Mindenkinek tágas lakása lesz, a gyerekek játszva tanulnak – így képzelték el az ezredfordulós Magyarországot 1973-ban

Régen minden jobb volt? Egy hónapja a száz évvel ezelőtti híreket böngésztük, megállapítva, hogy 1923 februárjában csupa ma is ismerős témáról cikkezett a hazai sajtó: „árstopról”, elégedetlen tanárokról, vízhiányról. Márciusban az ötven éve megjelent lapokat szemlézzük olyan események után kutatva, amelyek ma is ismerősek és közeliek, vagy épp szürreálisan távoliak.

Kéregalagút a Kun Béla térig

1973 márciusában például éppúgy állványba burkolózott a Lánchíd, mint napjainkban, akkor viszont az Alagút felújítására is sort kerítettek. A téglafalig leverték a burkolatot, amit az 1930-as években javítottak utoljára. Az addigra kimerült dorogi és pilisi szénbányákból érkezett munkások dolgoztak a Vár alatt.

A szerszámok azonosak, a mozdulatok, a fogások változatlanok. Csak hát más a kő, és más a szén színe. Innen hiányzik a fekete ragyogás. Viszont jobb a levegő

– mondta az Esti Hírlap március 1-i számában Murlak Pál. A cikkből az is kiderült, hogy a ma is meglévő burkolatot egy osztrák cég, az ISOBAU emberei készítették, szorosan a bontást végző bányászok nyomában.

Egy kicsit ráhajtunk. Nehogy ezek az idegenek azt higgyék, hogy nem tudunk dolgozni

– jelentette ki Varga János, a munkák egyik irányítója.

Manapság felújítják, ötven éve pedig még építették a hármas metrót. Ekkor a Deák Ferenc tér és Nagyvárad tér közötti első szakaszon dolgoztak. Március 16-án arról számoltak be, hogy gyorsított ütemben, három műszakban mintegy 800 munkás dolgozik a metróvonal építésén, amely a Nagyvárad tértől a ma Ludovikának nevezett Kun Béla térig kéregalagútban halad, onnan pedig mélyebben a föld alatt folytatja útját. 1976 szilveszterén adták át az első szakaszt.

Második műszak

A hazai élelmiszeripar dekagrammra megtervezte, hogy 1973-ban miből, mennyit fogyasztanak fejenként az emberek: 

• húsból az előző évi 63,9 kg után 65,8 kg-ot, 
• tojásból 14,8 kg helyett 15 kg-ot, 
• zöldségből 82 kg helyett 86 kg-ot, 
• sertészsírból viszont kevesebbet, 21,1 kg helyett 20,8-at. 

Borból, sörből, kávéból is növekvő fogyasztásra számítottak – a tervek kidolgozására azért volt szükség, hogy az ipar célkitűzéseit, feladatait megállapítsák.

Ötven éve a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy a házimunka a nőkre hárul. Az Esti Hírlap olvasói rovatában „g. ö.” azt írta, hogy nagy örömmel fedezte fel a közértekben

a nők második műszakjának megkönnyítését szolgáló „express burgonyapüré pehely” elnevezésű új cikket.

Ám „g. ö.” öröme nem volt felhőtlen: kifogásolta az újságnak írt levelében, hogy a dobozon az áll, hogy 7 dl víz és 1 dl tej kell a krumplipüré elkészítéséhez, a dobozhoz mellékelt receptben viszont 1 dl víz és 5 dl tej szerepel.

A háztartásban gyakorlott nejem 4 dl tejjel és ugyanennyi vízzel kiváló pürét készített belőle 4 személyre

– írta az olvasó, észrevételezve, hogy jó lenne azért egységes tanácsot adni „különösen kezdő háziasszonyoknak”.

Törődés a kisemberrel

Az olvasói rovat a panaszkultúra megnyilvánulásának tere volt, ahol a szolgáltatókat és a kereskedelmet lehetett kritizálni, persze a politikai vezetést még véletlenül sem. „K. M.” például arról írt, hogy sárral befröcskölt télikabátját elvitte a Moszkva téri Patyolatba, de amikor visszakapta, a foltok még feltűnőbbek lettek rajta.

Azzal próbáltak megnyugtatni, majd ha a kabát újból bepiszkolódik, a szürkésfehér foltok eltűnnek

– panaszkodott K. M., aki ezt a megoldást nem fogadta el, és több mint egy hónapja várt ekkor már arra, hogy rendesen kitisztítsák ruháját.

Bognár Rezső viszont dicsérte a Jászberényi Hűtőgépgyárat, amiért régi típusú hűtőszekrényének törött ajtózárát megjavították:

Azt hiszem, az ilyen figyelmet, a kisemberrel való törődést nevezik szocialista gondolkodásmódnak.

