A lassan teljesen begőzölő Elon Muskon bukhat az új amerikai holdprogram

Vasárnap, magyar idő szerint 18:40-kor egy szinte minden tekintetben makulátlan tesztküldetés végén sikeresen visszatért holdkerülő útjáról a NASA Orion űrhajójának személyzeti modulja. Az űrhajósok szállítására alkalmas, de még személyzet nélküli űrkapszula Kaliforniától nyugatra, a Csendes-óceán vizére ereszkedett le három ejtőernyőjével, miután több mint 2,25 millió kilométert tett meg az űrben. Az élőben közvetített csobbanás az Artemis-1 küldetés utolsó mérföldköve volt, amellyel kétségkívül azt bizonyította a NASA, hogy az Apollo-program utolsó holdra szállása után 50 évvel Amerika képes lehet visszatérni a Holdra, egy olyan korban, amikor ismét kiélezett verseny zajlik az űrben.

A NASA Space Launch System (SLS) rakétája november 16-án indította útnak a floridai Kennedy Űrközpontból a Hold felé az Orion űrhajót, a Lockheed Martin által tervezett és épített űrkapszulából és az Európai Űrügynökség által fejlesztett szervizmodulból álló szerkezetet. Az Orion 26 nap alatt kerülte meg a Holdat úgy, hogy a küldetés során csupán néhány olyan jelentéktelen hiba merült fel, ami egy ilyen nagyszabású teszt közben simán elő is fordulhat. Volt, hogy elment a rádiókapcsolat (a földi antennák konfigurációs hibája miatt), volt hogy a csillagtérkép navigációs olvasója dobott ki pár hibás értéket, de a fő rendszerek mindegyike végig helytállt a csaknem egy hónapos út alatt.

„A mai nap óriási győzelem a NASA, az Egyesült Államok, nemzetközi partnereink és az egész emberiség számára” – mondta Bill Nelson, a NASA igazgatója vasárnap, az Artemis-1 küldetés sikeres befejezése után.

„Mivel az Orion biztonságosan visszatért a Földre, már koncentrálhatunk a következő küldetésünkre, amellyel az előttünk álló új kutatási korszak részeként először küldünk űrhajósokat a Holdig” – mondta Jim Free, a NASA kutatási, rendszerfejlesztési munkatársa, hozzátéve, hogy 

az Artemis-1 sikerével megnyílik az út az állandó emberi jelenléthez a Holdon, és megkezdődhet az előkészület a Mars meghódítására.

Mi jön ezután?

Az Artemis-program sok tekintetben hasonlít az első embereket a Holdra vivő Apollo-programhoz, de rengeteg különbség is van a két monstre űrkutatási, űrhajózási projekt között. Az egyik legfontosabb talán, hogy az Apollo, így a hatvanas-hetvenes évek űrversenyének célja a Szovjetunió térdre kényszerítése volt, gazdasági összeomlásba, a hidegháború elvesztésébe hajszolva a keleti nagyhatalmat. A 21. század elején egészen más a helyzet: Oroszország helyett Kína lépett elő fő versenytárssá, és a cél sem csupán pár mázsa holdkőzet hazahozatala.

Az Artemis-program a dolgok jelenlegi állása mellett még legalább hét küldetésből fog állni:

• Legkorábban 2024 májusában indul az első emberes küldetés, az Artemis-2. Ennek startjához az Artemis-1 küldetés teljes kiértékelése, többek között az Orion űrhajó minden részletre kiterjedő átvilágítása, létfenntartó rendszereinek felülvizsgálata szükséges. Egy új SLS rakéta segítségével négy űrhajós indul majd ekkor útnak a Hold felé, űrhajójukkal megkerülik azt, majd leszállás nélkül visszatérnek a Földre.
• Az Artemis-3 lesz a mostani generáció nagy Apollo-11-pillanata. A NASA azt tervezi, hogy 2025-ben ismét emberek lépnek a Hold felszínére, köztük az első nő és az első színes bőrű űrhajós. Ehhez egy úgynevezett emberes leszállórendszerre (Human Landing System, HLS) lesz szükség, amit a küldetés előtt Hold körüli pályára kell állítani. Ha a Hold körüli pályára elképzelt Gateway űrállomás első modulja ekkor még nem áll rendelkezésre, akkor az Orion közvetlenül a HLS-hez fog dokkolni, és az Artemis-program első űrhajósai így ereszkednek majd le a Holdra, hogy megkezdjék az állandó holdi bázis előkészületi munkáit.
• A menetrend szerint 2027-ben kerülhet sor az Artemis-4 küldetésre. Ekkor még mindig egy SLS rakéta használatával jut el egy újabb csapat űrhajós a Holdig. A megnövelt teherbírású SLS rakétával a fékész Gateway űrállomás addigra Hold körüli pályára állított moduljaihoz egy lakómodult (I-HAB) csatolnak, amivel létrejön és működni kezd a folyamatos holdi jelenléthez szükséges űrállomás.
• 2028-tól kezdődően az Artemis 5-6-7-8 és az esetleges további küldetések során már rutinszerűen lépnek űrhajósok a Holdra, kihasználva a Gateway űrállomás jelenlétét, ahonnan egy leszállóegységgel, mint afféle lifttel ingázhatnak az épülő holdbázis és az űrállomás között. Ezen küldetések során egyre több és több minden, építőanyag, előre gyártott báziselem, holdjáró, tudományos felszerelés, bányászati eszköz érkezik a Holdra, köztük egy sor olyan, aminek fejlesztése még el sem kezdődött (például a stabil energiaellátást biztosító kompakt nukleáris erőmű). A Hold déli sarkvidékén ekkor kezd formát ölteni az állandó emberi holdbázis, ami felkészülést jelent egy leendő marsi bázis létesítéséhez is.

