„A következő videómból kiderül, hogy a sampont sem tudom megengedni” – a TikTok magyar influenszerei az inflációból is divatot csináltak

„Az emberek talán undorítónak tartják ezt” – mondta a TikTokon Yash Jayachandran ausztrál pszichológiahallagató és influenszer Videójában éppen azt ecsetelte, hogy már a sampont se engedheti meg magának az infláció miatt. Vagy hát megengedhetné, csak akkor le kéne mondania mondjuk arról, hogy friss gyümölcsöt vegyen. 

A Guardian beszámolója szerint az ehhez hasonló tartalmak az elszabadult infláció miatt egyre gyakoribbak a TikTokon és más közösségi felületeken. Számos fiatal döbben rá ugyanis arra, hogy nem engedhet magának olyan alapvető cikkeket, amelyek et korábban gond nélkül meg tudott venni. Ráadásul hiába csökken az infláció, ettől a legtöbb termék nem lesz olcsóbb, csupán kevésbé drágul. „Mi az, amit ki tudok cserélni valami olcsóbbra? Mi az, amit el kell hagynom” – teszi fel igen gyakran a kérdést a 23 éves Jayachandran is.

A műfaj nemcsak külföldön, de hazánkban is dívik, ahol az EU-n belül rekordmagas az infláció. Van, aki „MI A GECI?” felkiáltással hüledezik egy vízlágyító árán, valamint a kormányt is bőven kritizálják.

A műfaj magyarországi művelői között külön említhető Cseh Katalin momentumos politikus, aki egy-egy, akár 50-100 ezres megtekintésű videóiban posztol például a belgiumi árakról, vagy arról, hogy ekkora infláció mellett hogyan marad hatalmon a kormány.

Nyomorpornó, vagy kapitalista realizmus?

Az elszállt árakkal kapcsolatos tartalommegosztás közben már a Facebookra is átterjedt, ahol több népes csoport is akad, amely valamilyen formában ezzel a témával foglalkozik. A mémek és a panaszok mellett lehet látni bevásárlási tanácsokat, praktikákat, illetve beszámolókat egy-egy üzletlánc akcióiról.

Nemrég például igen hosszú kommentfolyamot indított el az a hatalmas esemény, hogy egy szigetszentmiklósi boltban 99 forintra árazták le a Coca Cola limitált kiadását.

De lehet hátborzongató posztokat olvasni is arról, hogy egyes kollégistáknak milyen kevés pénzt kell beosztaniuk viszonylag hosszú időre.

A The Guardian szerint az efféle tartalmak alaposan felkavarták az állóvizet a közösségi média csillogó, tökéletességet hajhászó világában. Már nem arról szólnak a trendi TikTok-videók, hogy ki milyen menő helyen evett brunch-ot, hanem hogy ki melyik napi étkezését hagyja ki. A mentális egészséget tárgyaló tartalmakban egyre többen vallják be, hogy nem engedhetik meg, hogy szakemberhez járjanak. A méregdrága sminkkészleteket bemutató videók helyett tippeket láthatunk arról, hogy legyünk minél olcsóbban minél szebbek.

Dr Lindsay Flynn, a Luxemburgi Egyetem generációk közötti egyenlőtlenségekkel foglalkozó kutatója szerint maga a probléma nem új, csupán a kifejezési módra találtak modern eszköztárat a fiatalabbak. „Az alacsony jövedelmű emberek mindig is kemény döntésekkel szembesültek arról, hogy mire költik bevételüket” – mondta. Szerinte a közösségi média mellett a TikTok-influenszereket a megélhetési válság új kontextusa is befolyásolja.

A lakhatás és a munka világa is változott. Sokkal több az ideiglenes állás, a munkaerőpiacon nagyobb a bizonytalanság

– tette hozzá. Emellett az energia, az étkezés és a közlekedés is megdrágult. Ezért pedig megesik, hogy nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is nagy népszerűségre tesznek szert spórolós tartalmaikkal. A lap egy 52 éves, korábban projektmenedzserként, mostanában pedig ételhordóként dolgozó influenszert említ, aki többek között a ChatGPT-vel íratott olcsó receptjeit osztja meg a videós portálon.

A tánc helyett az éhezés a kapcsolódási pont

A lap arról ír, hogy ami most történik a közösségi médiában, azt akár az itt régóta tomboló konzumerizmus „korrekciójaként” is lehet említeni. Az Instagram, a TikTok és a többi közösségi hálózat mindig is tele volt az átlagemberek számára elérhetetlen luxustermékek bemutatóival, a részben hirdetőikből élő médiacégek pedig boldogan alakították úgy az algoritmusaikat, hogy az minél több vásárlásra buzdítson, és előkelő helyeken szerepeltesse a szponzorált tartalmakat.

