Bambuszbotokkal indult világhódító útjára a tűzijáték, ami Görgei Artúr seregeit is megihlette

Idén nyáron több város vezetése is jelezte, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel nem rendeznek tűzijátékot, helyette inkább tűzifára vagy egyéb szociális juttatásokra költik a keretet. Ezekről korábban a Híradó is részletesen beszámolt.

A budapesti tűzijátékot viszont, hacsak nem szól közbe az időjárás, megtartják. A kormány államtitkára, Kovács Zoltán úgy érvelt, több kárt okozna, mint hasznot, ha lefújnák az augusztus 20-i ünnepségsorozatot, és szerinte csak politikai hangulatkeltés zajlik.

A tűzijáték egyébként nem csak Kovács Zoltánnak fontos. Mi, magyarok, csakúgy, mint az egész emberiség, már régóta így ünnepeljük a fontos, ünnepi pillanatokat.

A tűzijáték eredetileg Kínából származik, ahol időszámításunk előtt 200 körül kezdtek bambuszszárakat a tűzbe dobálni, hogy hangos durranásokat idézzenek elő. Az üreges bambusz összeégésekor kipréselődő levegő hangjával indult a tűzijáték világhódító útja. 

A kínai népi hiedelem szerint a durranások elűzték a gonosz szellemeket, és jó szerencsét hoztak. 

A tűzijáték történetében a következő nagy ugrás az 5. században történt, amikor kínai alkimisták felfedezték a fekete lőpor elődjét, ami salétrom, szén és kén egyvelegéből állt. A hangos robbanások végigkísérték a legnagyobb kínai dinasztiákat, míg a 9. században elkészítették az első pirotechnikus tűzijátékokat.

A módszer ugyanaz maradt, bambuszt dobáltak a tűzbe, csakhogy az üreges szárakba a fent említett keveréket töltötték.

Kézenfekvő volt, hogy a technológiát felhasználják katonai célokra is, így kezdtek el bambuszrakétákat gyártani. Ezek abban az időben rendkívül pontos, precíziós eszközöknek számítottak. 1241-ben, amikor a mongolok betörtek Európába, a cseh–lengyel seregek és német nehézlovasság körében olyan riadalmat keltettek a tűzijátékok, hogy felbomlott a hadrend, és menekülni kezdtek.

Tűzijáték Európában

Bár elvétve már korábban is használtak tűzijátékot Európában, igazán csak a 18. században terjedt el. 1758-ban a Pekingben élő jezsuita misszionárius, Pierre Nicolas le Chéron d'Incarville írt élménybeszámolót a kínai tűzijátékokról a Párizsi Tudományos Akadémiának, az írást öt évvel később publikálták. De vannak korábbi tűzijátékról szóló feljegyzések is, Amédée-François Frézier 1747-ben megjelent Traité des feux d'artice pour le spectacle (Traktátum a tűzijátékokról) című műve, ami a tűzijátékok szabadidős és spirituális felhasználási módjairól ír.

Míg Kínában a hangos durranások jelentették a tűzijátékok spirituális gyökerét, addig Európában a fények és a csillogás tette ünnepivé a produkciót.

A tűzijáték tehát a 18. században honosodott meg a csatatereken kívül az egész világon, elsősorban előkelő, királyi rendezvényeken használták azokat, de minden esetben ünnepi alkalmakkor. 

A látványosságot tűzmesterek készítették elő, akiknek a segítői az úgynevezett zöld emberek voltak. 

Onnan kapták a nevüket, hogy a testüket levelekkel borították, hogy megvédjék magukat a szikrák okozta apróbb sérülésektől. Ez a munkakör rendkívül veszélyes volt, sokan meghaltak, vagy csúnyán megsérültek a produkció közben.

Fontos megjegyezni, hogy a tűzijátékok eleinte csak narancs színben pompáztak, az 1800-as években jöttek rá, hogy különböző árnyalatokat tudnak elérni a robbanáskor, ha a lőporhoz fémport, fémreszeléket kevernek. 