Amiben az Artemis-program nagyban különbözik az Apollo-programtól, hogy a NASA és az USA nem egyedül, csak saját erőforrásaira és tudományos eredményeire támaszkodva viszi a fentieket végbe. Európa különösen büszke lehet arra, hogy az Európai Űrügynökség építi az Orion űrhajók szervizmoduljait (ESM), azaz a Holdig tartó úton az űrhajósokat életben tartó rendszereket, hajtóműveket, számítógépes berendezéseket tartalmazó egységeket, és ezen kívül részt vesz a Gateway űrállomás építésében is. A rendkívül összetett Artemis-programba ezen kívül egy sor más ország is bedolgozik, Japántól kezdve Ausztrálián és Kanadán át egészen Magyarországig (a magyar kutatók fontos szerepéről ebben a cikkünkben írtunk részletesen).

A SpaceX a képletben

Amiben az Artemis-program nagyban hasonlít az Apollo-programhoz, hogy több mint tíz magáncég versenyez azért, hogy meglévő vagy fejlesztés alatt álló technológiájukkal részt vehessenek benne. A NASA több céggel már szerződést is kötött, köztük a Elon Musk űripari cégével, a sok tekintetben úttörő SpaceX-szel is. Az Artemis-programban fontos szerephez jutna a SpaceX Falcon Heavy rakétája, amivel a Gateway űrállomás két modulját vinnék az űrbe, ezen kívül a NASA Falcon-9 rakétákkal juttatna a Holdra több kisebb szállítmányt, kisebb holdjárókat, felderítő robotokat.

Az egyik legnagyobb – csaknem hárommilliárd dolláros – falatot az Artemis-tortából a SpaceX a már említett emberes leszállóegység B-variánsa, a Spaceship HLS fejlesztésével harapta ki. Ez pedig nem más, mint a SpaceX texasi bázisán épülő, tesztelés alatt álló Starship űrhajók holdi landolásra alkalmas változata. A Starship HLS olyan űrhajó lenne, amivel nagy mennyiségű hasznos terhet és űrhajósokat is lehetne egyszerre a Holdra juttatni. A NASA november 15-én jelentette be, hogy a SpaceX egy második szerződést is elnyert, aminek köszönhetően afféle B-tervként – ha a NASA saját fejlesztésű HLS landolóegysége nem áll addigra készen – 2027-től kezdve legalább kétszer landolhat majd Starship HLS űrhajó a Holdon.

A fenti tervek megvalósulásába egy sor tényező, előre nem látható gazdasági, politikai fejlemény szólhat bele – de amire talán senki nem számított, hogy a SpaceX tulajdonosának egyre furcsább viselkedése lehet az, ami keresztülhúzhatja a NASA számításait, vagy legalábbis a tervek drasztikus átírására kényszerítheti az amerikai űrkutatási hivatalt.

Musk, az elszabadult hajóágyú

Elon Musk, amióta belehajszolta magát, hogy megvásárolja a Twittert 44 milliárd dollárért, szemmel láthatóan kevesebbet foglalkozik a SpaceX irányításával, és mintha energiáinak nagy részét a Twitter gyökeres átalakítása, saját elképzelései szerinti megreformálása kötné le. Sok elemző ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy egy akkora közösségimédia-platform, mint a több mint 400 millió felhasználóval ketyegő Twitter, egészen más menedzseri hozzáállást kívánna, mint amivel a jóval szűkebb fókuszú SpaceX-et irányítja Musk. Mindeközben Musk cégeinek értéke is csökken, a múlt héten több tízmilliárd dollárt vesztettek a mélyrepülésben lévő részvényeik miatt, cikkünk írásakor már nem Musk a világ leggazdagabb embere a Forbes élő listáján.

A kontrollmániás Muskból ráadásul az utóbbi hetekben kibukott valamiféle egocentrikus, messianisztikus, szélsőjobboldali nézetekkel, összeesküvés-elméletekkel szimpatizáló, azoknak jókora teret adó személyiség is. 

Musk leplezetlen kormányzatellenessége egyre többekből vált ki értetlenséget, sokan megkérdőjelezik azt is, hogy köthet-e a NASA szerződést azzal az Elon Muskkal, aki visszaengedi a korábban letiltott szélsőséges, fasiszta, demokráciaellenes vagy éppen vírustagadó, oltásellenes hangadókat a Twitterre, miközben posztjaiban nyíltan támadja a volt járványügyi igazgatót, Anthony Faucit, annak az összeesküvés-elméletnek az alapján, hogy Faucinak bíróság előtt lenne a helye, mivel ő a felelős az egész koronavírus-járványért. Musk twitteres ámokfutása odáig vezetett, hogy amikor meglepetésvendégként színpadra lépett Dave Chappelle San Franciscó-i estjén, a közönség durván kipfujolta.

Bill Nelsont, a NASA igazgatóját az Artemis-1 sikeres visszatérése után Eric Berger, az Ars Technica szerkesztő-újságírója meg is kérdezte, hogy mit szól Musk twitteres tevékenységéhez. Nelson elismerte, hogy felmerültek benne aggályok azzal kapcsolatban, hogy a SpaceX megfelelő partnere tud-e maradni a NASA-nak, de Gwynne Shotwell, a SpaceX elnöke egy magánbeszélgetés során megnyugtatta őt, hogy az űripari cég vezetése jó kezekben – azaz nem a tulajdonos-vezérigazgató Elon Musk kezeiben – van. Nem osztja azonban mindenki a NASA-igazgató kincstári optimizmusát, és azt hangoztatják, hogy erkölcsi okokból is meg kellene fontolnia a NASA-nak, hogy folytatja-e az együttműködést Elon Musk cégével.

Nyitókép: Starship HLS / SpaceX