„Minden robotunkkal akartak már szexelni” – komoly feladat Magyarország első robottanítójának lenni, de legalább kiderül, hogy a mesterséges intelligencia átveheti-e a hatalmat

„Magyarországon velem kezdődött ez a szakma, így véletlenül” – idézi fel Istvánffy Zoltán, aki a Talk-a-Bot nevű cég munkatársaként hazánkban először mondhatta el magáról, hogy a szakmája: robottanító. A chatbotok készítésével foglalkozó vállalatban ez egy olyan munkakör, amelyre először nem is hitték, hogy szükség lehet, majd kulcsfeladattá vált.

A robottanítóknak nemcsak a mesterséges intelligenciával működő botok idomítása a feladatuk, hanem az azt használó cégek és ügyfeleik ügyes-bajos dolgaival is foglalkozniuk kell: mi van, ha valaki nekiáll kötözködni a chatbottal? Mi történik, ha valaki randira hívja a robotot? Hogyan kezeljük, ha valaki egy mesterséges intelligenciának vallja be, hogy öngyilkosságon gondolkodik?

Istvánffy Zoltánnal ezek mellett arról is beszélgettünk, hogy mit vár a mesterséges intelligenciáktól a jövőben, kell-e félni a ChatGPT-től, és persze arról is, hogy kerülhet-e a Skynet rabigájába az emberiség.

Mit csinál egy robottanító?

„Nem égtem ki jobban, mint bárki más” – idézi fel Istvánnfy pályaváltását, amikor a múlt évtized közepén reklámszakemberből szép lassan, szinte véletlenül átképezte magát robottanítóvá. Eredetileg marketingesként érkezett az akkor induló Talk-a-Bothoz, ahol ekkor még nem is sejtették, hogy szükségük lesz főállású robottanítóra. „Aztán végül én kezdtem el foglalkozni ezzel, és ez így is maradt” – mondja.

És hogy pontosan miből áll a munkája? Egyrészt részt vesz a chatbotok fejlesztésében, hiszen napról napra látja, tapasztalja, hogyan működnek azok, így fontos tanácsokat tud adni a fejlesztőknek is. Munkája másik része inkább „mechanikus”: tanító kollégájával együtt ők határozzák meg, hogy milyen válaszokat adhat a chatbot, és hogyan tanuljon a neki feltett kérdésekből.

A robot példamondatokat kap, amelyekre kitalálja, hogy melyik előre megadott válasz a helyes a legnagyobb valószínűséggel. Minél többféle megfogalmazással, vagy kérdéssel szembesítik, annál nagyobb az esély arra, hogy helyesen fog válaszolni.

Éppen ezért inkább kreatív írói, vagy akár nyelvészeti munka ez, mint programozói. A chatbot elindítása után pedig azzal is ők foglalkoznak, hogy javítgassák a hibáit, és olyan kérdésekre is megtanítsák a választ, amire a megrendelő nem is számított, hogy szóba jöhetnek.

„Amikor a későbbi MVM chatbotját csináltuk, számtalan részletkérdés megválaszolására megtanítottuk. A beüzemelés után azonban az első nekiszegezett kérdés az volt: mennyibe kerül egy köbméter gáz? Ez pedig akkor még nem volt megtanítva neki” – elevenít fel egy példát.

„Amióta ezzel foglalkozom, én nagyon elkezdtem tisztelni az ügyfélszolgálatosokat”

A legtöbb általuk épített chatbot képes emellett a „smalltalkra”, azaz a nem az üzlethez kapcsolódó beszélgetések lefolytatására – ráadásul akadnak olyan vállalatok is, amelyeknek a brand szempontjából fontos, hogy közvetlen, humoros chatbotuk legyen. Ilyen például az az alkalmazás, amit a Burger King számára fejlesztettek, ahol az azt használók – jellemzően a fiatal korosztály – gyakran cukkolják, vagy próbálgatják a határait. Istvánffy arról beszél, hogy a Burger King chatbotjának némely válasza olyan frappánsra sikerült, hogy már a TikTokon is viszontlátta őket.

De bizarrabb helyzetekkel is meg kell küzdeniük: „Minden robotunkkal akartak már szexelni a felhasználók, a létező legkülönbözőbb módokon” – mondja. „Egészen visszafogott randimeghívásoktól elkezdve a legdurvább kifejezésekig, a legotrombább helyesírási hibákig már minden megtörtént”.

Szerinte ilyen esetekben fontos, hogy „az ember úgy fogalmazzon meg válaszokat, hogy azok adekvátak legyenek, finoman helyretegyék a helytelenkedő felhasználókat, és picit viccesek legyenek: az anyázásra például úgy válaszol a legtöbb chatbot, hogy ő egy robot, ezért nincsenek is szülei”. Az efféle asszertív kommunikációval pedig vissza lehet terelni a beszélgetést a medrébe.

