„Így jártok, ha szembeszegültök az uralkodótokkal” – miről szól az orvosi kamara félresöprése, és mi jöhet utána?

„Mindenkinek az egyéni döntése, hogyan képzeli el a jövőjét, a MOK-on kívül, vagy azon belül” – nyilatkozta Zacher Gábor toxikológus és sürgősségi orvos az rtl.hu-nak a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) sújtó döntésről. Azt gondolom, hogy ezeket a döntéseket valamilyen célból meghozták. Hogy ennek most milyen következményei lesznek, azt nem tudjuk megmondani. Én sürgősségi orvos vagyok, nekünk rengeteg munkánk van, az biztos, hogy megmarad. Hogy ez milyen keretek között lesz, arra majd az idő válaszol”.

Az orvostársadalom több tagja ennél sokkal hevesebb érzelmekkel reagált arra, hogy kedden a Parlament úgy döntött: megszünteti a kötelező tagságot a MOK-ban. Ez azt jelenti, hogy a szervezetről ezentúl nem lehet majd kijelenteni, hogy az az orvostársadalom egészét képviseli, és érdekérvényesítő szerepe is csökkenhet.

Így a pesszimista forgatókönyv szerint olyasmire se lehet többé számítani, ami az utóbbi években történt, amikor a szervezet határozott fellépésének köszönhetően döntöttek az orvosok béremeléséről.

A keddi parlamenti döntésig vezető vitákról, és a most kialakult helyzetről az rtl.hu több háziorvost is megkérdezett, ésKökény Mihály, a Medgyessy-kormány volt egészségügyi minisztere is elmondta a véleményét. Szavaikból az derült ki: a parlamenti döntés szerintük rossz esetben képes lesz elsorvasztani az orvosok érdekképviseletét, de akár vissza is üthet a kormányra, és egységbe kovácsolhatja az orvostársadalmat.

„A legfájdalmasabb, hogy nem egy lényegi kérdésen kaptak össze a felek”

A kormány azt követően indított támadást a kamara ellen, hogy nézeteltérések merültek fel az egészségügyi rendszer átalakításával és az új ügyeleti rendszerrel kapcsolatban. Arról, hogy ez mekkora fajsúlyú konfliktus, megoszlanak a vélemények. Sohr György gyerekorvos szerint gyakorlatilag a kormány a MOK által tavaly kiharcolt fizetésemelés egy részét „forgatná vissza” a saját kasszájába, Eörsi Dániel háziorvos személyes véleménye szerint viszont a nézeteltérés nem nyúl mélyre, és arról van szó, hogy mindkét fél sértődöttségből cselekszik.

Még a parlamenti döntés előtt azt írta Facebook-posztjában: „Az Orvosi Kamara egyre intenzívebb nyomást próbál gyakorolni a kormányra (…), hogy módosítson a terveken, újabb egyeztetések történjenek. A kormány álláspontja szerint az egyeztetések megtörténtek, a kamara néhány részletkérdést fúj fel túlságosan. A kamara még jobban befeszül, tiltakozásra szólítja fel az orvosokat. (...) Ezen viszont a kormány feszült be, nincsenek hozzászokva, hogy politikailag hangsúlyos céljaiknak bárki keresztbe tegyen”.

Eörsi Dániel az rtl.hu-nak azt mondta: a legfájdalmasabb a mostani helyzetben az, hogy nem egy alapvető elvi kérdésen kaptak össze a felek, hanem csupán az átalakítás egyes részletei miatt. Felidézte, hogy a Gyurcsány kormány a mostanihoz hasonló módon szüntette meg a kötelező kamarai tagságot 2006-ban, de akkor lényegi problémán különböztek össze a kormánnyal, mégpedig a biztosítási rendszer átalakításán. „Amit 2006-ban Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter elindított, az sokkal inkább inkább az alapokat mozgatta volna meg” – mondta. 

A Fidesz akkor még ellenzékből hevesen kritizálta ezt a döntést, és ők voltak később azok, akik visszaállították a kötelező tagságot a kormányváltás után. Eörsi szerint 

ami most történik, az abszolút nincs arányban azzal, hogy mekkora volt a véleménykülönbség. Ez az egészben a legtragikusabb. Az történt, hogy a felek megsértődtek azért, ahogy a másik beszélt velük, meg róluk.

Kökény Mihály, a Medgyessy-kormány volt egészségügyi minisztere kérdésünkre így jellemezte a helyzetet: „A MOK azért részesült ebben a retorzióban, mert egy végigegyeztetett, kitárgyalt, kiérlelt egészségügyi átalakítás mellett foglalt állást. Kritizálta a hatalmat, több alkalommal is nyilvánosan ellentmondott a kormánynak. Utána a kormányban lényegében megkeresték azt a lehetőséget, hogyan tudnak indokolni egy teljesen lehetetlen törvényjavaslatot a MOK ellenében.” 

Ez az indok szerinte az volt, hogy a MOK etikai vizsgálatot kezdeményezett egy orvos ellen, aki nyomást akart gyakorolni több kollégájára, hogy csatlakozzanak az ügyeleti rendszerhez. Eörsi szerint azonban nem lehet biztosra menni abban, hogy tényleg történt nyomásgyakorlási kísérlet.

„Felnőttként már nem szeretjük, ha megmondják nekünk, mi a jó”

Most azt üzeni a kormánykommunikáció, hogy a változtatásra azért volt szükség, mert a kamara túlságosan befolyásolja az orvosokat. A Metropol szerdai számában például ezzel a címmel adtak hírt a módosításról: „Már nem zsarolhatja tovább a kamara az orvosokat”. 

