„Bontsuk le a civilt, építsük fel a katonát” – rég meghaladott módszer miatt jelenthették fel a magyar vezérkari főnököt?

Szerdán az rtl.hu is megírta, hogy a Böröndi Gábor, honvéd főparancsnokot feljelentették, mert a vádak szerint egy állománygyűlés után az ő parancsára kellett megalázó feladatokat végezniük a honvédségi sofőröknek. A Szabad Európához eljuttatott dokumentumok szerint egy Szentendrén tartott gyűlésen az altábornagy azt kifogásolta, hogy a honvédségi sofőrök túl pletykásak, ezért meg kell büntetni őket. A gyűlés végeztével hatvan sofőrt ültettek autóbuszra, elvitték őket Táborfalvára, ahol hat napon keresztül megalázó feladatokat végeztettek velük. A beszámoló szerint ezek a feladatok kimeríthették a kínzás fogalmát.

A sofőröket nem hagyták aludni, éjszaka két-három óránként felkeltették őket, a hatnapos tábor után többen teljesen kimerültek, egészségügyi gondjaik lettek.

A Honvédelmi Minisztérium az üggyel kapcsolatban azt közölte: „háborús veszélyhelyzet esetén a hadsereg minden tagja behívható, részükre gyakorlat elrendelhető. Egy gyakorlat lehet betervezett és váratlan, utóbbit semmi nem tiltja, a Szolgálati Szabályzat a szóbeli parancs intézményét is ismeri”. A honvédségi sofőrök kapcsán kiemelték, hogy „a beosztásuk ellátásához szükséges képességeket kiképzés útján szerzik meg, erre ebben az esetben egy többnapos harcászati felkészítő foglalkozáson került sor, a 600 ember és több mint 200 eszköz közreműködésével végzett Kék Villám gyakorlat keretében.”

„Bontsuk le a civilt és építsük fel a katonát”

A Böröndit ért vádak kapcsán megkérdeztük Dr. Krizbai János nyugalmazott ezredest, hogy mi választja el a kemény kiképzést a szándékos kínzástól, és hogy mik azok az alapszabályok, amiket a vezetésnek mindenképp le kell fektetnie, ha el akarják kerülni a jövőben az ilyen eseteket.

A sport világából is ismert, hogy valójában elég vékony a mezsgye a kínzásnak, szívatásnak tűnő feladatok és a kemény kiképzés, felkészülés között. A katonai felkészítésben vannak olyan speciális terhelések, amelynek az a célja, hogy növelje a fizikai és mentális állóképességet, speciális munkakörökben dolgozók esetében ez kiemelten fontos.

– mondta Dr. Krizbai János. Hozzátette: láthatjuk, hogy az ukrajnai háborúban a katonák heteken, hónapokon keresztül vannak kitéve intenzív terhelésnek, ezekre a kihívásokra előzetesen fel lehet és fel is kell készülni. 

Természetesen nagyon fontos a regenerálódás, pihentetés biztosítása is.

– tette hozzá a nyugalmazott ezredes. Ugyanakkor megjegyezte: nagyon fontos a mértéktartás is. A katonaszociológiával és humánpolitikával foglalkozó szakember elmondása szerint az az elsősorban Amerikában elterjedt szemlélet, miszerint „bontsuk le a civilt és építsük fel a katonát”, rég meghaladott gondolkodásmód, már a tengerentúlon sem jellemző.

A Magyar Honvédség kapcsán elmondta, hogy az átalakulóban lévő haderőben van egy arra vonatkozó szándék, hogy legyen keményebb, céltudatosabb a kiképzés, de azt egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan mit fog jelenteni a gyakorlatban, ahogyan azt sem, hogy ez miként fog illeszkedni az EU-s jogrendszerbe.

A foglalkoztatáspolitika és a munkajog kérdése uniós szinten 1999-től összehangolt, de adott esetben a szabályzók adhatnak engedélyt, kivételeket speciális kiképzésre vagy feladatra felkészülésre, de mindezt bizonyos keretek között tartva.

– tette hozzá Krizbai, aki szerint nagyon fontos a kiképzők felkészítése és a részletszabályok tisztázása, hogy az állomány tudja, hogy a kemény kiképzéssel „mire megy ki a játék”.

A megfelelési kényszer miatt túlzásokba eshetnek

Történelmi és nemzetközi példákat ismerünk a hadseregben előforduló büntetés és a leckéztetés jelenségére, de a szakember szerint a mindenkori vezetésnek ezek ellen fel kell lépni. Hozzátette: a látszólag feleslegesnek tűnő gyakorlatozás soha nem lehet szankció jellegű, minden esetben azt a célt kell szolgálnia, hogy a katonákat felkészítsék az előttük álló feladatokra. Azt viszont joggal várja el az állomány, hogy ezt az utat tudatosan tegyék meg.

Krizbai János arra is felhívfta a figyelmet, hogy amennyiben a felsővezetés keményebb kiképzést szorgalmazó szándéka nem kiforrott és nincs megfelelően kommunikálva, akkor az alacsonyabb szinten lévő beosztottak a megfelelési kényszer miatt túlzásokba eshetnek. Az esetleges túlkapásokat viszont a parancsnokoknak és a különböző szakmai szervezeteknek folyamatosan figyelniük kell, és határozottan ki kell ezeket vizsgálni.

A szolgálati kultúra fejlesztésével abba az irányba kell elmenni, hogy a katonák tudják, nem szándékosan szívatják őket, hanem az a cél, hogy felkészítsék őket a fokozott terhelésre, ami a munkakörükhöz és életük, egészségük megőrzéséhez kapcsolódik.

A nyugalmazott ezredes úgy gondolja, hogy nagyon fontos, hogy lássák és értsék a   honvédségben szolgálók is, hogy pontosan mit várnak el a különböző területeken dolgozóktól. Arra a kérdésre, hogy a honvédségi sofőröknek adott esetben szükségük van-e olyan kiképzésre, amely alvásmegvonásra készíti fel őket, azt válaszolta, hogy esetenként előfordulhat, de ez is a munkakörtől függ, hogy a gépkocsivezetőnek vannak-e speciális feladatai, ellát-e őrző funkciót vagy csak fuvaroznia kell.

A Böröndi Gábor ellen felhozott vádakra úgy reagált, hogy azok is mutatják, hogy szükség van a részletszabályok kidolgozására, a vezetők, kiképzők felkészítésére és a határozott vezetői kontrollra.

Nyitókép: Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokhelyettese beszédet mond a nagykanizsai katonai toborzópont átadásán 2020. június 10-én. Fotó: MTI/Varga György