Abban az esetben, ha valaki azt mondja a chatbotnak, hogy öngyilkosságot tervezget, a robotok automatikusan azt válaszolják, hogy ne tegye, illetve megadják neki a segélyhívó számát.

Összességében úgy véli: „ezek a robotok bokszzsákok. Nagy előny, hogy ezeket a beszólásokat nem az embernek kell felfogni, hanem elintézi a chatbot. Mióta ezzel foglakozom, nagyon elkezdtem tisztelni az ügyfélszolgálatosokat, akikhez a való életben is gyakran így beszélnek”. Hozzáteszi: a chatbotokkal való beszélgetés több embernek „remek alkalom arra, hogy kiengedje a gőzt” – de amíg ők mérgelődnek, a robot tudásbázisa gyarapszik.

Úgy véli, hogy a jövőben nem lesz olyan szűk a robottanítói szakma, mint amilyen most, hiszen egyre többen jönnek rá, hogy mennyi repetitív, fárasztó emberi munkát ki lehet váltani a chatbotok segítségével. „Már látom, hogy a következő szakmám a robottanítók tanítója lesz – előbb-utóbb nem fogjuk győzni tanítani az összes chatbotot, és az ügyfeleinknél házon belül képzünk ki erre embereket”.

A mesterséges intelligencia jövője? „Remélem, mindenki észnél lesz”

A chatbotokkal való foglalkozás számos etikai kérdést is felvet – ezekkel Istvánffyék már jóval azelőtt elkezdtek foglalkozni, hogy nemrég az EU-ban is terítékre került a téma. Ő arról beszélt, hogy az általuk fejlesztett chatbotoknál viszont egyszerűbb a helyzet, mint azoknál a kísérleti robotoknál, amik nem előre megírt válaszok közül válogatnak, hanem generatívak, tehát saját maguk írják a válaszokat.

„A mi chatbotjaink nem lesznek nácik, mint az az amerikai példány, ami pár éve ezzel került be a hírekbe” – teszi meg a megnyugtató kijelentést. „Ott nem volt emberi kontroll, a robot magától tanulta meg a felhasználók viccből, vagy gonoszságból rázúdított hülyeségeit. Mi ott vagyunk, kontrollálunk mindent: a chatbot nem képes magától tanulni, csak ha azt mi engedélyezzük a másik oldalon”.

Természetesen szóba kerül az egész világot lázban tartó ChatGPT, amit már a Talk-a-Bot is alkalmaz: egy applikációjukba építették bele, hogy a HR kommunikációját könnyítse főleg olyan vállalatoknál, ahol nagy számú, különböző nyelvű dolgozót alkalmaznak. Az alkalmazás kockázatairól ő azt mondja:

Nagyon nehéz megjósolni, milyen mellékhatásokkal fog járni ez a technológia, erre egyelőre biztos választ adni nem lehet.

Párhuzamot állít a ChatGPT és a korai Facebook között is: „a kezdetekben még örültünk az adatgyűjtésnek, és a személyre szabott hirdetéseknek, hiszen ha engem például a sportautók és a vintage hangszerek érdekelnek, akkor milyen jó, hogy efféle reklámokat látok, és nem a lábgombakrémét. Azonban később kiderült, hogy ugyanezzel a technológiával akár választások kimenetelébe is be lehet avatkozni – holott erre senki sem számított”.

Éppen ezért örül, hogy egyre több figyelem terelődik a mesterséges intelligencia etikájára is. „Elképesztően hasznos az MI, nagyon jó dolgokat rejt, akár a chatbotok, akár az orvosi felhasználása terén – de jó, hogy vannak vállalások arra, hogy megszabják a technológia korlátait”.

Ő úgy véli, nem szabad hagyni, hogy a robotok etikai kérdéseket próbáljanak megoldani, az emberek dolga, hogy ezeken rágódjanak. „Ez jó válasz azoknak, akik azon vekengenek, hogy a bölcsészekre, filozófusokra mi szükség. Pontosan ezért van szükség rájuk, mert nem szabad hagyni, hogy a robot elkezdjen filozofálni”. Szerinte ha ez így is marad, akkor nem kell álmatlan éjszakákat tölteni azon aggódva, hogy egy Skynet-szerű mesterséges intelligencia átveszi a hatalmat az emberiség felett. „Remélem, mindenki észnél lesz” – teszi hozzá.

A Talk-a-Bot egyik társalapítója, Deliága Ákos korábban arról beszélt nekünk, hogy a robotok átvehetik-e az állásinterjúztatók szerepét. A ChatGPT történetével itt foglalkoztunk hosszabban, a mesterséges intelligencia és a magyar kormány konfliktusáról pedig ezt a cikket írtuk.

Nyitókép: Talk-a-Bot