Sohr György gyerekorvos erről azt mondja: „A februári kamaragyűlésen kitűnt, hogy semmi olyan nem volt, amit a kamara erőszakolt az orvosokra. Rengeteg orvos saját döntéséből jött el, és azzal amit a MOK az ülés után megfogalmazott, majdnem mind teljesen egyetértettünk”.

Szerinte az orvostársadalom mindig is megosztott volt, viszont a MOK átalakítása lehet, hogy egybekovácsolja őket, mert „felháborító, ami történt”. Elismeri, hogy a MOK nem volt mindig „ezer százalékban hatékony”, de szerinte sok mindent elért a múltban. „Nekem az volt az volt az első reakcióm, hogy a keddi szavazás után elmentem, és befizettem az ez évi tagdíjat” – tette hozzá. Szerinte valószínűleg így gondolkodik az orvosok többsége is. 

Messze nem látunk mindent úgy, mint a kamara, de a kamara képviselte az orvosokat, nem tett rájuk nyomást, nem tájékoztatta félre őket.

Sohr szerint az sem igaz, hogy a kötelező ügyelet elleni tiltakozással a betegeket veszélyeztetnék. „Nem azt mondták az orvosok, hogy nem fognak ügyelni. Azt mondták, hogy a decemberben kihozott törvényben egyáltalán nem vették figyelembe a véleményüket. Azt akarjuk, hogy azok a passzusok, amik kimaradtak, amik a háziorvosok számára fontosak, úgy alakuljanak, ahogy mi szeretnénk, nem úgy, ahogy valaki elképzeli, aki sosem dolgozott praxisban”.

Úgy véli:

Felnőttként már nem szeretjük, ha megmondják nekünk, mi a jó. Ne szóljon már bele a politika egy szakmai rend működésébe. A mostani lépés sokkal inkább a felettes hatóságaink zsarnokságáról és az erőszakos rátelepedésről szól, nem pedig a betegellátásról, vagy arról, hogy óvni akarják az orvostársadalmat.

Eörsi úgy véli, hogy vagy egy pesszimista, vagy egy optimista verzió valósul meg a döntés következményeként. „A legrosszabb esetben minden orvos legyint egy nagyot, tovább nő az apátia, egyre inkább a fejünk felett hozzák meg majd a döntéseket, a kormány pedig felkér lojális orvosprofesszorokat azok véleményezésére, utána meg azt kommunikálja, hogy márpedig ők megtartották az egyeztetést.”

Az optimista verzió szerinte úgy néz ki: „Az orvosok azt mondják, hogy akkor juszt is belépünk a kamarába. Ha pedig önként belép a jelenlegi tagság nagy része, az így felálló kamara erősebb lesz, mint eddig volt. Akár vissza is nyalhat ez a fagyi a kormánynak.” Szerinte azonban ez sok tényezőn múlik majd.

Kökény szerint „az orvosok nagy része valószínűleg vállalni fogja azt, hogy önkéntesen kitart az orvosi kamara mellett, és nem fog lényegesen csökkenni a taglétszám. Egy picit messzebbre nézve azt mondanám, hogy itt nemcsak az orvosi kamaráról van szó, hanem az autonóm értelmiség egészéről. Most egy üzenetet küldött a kormány, nemcsak az orvosoknak, hanem mindenkinek, beleértve más szakmai szervezeteket és a civil társadalmat: így jártok, ha szembeszegültök az uralkodótokkal”.

A MOK most már nem politizál?

Megszólalóink egyetértenek abban, hogy az orvosok érdekérvényesítő képessége sokat változott az elmúlt évek folyamán. Kökény és Eörsi azonban máshogy látják azt a 2006-os esetet, amikor az akkori kormány szintén megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Eörsi szerint „akkor is azt gondoltuk, hogy ez egy akutálpolitikai célt szolgál, és később egyetértettünk azzal, hogy helyreállították a korábbi jogköröket. Most is ugyanaz a helyzet”.

Kökény viszont úgy véli: „Az egyik óriási különbség, hogy a MOK akkori vezetése minden reform ellen ágállt, mindent visszautasított. Az ellenzékben lévő Fidesz szinte kézivezérelte az akkori vezetést, igyekezett minden szinten gátolni azokat az átalakításokat, amik akkor fontosnak és logikusnak tűntek”.

Szerinte 

akkor az az orvosi kamara vezetése egy politikai szerepet vállalt fel. Most ennek az ellenkezője történik: megpróbáltak szakmai logikai alapján cselekedni, távol tartották magukat az ellenzéki pártoktól. A politikai mezőbe a kormány igyekszik bevonni őket. 

A másik fontos különbségnek azt tartja, hogy a 2006-os döntés előtt volt társadalmi vita, a kormány betartotta a játékszabályokat.

Ráadásul ekkor az összes kötelező kamarai tagság megszüntetéséről szólt a döntés, nem csak az orvosiéról. Ezt pedig az SZDSZ még a választási kampányban ígérte meg. Eörsi is felhívta rá a figyelmet: most viszont csak célzottan az orvosi kamaránál változtatják meg a szabályokat, miközben a többinél – például a gyógyszerészinél, vagy az ügyvédinél – ugyanaz marad a helyzet, mint eddig.

Kökény úgy véli, hogy a kedden átvitt törvénynek nemzetközi visszhangja is lehet. Azt mondta: „Korábban az Orbán-kormány megígérte az EU-nak, hogy ilyen fontos kérdésekben nem hoz társadalmi egyeztetés nélkül törvényeket. Éppen ezért el fognak gondolkodni most Brüsszelben azon, mennyire lehet komolyan venni ennek a kormánynak a vállalásait. A kamarai törvény áterőltetése erősen kétségbe vonja Orbán Viktorék szavahihetőségét”.

Nyitókép: Magyar Orvosi Kamara / Facebook