A mai tetoválások már messze mást üzennek, mint a múlt században felvarrt bőrmementók. Sőt a tetoválás szokása nem csak a fiatalok körében terjed, vannak olyan negyven-ötven-hatvan év felettiek is, akiknél egy-egy új tetoválás mögött egész élettörténetek bújnak meg. Három történet arról, ki, miért döntött a tetoválás mellett húszon túl.

A fésűkagyló

A 66 éves Francis Lacy Scott Brightonban él, és tavaly egy fésűkagylót tetováltatott magára. Ügyvédként ment májusban nyugdíjba, de hiába foglalt időpontot már a következő hónapban, a pandémia okozta várólista miatt csak szeptemberben került rá a sor.

„Legalább öt éve tervezgettem, de a konzervatív jogászkörökben ez kizárt volt. A tetoválásom a nyugdíjazásomat jelképezi, és mindennap eszembe juttatja, hogy végre szabad vagyok. A gyerekeim örültek neki, a feleségem közömbös iránta, egyesek szerint pedig ez egy megkésett életközepi válság” – mondta Francis a The Guardiannak.

Azért akart fésűkagylót, mert ez a Camino de Santiago jelképe. Az útvonal egy részét korábban már megtette, de most szeretne egy hosszabb szakaszon is végigmenni. Úgy véli, hogy ez végig olyan gyönyörű séta, ami tele van spiritualitással, hiába nem vallásos az ember. „Itt végiggondolom majd, mit is akarok ezután csinálni” – tette hozzá.

Francis 42 évig dolgozott a brit törvények megszabta szigorú ügyvédi környezetben, ahol minden perce be volt osztva. Észak-Spanyolországban öt-hat hétig kirándulgatva viszont azt sem tudja majd, aznap épp hol fog megállni vagy aludni, ami totálisan az ellenkezője annak, amit egész életében művelt. A tetoválása miatt belül mindig mosolyog, mert arra emlékezteti, hogy a korlátoknak vége, és végre azt csinálhat, amit szeretne.

Japán cseresznyefavirág duplán

„Tíz évvel ezelőtt állt elém a lányom, hogy szeretne közös tetoválást készíttetni velem. Így történt, hogy február 14-én, Valentin-napon ugyanazt a motívumot, a japán cseresznyefavirágot kértük magunkra. A lányom azt mondta, »belőled születtem, és ezzel szeretném tovább vinni a megújulás, az örök körforgás, a karma és az újjászületés jelképét«” – mesélte Tünde, aki első tetoválásakor 47 éves volt.

Először nem mert túl nagyot kérni, csak a bal lapockájára tenyérnyi nagyságban. Aztán amikor elkészült, annyira beleszeretett, hogy azt kérdezte magától: miért várt eddig ezzel? Mivel a tetoválásának nem volt kontúrja, kicsit megkoptak a színes virágok is, pár év múlva a közben sikeres tetoválóművésszé vált lányát kérte meg, hogy bővítse ki, és tegyen körvonalakat köré.

„Tavaly lett kész, és boldog vagyok, hogy ez már a lányom keze munkája. Átfut a vállamon, aztán le a felkaromon. Gyönyörű” – mondta a gyógytestnevelő tanárként dolgozó anya, akinek az évek alatt két másik tetoválása is született, és úgy érzi, ezzel valószínűleg még nincs is vége a tetoválások sorának.

Egyik születésnapjára azt találta ki, hogy szeretné a két gyerekét valamilyen formában a csuklójára varratni, de nem monogram vagy név formájában, hanem az óvódásjelüket. Lánya közös kompozíciót tervezett, amelyben egy katicabogár (az ő volt) a tenger vizén haladó hajón (ez pedig az öccse) távcsővel néz a messzeségbe.

„A harmadik a jobb bokámon a Kisherceg. Hosszan éltem egyedül, sok csalódáson mentem át, mikor megjelent az életemben a párom. Ő annyira tündéri ember, hogy mindig azt mondtam neki, te egy másik bolygóról jöttél, te vagy az én Kishercegem. Emellett még szőke is” – avatott be a jobb bokáján található Saint-Exupery-hős történetébe is Tünde.

Csillagok tárháza

A 67 éves Neil Davies West Sussexben él, ő 2019-ben készíttette első tetoválását, amikor lánya, Emily 37 évesen meghalt mellrákban.

„A halála napján nagyon össze voltunk törve. Rádöbbentem, hogy szeretnék valami olyasmit tenni magammal, hogy Emily örökre velem maradjon. Amivel reggel kelek, este fekszem. Emily nevét a 65. születésnapomon, három nappal a halála után tetováltattam a karomra. Néhány héttel később eszembe jutott a mondás, hogy van olyan csillag, amelyik a legfényesebben ragyog, de csak rövid ideig. Ezt tetováltattam a neve alá, mert számomra ez volt Emily” – mesélte Neil.

A szomorú édesapa szerint az a legrosszabb, amikor elveszítünk valakit, hogy feledésbe merülhet a személye. Most viszont rendre rákérdeznek arra, mi van a karján, és ez kiváló ürügy, hogy Emilyről beszéljen.

„A bánat folyamatosan jelen van, de időnként hullámokban tör rám. Ilyenkor megfogom a karom, és megnyugszom. Nem tudom megmagyarázni, hogy 67 évesen miért van szükségem erre, de segít. Emily kisfiát mi neveljük tovább, most töltötte be a nyolcadik évét. Minden születésnapomon tetováltatok egy kis csillagot Emily nevéhez, és az a tervem, hogy az unokám kedvéért csillagokkal borítsam be a karomat, mert addig akarok élni, amíg ő legalább 21 éves nem lesz” – tette hozzá Neil.

Nyitókép: Juan Ignacio Roncoroni/MTI/EPA-EFE

Szigeti Orsolya

Hol tragikus, hol felemelő történetek húzódnak meg az idősebbek tetoválásai mögött