Feküdjön le éhesen

A Csemege Áruház dolgozói az ellen tiltakoztak 1973 márciusában, hogy a tévében felvetették: legyen újra éjjelnappali bolt a fővárosban. Az igazgató, Békevári Ödön is megszólalt, mondván:

Gondolkozzanak el az ötlet adói és helyeslői, örülnének-e ők, ha a feleségük vagy a menyasszonyuk nálunk dolgozna, s éjszakai műszakba kerülne. A mi dolgozóinknak is van magánéletük, s ne rójunk rájuk felesleges terheket. Van rajtuk így is elég.

Az igazgató szerint az éjjeli vásárlók zömét az ital érdekelte,

ha már kikoptak valamelyik mulatóból, jöttek ide, hogy olcsón ihassanak tovább. Kevés éjszaka múlt el botrány nélkül.

Egy dolgozó, Csernus Antalné élesebben fogalmazott:

Aki egész nap, este kilencig nem tud időt szakítani rá, hogy bevásároljon, szerintem feküdjön le éhesen.

Szerinte az éjjeli nyitvatartás arra jó, hogy a kereskedelemben dolgozókat felbosszantsák vele.

Néhány bogaras, feledékeny és magának való ember miatt álljon vigyázzba egy áruház?

– kérdezte.

A Belkereskedelmi Minisztérium amiatt dorgálta meg az áruházakat üzemeltető vállalatokat és szövetkezeteket, hogy nagy értékű tárgynyereményekkel, autók, víkendházak kisorsolásával próbálták forgalmukat növelni.

Ez a módszer nem alkalmas rá, hogy a vásárlókkal tartós kapcsolatokat teremtsen

– közölte a minisztérium, hozzátéve, hogy a vásárlók megnyerésének legjobb módszere az igényekhez igazodó árukínálat, a figyelmes és udvarias kiszolgálás. Meg ugyan nem tiltották, hogy a továbbiakban tárgynyereményeket sorsoljanak ki, de azt javasolták, hogy ezek az üzletekben árusított cikkekből álljanak, és a vásárlók szélesebb körét érintsék.

Csődöt mondott pedagógiából

Magyar kultúra 2000-ben címmel rendeztek konferenciát 1973 márciusában, ahol nagyívű elképzelések hangoztak el: például, hogy az ezredfordulóra megoldódik a lakáskérdés, a lakások alapterülete 70 négyzetméter körül lesz. A jóslatok közül kétségtelenül valóra vált, hogy

általánossá válik a film, a tévé és a képmagnó használata,

az viszont aligha, hogy

növekedni fog az aktív olvasók száma, csak úgy, mint a koncert- és kiállításlátogatók száma 

2000-re. Ennél érdekesebbek voltak az oktatásról szóló elképzelések, amelyek azt vetítették előre, hogy iskolapadok helyett az ezredforduló táján a gyerekek akár csúszva-mászva, játékos formában tanulhatnak majd.

A sajtó részletesen beszámolt egy napközis tanító elbocsátásáról, akit azért jelentett fel egy szülő, mert a kislányát a pedagógus megpofozta, de azt is írták róla, hogy a gyerekek száját celluxszal szokta beragasztani, és eléjük teszi az uzsonnát, hogy szagolják.

A gyerekek egy piros fogóról is mesélnek, amellyel az orrukat és a szájukat csípte össze, ha úgy érezte, hogy megérdemlik. Egy esetről tudok, amikor a gyermekek nyakába locsolókannával vizet öntött. Volt olyan gyerek, aki fejfájásra panaszkodott. A nevelő becsípte az ujját az ajtóba és megkérdezte tőle, hogy most mi fáj jobban, a feje, vagy az ujja?

– panaszolta valaki a Füredi úti lakótelep általános iskolájának szülői értekezletén. A pedagógus – „száz kilón felüli, erős férfi” – a cikk szerint „hamar csődöt mondott pedagógiából, és testi erejét használta a gyerekekkel szemben”. Végül felfüggesztették állásából, nem dolgozhatott gyerekek között, és fizikai munkát vállalt.

A III/c. most új napközis tanítót kapott: megnyugtató, a gyerekekkel bánni tudó, nyugdíjas pedagógusasszonyt

– zárult a történet.

A Lévai család szerencsétlen élete

Az is kiderült a hírekből, hogy Lévai Mihályné 63 éves háztartásbeli egy év felfüggesztett börtönt kapott férje megöléséért. 1939-ben házasodott össze Lévai Mihállyal, aki 1945-ben súlyos sebesüléssel jött haza a frontról, csak 1947-ben tudott elkezdeni dolgozni, de attól kezdve rendszeresen ivott is.

Ittasan durva, goromba volt a családjához, feleségét, gyermekeit gyakran megverte

– írták. Az asszony idegállapota az évek során súlyosan megromlott, gyógykezelésre szorult. Így éltek 25 évig, mígnem 1972. november 3-án este hétkor a férj ismét részegen tért haza, és vacsora közben kiderült, hogy a fizetését megint elitta. A feleség feldühödött, és egy konyhakéssel mellbe szúrta a férjét.

