyermekeknek, katonáknak 10 fillér, meglátják, megéri.”

A visszaemlékezés szerint a mókás évődés végén jött a csavar a történetben, amikor Káposztás Zsuzsi, a „tanyai virágszál” ledobta a cipőjét, szoknyáját, blúzát, főkötőjét, parókáját, és kiderült, hogy férfi. Következzen még egy idézet Káposztás Zsuzsi műsorából:

„Hát ti mit ráztok, szép hadfiak? Katonák is állnak ott, van-e nektek mit rázni ekkora? Vagy csak amolyan kis incifinci? Tessék, tessék, akár nagy, akár kicsi, katonák féláron, majd megnől odabent, van mivel nyújtani, ugye, aranyom (Mandilla, a táncosnő lépett mögé a függönyöcske mögül, csupa flitter),

tedd szét a lábodat (röhögés), no, csak egy spárgára gondoltam. Nem! Nem madzag! Úgy látszik, a honvéd úr még nem látott szétvetett lábakat, na persze, mert akkor a szeme elhomályosodik, vagy vérbe borul? Na, mutasd csak, édesem!

(Mandilla spárgába szétcsusszan) Tessék! Tessék? Mást? Mi mást akarna látni? Hát akkor tessék bemenni, urak, két pengő. Katonáknak egy, s a legderekabb dákós legény azt is visszakapja! Diákok, katonák, cselédek féláron! Tessék, csak tessék!”

Az ember a főkötő mögött

A Háttér Káposztás Zsuzsit „korokon átívelő nőimitátorként” írja le. A kevés fennmaradt életrajzi adatot is a civil szervezet gyűjtötte össze a szórakoztatóról, aki információik szerint az 1880-as évek elején született Gergely Lajos néven. Vekerdy Tamás a 2000 folyóiratban megjelent írása szerint „eredetileg cipész volt a Ráday utcában – vagy az Üllői úton?” 

Gergely a harmincas-negyvenes években örvendett a legnagyobb sikernek Zsuzsiként: több korabeli dokumentum és visszaemlékezés kiemeli a vásári látványosságok hosszú, színes sorából. Egy 1940-es írás a Népszavában a „népligeti főattrakcióként” prezentálta Zsuzsit, akit egy „immár évtizedes, évenkint megújuló látványosságnak” tituláltak. Ebben a két évtizedben több cikket is írtak róla, amelyekben azt is gyakran kiemelték, hogy felnőtt lánya van.

A Hírlap jubileumi, 1948-as cikke szerint Gergely 15 éves korában, 1898-ban lépett fel először. „Nagy sikereim voltak, ezeket szép tenorhangomnak köszönhettem. Aztán egyik napról a másikra elvesztettem a hangomat. Így kerültem a vurstliba. De nem bántam meg.” Elmondása szerint pályája során „egész télen úri módon éltem a nyári keresetemből”. Azonban ötven év után a heti 200-250 forint már alig volt elég arra, hogy eltartsa családját. A kikiáltóságról azt mondta: „ezt nem lehet megtanulni. Erre születni kell.”

Közönségéről pedig ezt mondta el: „A közönség ma nagyon megnézi, mire adja a pénzét, de annak, akit szeret, még most is sok mindent elhisz. Nekem is elhiszi, hogy Káposztás Zsuzsi vagyok, a szelíd és ártatlan »falusi virágszál«. Talán azt nem hinné el, hogy két unokám van, és nagyon szeretem őket...”

A források szerint Káposztás Zsuzsi még a második világháború után is fellépett a Népligetben, majd 1967-ben, 85 éves korában hunyt el. A Népszabadság december 1-jei száma nekrológot is közölt róla „Zsuzsi bácsi” címmel. Azt írták: „Igazi nevét csak kevesen tudták; munkások és munkanélküliek, cselédek, bakák s mindazok, akik a harmincas években, a hétvégeken a Városliget és a Népliget mutatványosbódéi előtt keresték a pillanatnyi feledést hétköznapjaik sivárságára, csak így ismerték: »a Káposztás Zsuzsi«.” Az írás így zárult:

Családjának gyakran mondogatta az utóbbi esztendőkben: — Ha meghalok, a hajdani mutatványos bódék körül szórjátok szét hamvaimat. Nyolcvanöt éves korában hunyt el, tegnap délelőtt temették. Sírjánál sokan ott voltak, akiket egykor megkacagtatott.

A szórakoztató életének utolsó időszakáról a Hétfői Hírek 1966-ban közölt keserédes jegyzetet, amelyben (valószínűleg korát eltévesztve) azt írták: „Vasárnaponként még visszajár [egy helyi vendéglőbe] Káposztás Zsuzsi, a Népliget egykori sztárja, 75 éves, már nem a kikiáltó-pódiumon, a korcsma asztalánál énekelget.” A következő évben már súlyosabb mondatok is megjelentek az újság lapjain az előadóról: „Kopott már az öreg sztár, és bántóan kopott a szövege, akárcsak a hajdan divatos anyósviccek. Akaratlanul is ezt kérdezi az ember: hogyan tudtak ezen elődeink nevetni?”

Nyitókép: Góg Emese/Fortepan