Tűzijáték Magyarországon

Hazánkban először 1476. december 22-én használtak tűzijátékot Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén. Az ezt követő viharos évszázadokban nem is nagyon láthattak a magyarok ilyesmit, majd csak a török uralom után, európa többi részéhez hasonlóan a 18. században jelent meg ismét a technika itthon – írja a Tűzijátékok.eu.

A pirotechnika a magyar (had)történelemben fontos szerepet játszott az 1703-ban kezdődő Rákóczi-szabadságharcban is: a kurucok rakétákat használtak jelzésre. Bottyán János Sopron ostrománál, a vágvölgyi hadműveletek idején alkalmazott világító-jelzőrakétákat. Az 1848-49-es szabadságharc alatt is szerepet kaptak világító rakéták, Görgei Artúr seregében volt egy úgynevezett röppentyűs csapat, ami ezeket az eszközöket használta kommunikációra.

A civil életben elsősorban a királyok és nemesek kiváltsága volt a tűzijáték.

Ebben az időben igazi különlegességnek számított, Bessenyei György „Az eszterházi vigasság” című versében is olvasható, hogy 1772. július 27-én Eszterházy Miklós József tűzijátékot rendezett Szent Jakab napja alkalmából, 1809. augusztus 15-én Győrben pedig Napóleon negyvenedik születésnapját ünnepelték így.

A magyarországi tűzijátékok úttörője és népszerűsítője az osztrák Anton Stuwer volt, aki a Városligetben, a mai Állatkert helyén rendszeresen rendezett akkoriban lélegzetelállító műsornak számító tűzijátékokat. 

Ezek a produkciók adták az ihletet Emmerling Adolfnak és Janitsári Ivánnak, akik lényegében magyar pirotechnika alapítói lettek. Emerling Pesterzsébeten, a Vágóhíd u. 17. szám alatt gyárat alapított, azonban az üzemet 1946-ban államosították, az üzlete a VI. kerületbe, a Deák tér 6. szám alá költözött, a gyárat pedig Balatonfűzfőre telepítették, majd összevonták a Nitrokémiai Ipartelepekkel. Mindez azért fontos, mert ebben a nagy gyárban dolgozott Teleki György vegyész és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben, Európában úttörő módon elsőnek használtak elektromos indítású tűzijátékrendszereket.

Tűzijátékot ma már bárki rendezhet, a piacot elárasztották az olcsó, könnyen kezelhető, lakossági felhasználásra tervezett rakéták. Az olcsó tűzijátékok piacának, csak úgy, mint az egész műfajnak Kína az otthona.

Annak ellenére, hogy már a legkisebb falunapon is előkerülnek a tűzijátékok, sokan ellenzik is rakétázást. Több kutatás is bebizonyította, hogy a tűzijáték káros a környezetre. Egy nagy produkció után megnő a levegő nitrogén-oxid- és kén-dioxid-tartalma. Ezek a gázok savas esőt okozhatnak, és fokozzák a klímaváltozásért felelős üvegházhatást is.

A legnagyobb gond az, hogy azok az anyagok, amikkel megfestik a robbanásokat, nem égnek el teljesen, csak apróbb összetevőkre bomlanak. Ha valaki belélegzi ezt a szennyezett levegőt, az hányást és hasmenést okozhat. Egy másik vizsgálat szerint egy 60 percen keresztül tartó tűzijáték után tizenegyszeresére emelkedik a levegő káliumtartalma, ami súlyos vesekárosodáshoz vezethet. De nem tesz jót az ünnepi durrogtatás a légúti megbetegedéssel küzdőknek sem.

A leggyakoribb érv a tűzijáték ellen mégis az, hogy az élővilágra sincsen jó hatással. A legjobban talán a kutyák szenvedik az ilyen alkalmakat, hiszen rengeteg négylábú szökik el otthonról vagy szenved el olyan traumákat, amiket aztán csak nagyon nehezen tud kiheverni.

Nyitókép: Sepia Times / Universal Images Group / Getty Images