Így lett milliomos Vidák László és Limbacher Tivadar

Vidák László >>>

Vidák László gyerekkora a 70-es években a gombafrizurák, karcsúsított zakók, trapéz Trapper farmerek, virágmintás tapéták, háromlábú forgófotelok között telt Siófokon. Ha túlzás is, hogy ma ő a magyar retro királya, azt azért ne vitassuk el tőle, hogy sokat tett azért, hogy néhány dolog trendi legyen, ami annak idején, a 70-es években kimondottan nyomasztó volt. Vidák Lászlónak van étterme és cipőgyára, mindegyik a gyerekkorát idézi, rá mégsem jellemző igazán, hogy nosztalgiázna. Itt van például a Menza. Ha valakinek arra támad gusztusa, lehet itt akár porcukorral is enni a káposztás cvekedlit és málnaszörpöt inni hozzá, de nem ezért van mindig teltház. Értelmiségiekkel, üzletemberekkel, fiatalokkal, diákokkal és egyre több külföldivel van tele, akik viszont szívesen nosztalgiáznak, miközben esznek egy jót. Vagy a nagy ötlet, a Tisza cipő újragyártása. A 70-es években a martfűi gyárban 10 millió pár cipőt gyártottak, nagy részük vászon, vagy műbőr tornacipő volt. A színes tévékkel egy időben árasztotta el a „Minden időben, Tisza cipőben” reklám az országot, erre lehetett építeni az új stratégiát: Old-school cipőt kell gyártani, de jó minőségűt, nosztalgiacipőt újra dizájnolt régi logóval, amit party-közéleti DJ-k népszerűsítenek, így aztán reklámra nem kell költeni. A fiatalok mindennél jobban akarják majd hordani az ő trendi kultcipőiket, amit egyébként csak a mintaboltokban lehet kapni. Ez volt a terv, és bejött. Vidák László nem a Tisza gyár megvásárlásával kezdte a cipőkereskedést. Ő a felelős azért, hogy Magyarországon is divatba jött a sokak által már akkor is rémségesnek tartott úgynevezett pata-, vagy Buffalo-cipő, amely vagy tíz centit emelt az akkori fiatal nők átlagos testmagasságán. Maga sem tudja, hány párat adott el belőle, mindenesetre a haszon elég volt ahhoz, hogy elkezdjen alkudozni a Tisza cipőgyárral. Először nem is értették mit akar, de fél év alkudozás után megkezdődött az újragyártás. Előkerültek a régi kaptafák, szabásminták, a divatjamúlt retro-cipők minőségi alapanyagokból születtek újjá a régi gépsoron. Nem tűnnek olcsónak, és nem is azok. De állítólag ez a titok egyik nyitja. Tenni egy lépést a múlt felé, menővé tenni a tegnapelőtt még cikit.

Limbacher Tivadar >>>

Limbacher Tivadar nemrég jelentette be, hogy a Ma este színház hamarosan társoldalt nyit, Ma este koncert néven. Merthogy az ötlet bejött. Limbacher Tivadar barátjával, Szabadkai Attilával találta ki egy januári estén, egy üveg bor mellett a Ma este színházat. Az ötlet akkor még csak annyi volt, hogy áruljanak last minute színházjegyeket az előadás napján, interneten, féláron. Limbacher Tivadar volt már az Európai Bizottságban belső kommunikációs szakértő, ahogy ő mondja, uniós bürokrata, dolgozott már a Statisztikai Hivatalban, nagy cégnél, kis cégnél, nem szakadt meg a munkában, sosem rúgták ki, jól keresett, de ő inkább fejlődni, tanulni szeretett volna, saját vállalkozást akart, és az azzal járó szabadságot. Járt egyetemre szociológia és nemzetközi tanulmányok szakra, tanult Amerikában, és maga is bevallja, nem volt nagy színházrajongó. Éppen azért, mert az ő korában az ember nem tervez előre, aznapra meg drága és reménytelen volt a jegyvásárlás. Ebből született az ötlet 2011 végén, na meg abból, hogy az internetet rendszeresen használók egyre szívesebben vásárolnak a neten, szinte bármit. A Ma este színház oldalán az első hónapban már 3000 jegyet adtak el, ma már havonta több mint 12 ezer színházjegyet vesznek, minden hónapban 25 %-kal többen. És ma már Budapesten mindegyik, az országban majdnem mindegyik színház él a lehetőséggel, hogy az utolsó pillanatra üresen maradt székeiken mégiscsak üljön valaki, ha féláru jeggyel is. Limbacher Tivadarék a cég növekedését látva kiléptek a munkahelyükről, ma már csak ezzel foglalkoznak. Az üzleti lehetőségeken túl kulturmissziójuk is van, hogy a nem éppen színházba járó fiatal korosztály is minél előbb színházba járó korosztály legyen.

Nézze meg itt Az első millióm történetét!