Éppen ezért az „inflációposzting” nem mentes az ezekre a folyamatokra reagáló iróniától sem. Több tartalomgyártó pedig nyíltan lázad is a fogyasztáskényszerrel szemben, amikor úgy dönt, hogy nem azokról a dolgokról oszt meg videót, amiket megvásárolt, hanem azokról, amiket nem.

Ez már sokkal komolyabb, vagy akár érettebbnek is nevezhető hozzáállás, mint az, ahogy a TikTok népe a másik mindenkit érintő válságra, a covidjárványra reagált. Ekkor még az eszképizmus dívott: a legnépszerűbbek a bezártság hónapjai alatt a különböző tánckihívásokhoz csatlakozó videók voltak. Ahhoz, hogy most komolyabb tartalmak születnek, annak is köze lehet, hogy azóta a TikTok feloldotta az egyperces hosszkorlátozást, így már nem feltétlenül kell minden mondanivalónkat és érzésünket ilyen rövid idő alatt kiadni magunkból.

A táncolásban és a drágulásról való posztolásban viszont van egy közös dolog: ezek a tartalmak olyan tevékenységeket jelenítenek meg, amelyekben bárki részt vehet, vagy muszáj részt vennie, ezáltal a követők milliószámra tudnak érzelmileg kapcsolódni a bemutatott tartalmakhoz.

A Los Angeles Times lapjain egy TikTok-felhasználó a jelenséget „deinfluenszerségnek” nevezte, azaz egyfajta „ellenreklámként” állította be a cégek hirdetéseivel szemben. „A közösségi médiában erősen jelen van a túlfogyasztás, és úgy vélem, hogy az emberek most veszik észre, hogy ez mennyire káros a pénztárcáiknak, valamint a környezetnek. Add ehhez hozzá a gazdasági visszaesést, és

a fogyasztók máris egyre inkább belefáradnak abba, hogy szükségük van minden termékre, amit meglátnak

– mondta egy másik tiktokker. Egy köztes megoldás a még nem teljesen pénztelen felhasználók számára az, hogy a trendi termékek hamisított verzióját vegyék meg, és mutogassák követőiknek. És ezt egyáltalán nem szégyellik: a másolatokról készült videókban gyakran használt „dupes” hashtag már többmilliárd megtekintést generált. A gazdasági válság hatására pedig a nagy márkák egyre kevesebbet költenek marketingre, így minden adott ahhoz, hogy az efféle tartalmak átvegyék a szponzorált videók helyét.

Időközben pedig nemcsak az efféle videók, hanem a kritizálásuk is népszerű lett. A jelenséget több minden miatt bírálják, amelyek össze is függenek:

• Egyfajta „performatív aszkétizmus” figyelhető meg ezekben a videókban: gyakran a véleményvezérek mintha versenyeznének azon, kinek rosszabb a sora, ki vesz meg kevesebb dolgot. „Azt érezzük, hogy a pénzügyileg küszködőknek mintha muszáj lenne penészes sajtot rágcsálniuk, majd felvizezett tejjel lemosniuk, miközben egy fűtetlen lakásban ülnek.” Ez akár szorongást is kiválthat mind a küszködőkben, mind azokban, akik kényelmesen megélnek, viszont most valamiféle morális visszásságnak hihetik ezt a közösségi médiát böngészve.
• Téves információkat terjeszthetnek az inflációról azok az influenszerek, akik megfelelő háttér és felkészültség nélkül próbálják elmagyarázni azt. Nemrég Dennis Mapa fülöp-szigeteki statisztikus ezt üzente a Rappler lapjain, miután több hasonló videót is megmutattak neki: „A közérdekű figyelmeztetésem a következő: az infláció ügye nagyon fontos, ezért alaposan kell tanulmányozni”.
• A szegénység „menősége” és a nélkülözésverseny túlságosan is egyéni problémaként kezeli az inflációt és a drágulást. Az efféle hozzáállás pedig elfedi azt, hogy milyen társadalmi problémák, válságok, vagy akár rossz politikai döntések miatt került valaki ebbe a helyzetbe.

Ez utóbbi probléma kevésbé van jelen Magyarországon, ahol az inflációposzting gyakran erős kormánykritikával párosul, és – ahogy például Cseh videóin is látni – komoly közéleti, vagy akár pártpolitikai éllel is rendelkezik. 

Nyitókép: Getty Images / Pixabay