Az elmúlt hónapokban jobban odafigyeltünk az idősekre, hiszen a koronavírus elsősorban rájuk veszélyes. Őket kellett óvnunk, és nekik kellett még jobban beszűkíteniük az életüket. Örkény István Macskajátéka is róluk szól: azokról az emberekről, akikkel egyre kevesebbet foglalkozunk. Pedig ugyanúgy éreznek szerelmet, féltékenységet vagy sértettséget, ahogy a 18 évesek.

Ma már játszák Brazíliában, Svájcban és Ausztráliában is – a magyarok az egész világon terjesztették a gombok pöckölgetését. Hogyan alakult ki az első, magyarok által feltalált sport, és hogyan hódította meg a focit vallásként tisztelő Brazíliát? Kiderül a riportból.

A svéd követség diplomatája mindenütt ott volt. Az Auschwitzba tartó vagonokból rángatta ki az embereket. Raoul Wallenbergre ma hősként tekintünk. Mi igaz a történetekből, és mi az, ami inkább csak legenda?

Gurult a golyó, repültek a bábuk, a szocializmus egyik legnépszerűbb játéka volt. Játszották sporttelepeken és vidéki kocsmákban is. A teke mindig igazi népi sport volt. A rendszerváltással a tekét aztán kiszorította a bowling. Bábuk harca, a XXI. században.

Leselejtezett szovjet alkatrészekből alkottak csodát a magyar mérnökök. A Big Windet egyből a mélyvízbe dobták: a Kuvaitban lángoló olajkutakat kellett eloltania. Olyan hatékonyan működött, hogy hamarosan az egész világ a magyarokról beszélt. A Big Wind-sztori, a XXI. században.

Koromfekete volt az ég Kuvait felett, amikor 30 éve a visszavonuló iraki hadsereg felrobbantotta a törpeállam olajkútjait. Hónapokig tartott az oltás, amerikai és kanadai különleges tűzoltó egységek dolgoztak az arab országban, ahová egy kis magyar csapat is érkezett. Gépük volt a világ leghatékonyabb tűzoltókészüléke, a BIG Wind – magyarul Nagy szél. Ennek történtét dolgozza fel ma este a XXI. Század. 

"A bélyeg nevel, oktat, szórakoztat." - szólt az archív híradóban. A legtöbben azt gondolták, a bélyeg remek befektetés, hiszen ezt sulykolták a reklámok. A ’90-es években azonban rájöttek az emberek, hogy gondosan rendezgetett gyűjteményeik nem sokat érnek.

Makovecz Imre lázadt a szocializmus merev rendszere, a panelek és kockaházak ellen - templomaival és művelődési házaival a népi motívumokat akarta visszahozni. Hogy örök ellenállóként hogyan fonódott össze neve mégis a politikával, az kiderül Szabó Ádám filmjéből!

Tudós volt, de nem kerülhette el a politikát. Kémkedett a németek ellen, de harcolt a szovjet önkény miatt is – mindig hazájáért küzdött – az ötvenes években Amerikába emigrált. Egy magyar életút a XXI. században.

Van, aki elismert énekesként, más a német filmek sztárjaként vágott neki Amerikának. Az első magyar Oscar-díjas színész is kint csinálta meg a szerencséjét. Hajmássy Ilona a musicalek sztárja volt a 40-es 50-es években. Egész karrierjét tudatosan megtervezte.

Sok dolog ma már valóság abból, ami korábban csak a filmek és a fantázia műve volt. Ma már az intelligens robot és a valósághű művégtag sem a fantázia terméke. A lézerkardra viszont még várnunk kell. Ahogy arra is, hogy eldőljön a jó és a rossz küzdelme. Már csak az a kérdés: mi, az emberiség melyik oldalon állunk?

Zala Márknak színészként csak 15 év jutott – ezalatt megjárta a mennyet és poklot is. Arcáról egy egész filmet forgattak, a lányok pedig megőrültek érte.

Fiatalemberek munkájukat, családjukat és szerelmüket hagyták otthon a katonaság miatt. Nem volt háború, még a fegyverüket sem kellett elsütniük, mégis sokan haltak meg. A herendi katonavonat balesete, és ami mögötte van, a XXI. században.

Gyerekmesét írt, társadalomkritika volt. Nem akart megfelelni a politikai propagandának. Kilenc politikai rendszert élt túl, erkölcsi szilárdságát egyik sem tudta megtörni. Tersánszky Józsi Jenő, a Misi mókus és Kakuk Marci atyja, a XXI. században.

Rendszerváltás, rémes neonszínek, Reszkessetek betörők és beszélő játékok a vásznon. Úgy éreztük, mindent megkaphatunk és mindent kipróbálhatunk. Faltuk a filmeket, a zenét és számítógépen játszottunk. Kilencvenizmus, a 90-ben születettek életérzése.

Gimnazistaként tanultunk József Attiláról és Illyés Gyuláról. Elhangzott, hogy a két költő ugyanazt a nőt, Flórát szerette – olvastuk a verseket is. Tananyag volt, csak papír. A költészet olyan távol volt a mi szerelmeinktől, mint a szobrok az élő emberektől, és legyünk őszinték: a költőket is szobroknak láttuk. A tankönyvekben ugyanaz a hivatalos, jól ismert néhány fotó nézett vissza ránk.