Amikor azt láttam, hogy férjem lefordult a székről, azonnal kitisztult a gondolatom, szaladtam a szomszédba segítségért. Már akkor nagyon megbántam, amit tettem. Harmincnégy év alatt rengeteget szenvedtem, de most se tudok mást csinálni, mint siratni őt

– mondta a bíróságon az asszony. „A tárgyaláson a tanúvallomások során kibontakozott a Lévai család szerencsétlen élete. A tanúk hangoztatták Lévainé becsületes életét, a gyerekek elmondták, mennyit szenvedett az édesanyjuk” – ez vezetett végül az enyhe büntetés kiszabásához.

Elmaradt hó

Idén januárban arról írtunk az rtl.hu-n, hogy a magunk mögött hagyott év a valaha volt legmelegebbek egyike. 1973 márciusában arról cikkezett a sajtó, hogy a tél jóval melegebb volt, mint a sokévi átlag, de hozzáteszik, hogy

a majdnem hómentes tél nem egyedülálló dolog hazánk időjárási történetében.

Igaz, főleg XVI-XVIII. századi példákat hoznak erre, de az 1950-51-es tél is hasonlóan rendhagyó volt – írták.

A mínuszos hírek között Romániából egy rendhagyó műtétről számoltak be, amit egy 15 éves iskoláslányon végeztek el Szatmáron. A kamasz influenzában megbetegedve elveszítette a hangját, ami gyógyulását követően sem tért vissza. Grigore Ceuca orvos rájött, hogy elnémulásának pszichikai oka van.

Nevezetesen: a lány elvesztette a beszélőakaratát.

Ezt az orvos úgy oldotta fel, hogy megoperálta, és a műtét közben elviselhetetlen fájdalmat okozott neki:

ennek következtében a lány kiabálni kezdett, és visszanyerte beszélőképességét.

Képzelt riport egy magyar táncdalfesztiválról

1973. március 2-án mutatták be az egyetlen magyar tévében a Pirx kalandjai című sci-fi sorozatot.

Pirx nem hasonlít űrbéli kor- és sorstársához, az Orion űrhajó szuperkapitányához, McLane-hez, sokkal inkább közénk való fiatalember

– írták a kedvcsinálóban, akkor még nem tudva, hogy nemcsak a főszereplő, de az űrbéli eszközök és díszletek is ismerősek lesznek a nézőknek a konyhaszekrényből, köszönhetően a szűkös technikai lehetőségeket ellensúlyozó kreativitásnak.

A Pirxnél nagyobb siker volt a Vígszínházban a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója.

A totális színház minden eleme: szó és tánc, zene és ének egyetlen célért fogott össze, hogy világgá kiáltsa egy nagy író figyelmeztető és aggódó üzenetét

– írta az Esti Hírlap a Déry Tibor kisregényéből készült műről, amit a színpadon Presser Gábor zenéje, Adamis Anna dalszövegei és Marton László rendező vitt sikerre, nem beszélve a színészekről, köztük Balázs Péterről, Ernyei Béláról, Lukács Sándorról, Koltai Róbertről, Oszter Sándorról, Kern Andrásról, Koncz Gáborról, Tahi Tóth Lászlóról, Béres Ilonáról, Szegedi Erikáról és Almási Éváról.

Korunk műfaja, a musical — mint ezt már sokszor leírták — csak akkor jó, ha nemes irodalmi nyersanyagból születik

– szögezte le a lap, amely szerint Déry Tibor írásának „szépségét” „nyomtatott formájában nem is érzékeltük annyira”. Ez talán az eufemisztikus megfogalmazása annak, amit sokan gondolnak a kisregényről, nevezetesen, hogy az az amerikai ifjúsági kultúra ellenében született kurzusmű, amit a musical-feldolgozás mentett meg a feledéstől.

A Táncdalfesztiválhoz hasonló könnyűzenei bemutató verseny volt a Made in Hungary, amiről a KISZ lapja, a Magyar Ifjúság írt lesújtó kritikát.

Akad mit bírálni, hiszen az ilyen fesztiválokon úgy látszik, törvényszerű, hogy a produkciók többsége silány. A Préri Méri – hogy a leggyengébbet említsük – és a hasonló olcsó sikert hajhászó dalok reméljük, nem érik el céljukat

– írta a szerző, hogy aztán a kettővel későbbi számban a lap olvasói beszavazzák a dalt a slágerlista 15. helyére, Koós János előadásában (kislemezen Szalkai Béla énekelte).

1973 márciusának egyik legnagyobb slágere egyébként az Add már, uram, az esőt volt Kovács Katitól, ugyancsak népszerű volt az LGT Kakukkos karórája, Koncz Zsuzsától az Elbújtam, az Illéstől a Gondolj néha rám és a Corvinától az Egy viharos éjszakán. De ami igazi meglepetés, hogy a Magyar Ifjúság márciusi slágerlistáin állandó második helye volt Korda Györgynek is, Napfény kell a virágnak című dalával.

Nyitókép: A felújítás alatt álló Lánchíd – Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán