Mit jelent vegánnak lenni egy olyan országban, ahol a húsvét esetében a nagy családi ebéd a szeretet nyelve? Hogyan éli meg valaki, ha épp az ünnepek idején válik kívülállóvá a saját családjában? Vida Raul, a Veganuár mozgalom alapítója kendőzetlen őszinteséggel mesél az előítéletekről, nehéz beszélgetésekről és arról, mi kell ahhoz, hogy a hagyományok ne sérüljenek, hanem megújuljanak.

– Egy picit messzebbről indítanék. Mit tapasztalatál akár az ismerőseid körében, akár saját magad, hogyan reagáltak a családtagok, amikor valaki bejelentette, hogy egyik napról a másikra radikális változás fog bekövetkezni az étkezésében?
– Ez nálam úgy indult, hogy nem mindenevőből váltottam azonnal vegánra. Először csak a húst hagytam el, és egyébként sokan inkább így tesznek, bár vannak olyanok is, akik tényleg radikálisan, egyik napról a másikra lesznek vegánok. Sok embert ismerek, aki ezt pozitív dologként jelentette be, mert állatvédelmi okokból, az állatok iránti tiszteletből, a környezet vagy a saját egészsége miatt lépte meg. Például azért, mert nem bírja a gyomra a tejet, vagy undorodik a hús ízétől, látványától. Úgy gondolta, hogy ezt majd könnyen elfogadják, és nemes, pozitív döntésként tekintenek rá.

Aztán szembesült azzal, hogy a társadalom – ahogy sok más változással és újdonsággal kapcsolatban – ma még bizalmatlanul, félve közelíti meg a témát.

Rengeteg tévhit kering arról, hogy hús nélkül nem lehet élni, nincs másban fehérje. Jönnek a kifogások, vagy akár az emberek részéről a védekező mechanizmusok, hogy rögtön megmagyarázzuk, hogy miért kellene neked mégis állatokat, állati eredetű termékeket enned. Szoktak mondani mindenfélét, hogy az ősember is evett húst, vagy hogy a növények is éreznek, azokat bezzeg nem sajnáljuk, szóval nagyon sok ilyen feljön. Ez sok vegánban frusztrációt okoz, hogy a saját családtagjai sem támogatják, vagy akár bántják.

Kicsoda Vida Raul? Vida Raul a Prove.hu alapítója, vegán aktivista és tartalomkészítő. Szerepelt a Forbes 30/30 listáján, és a Veganuár kampány egyik főszereplője. Már kamaszként határozott elképzelése volt azzal kapcsolatban, hogy nem szeretné kizsákmányolni az állatokat. Eldöntötte, vegán lesz, és rájött, hogy amellett, hogy ez a személyes küldetése, szeretne minél több embert megismertetni ezzel az életmóddal. Ma országszerte előadásokat tart, több tízezren vesznek részt a kihívásaiban, a közösségi oldalain több százezer ember követi.

“Álljunk ki a saját igazunkért” – Húsvét vegánként – Interjú Vida Raullal — Vida Raul a félegyházi Diákfesztiválon (Fotó: Vida Raul)

– Mi ezeknek a reakcióknak az alapja? Azt meg lehet érteni, hogy egy szülő jóhiszeműségből aggódik a gyerekéért, ebben van egy jó szándék, féltés, óvás. Viszont ahogy a többségi reakciókat nézzük, egyből elkezdenek támadni az emberek, gondoljunk csak a kommentekre (amik valószínűleg ez alá az interjú alá is érkezni fognak).
– Az természetesen érthető, amikor egy szülő félti a gyerekét vagy bármely más családtagját, mert valahol hallhatta, hogy ez nem egészséges. Erre az a megoldás, hogy edukálni kell a társadalmat, mert a legtöbb ilyen reakció oka az információhiány.

Nekünk, vegánoknak egyébként az a legnagyobb feladatunk, hogy a mi kis vegán buborékunkon kívülre is eljussunk, hogy ne csak magunknak kommunikáljunk, hanem valahogy elérjük a többségi társadalmat is.

Ebben van hova fejlődnie a vegán közösségnek, mert sajnos vannak olyan vegánok, akik valóban erőszakosan, taszítóan kommunikálnak és olyan szavakat használnak, amik elidegenítik az embereket, ezért ennek következtében sokakban az a kép él, hogy ez egy agresszív, frusztrált, ideges közösség. Pedig a valóságban nem ez a helyzet, a többség nem ilyen, és én magam is ellenzem a szélsőséges akciókat és kommunikációt.

Az a feladatunk, hogy ezeket a tévhiteket értelmesen megcáfoljuk tudományos alapokra helyezve.

Persze kell a kommunikációnkba az érzelmi faktor, hiszen a legtöbb ember nem tudományosan vizsgálja, amiket hall, hanem érzelmi alapon dönti el, mi fér bele neki és mi nem.

Ha valaki úgy érzi viszont, hogy ő nem tudna vegán lenni és hallani sem akar az egészről, akkor csak annyit kérünk: ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts! Például ne kommenteld egy steak receptjét egy vegán recept alá. Ez valós, vannak sajnos sokan, akik direkt vegán oldalakra járnak trollkodni. Nyilván ez az internet velejárója, de szerintem maga a veganizmus, az alapüzenet, hogy ne bántsuk az állatokat, nem egy rossz dolog, amit bántani kellene. Hozzáteszem, a tudomány mai állása alapján bárki tudna egyébként étrendet váltani, dietetikai szervezetek állásfoglalása szerint minden életkorban és élethelyzetben tud az ember növényi étrenden élni.

Olvass tovább, a cikk végén receptet is találsz!

– Nagy hagyománya van nálunk az ünnepekkor roskadásig telt asztalnak és sok családban megszokott, hogy főzéssel fejezik ki a szeretetüket. Egy ilyen helyzetben, amikor van valaki a családban, aki ezeket nem hajlandó megenni a saját döntése miatt, akkor az milyen helyzeteket idéz elő?
– Ez okozhat konfliktust. Maga az evés, főleg az ünnepi menük hozzátartoznak a hagyományainkhoz, gyerekkorunktól kezdve ezt látjuk, ezt tanuljuk, a legtöbb ilyen ünnepet szeretjük. Pont ezért nagyon nehéz lehet elfogadni egy-egy családtagnak, hogy a gyereke esetleg már nem azokat az ételeket eszi meg, amiket a szülő el tud vagy el szokott készíteni. Benne van a kis kellemetlenség, hogy teljesen újfajta ételeket kellene kitalálni, de nem tudják, hogyan csinálják, közben ott van a vágy, hogy mindenképp adjon a vegán gyerekének is enni.

Ebből a szempontból van ebben nehézség, ugyanakkor nem vegán oldalról a nyitottságot tudom javasolni, hogy próbálják megérteni, mi áll a döntés hátterében, és nézzenek a mélyére.

Lehet, hogy pár apróságot el kell engednünk és megvan az esélye, hogy változni fog egy kicsit a hagyomány, de a változás nem mindig rossz, főleg akkor, ha ezzel egy kicsit jobb hellyé tesszük a világot.

Ételektől függetlenül ünnepelni jó, a legtöbb ünnepünk lényege úgyis az, amikor a család vagy a te saját választott közösséged összejön, ahol jó lenni. Az ételeken lehet változtatni, és ugyanúgy megmarad attól még a biztonság, a szeretet és az összejövés élménye. Úgyhogy azt nem gondolom, hogy le kell mondani a hagyományokról, csak kicsit meg kell változtatni annak érdekében, hogy ezzel ne ártsunk se a bolygónak, se más állatfajoknak, vagy akár az egészségünknek.

Vegán oldalról pedig ilyenkor muszáj bizonyos szempontból kompromisszumokat kötni. Kiállhatsz a saját elveidért, nem kell eltitkolnod semmit, elmondhatod, hogy miért nem eszed meg a húsvét esetében a sonkát, de fontos, hogy ezt békésen tedd. Nem érdemes másokat felbosszantanod, magadra haragítanod azzal, hogy leszólod őket, amiért még nem váltottak életmódot, ahogy te. Bármennyire is elszánt vagy, a sértegetésekkel és nyomasztással csak ártasz az állatvédelemnek. Az ilyen családi összeülések jó lehetőséget adnak arra, hogy inspiráld az összegyűlteket. Elmondod szépen, kedvesen, hogy te miért hiszel abban, amiben, vagy, hogy egy húsvéti menüsorban péládul mik a vegánbarát ételek.

– Ilyenkor mi szokott történni általában? Ha mondjuk egy 15 fős családban valaki egyedül vegán, akkor viszi a saját maga által készített dolgokat, vagy megkéri mondjuk a szülőt, hogy készítsen olyat is, amit ő is ehet?
– Ha egy fiatalabbról van szó, aki még a szüleivel él vagy nem tud főzni, sokszor előfordul, hogy megkéri a szülőket, és ők vagy jól reagálnak, vagy nem. Sajnos ez sem magától értetődő, vannak szülők, akik elzárkóznak, míg mások örömmel támogatják gyermeküket. A másik opció az, hogy vannak, akik visznek saját ételt ünnepségekre, akár húsvétra vagy egy esküvőre is. Ők sokszor arról számolnak be, hogy ilyenkor mindig megkérdezik, hogy mit eszik, kérnek kóstolót, azt mondják, hogy finom és

van, hogy hamarabb elfogy a vegán étel, mint a hagyományos.

Így is lehet inspirálni az embereket a változásra például, hogy viszel nekik kóstolót. Rengeteg szuper ízletes ételt lehet vegán módon elkészíteni, nem kell lemondani ízekről, textúrákról, a megszokott illatokról.

– Mik lehetnek alternatívák most kifejezetten a húsvétra vonatkozóan?
– Itthon egyre több olyan termék elérhető, ami pótolja a húst, van például vegán sonka is. Ezek ma már nem olyanok, mint 20-30 évvel ezelőtt, amikor szinte ehetetlen volt az összes. Akkor sokszor kellemetlenség volt, hogy ezt kell enni, miközben ott van a régi, ami finom, hanem ezek az alternatív termékek ma már ízben, textúrában nagyon hasonlók a hagyományos társaikhoz.

Ha valaki nem akar húspótlókat enni, van rengeteg növényi opciók is, amit egy átlagember nem feltétlenül ismer. Például a szejtánról életben nem hallottam, amíg nem lettem vegán, miközben egy szuper húspótló, és nagyon sok fehérje van benne. Természetesen nem szükséges mindenáron „pótolni” a húst – a vegán konyha elég kreatív és változatos ahhoz, hogy sok más ízletes étel közül is tudjunk választani.

Nem hús, mégis meglepően laktató – a szejtán a növényi fehérjeforrások királya. Eredetileg buddhista szerzetesek találták ki, ma pedig egyre többen fedezik fel, akik egészségesebb vagy fenntarthatóbb étrendet keresnek. Textúrája szinte megtévesztésig emlékeztet a húsra, így tökéletes alternatíva azoknak, akik csökkentenék a húsfogyasztásukat, de nem akarnak lemondani az ízekről. Ráadásul tele van fehérjével, és számos ízletes módon elkészíthető – akár pörköltként, grillen vagy szendvicsbe töltve.

– A vegán közösségnek vannak már kialakult hagyományai?
– Ez egy jó kérdés. Maga a veganizmus definíció szerint 1945-ben jött létre, vegetarianizmus már évezredek óta létezik. Fiatal még ez a közösség, így konkrét hagyományunk szerintem nincs. A többségi társadalom nem vegán, a legtöbb országban a vegánok aránya 1-3%-ot tesz ki, ezért inkább ők alkalmazkodnak a többiekhez. Nyilván ugyanolyan emberekről beszélünk, tehát ők is valószínűleg a megszokott a hagyományokban és ünnepeken nőttek fel. Én például a karácsonyt és a halloweent is imádom, vegánként ehhez alkalmazkodom, csak vegánná teszem, amennyire tudom.

– Van ilyen célotok, hogy akkora közösséggé nőjétek ki magatokat, hogy mondjuk 50-60 év múlva már nektek is legyenek hagyományaitok?
– Bízom benne, hogy lesznek saját hagyományaink is, de azt gondolom, hogy a jelenlegi hagyományok nem feltétlen rosszak, nem kell eltörölni őket. Pont ezt a tévhitet szeretném lerombolni. Az van az emberekben, hogy hú, ha valaki vegán lesz, akkor a hagyománynak lőttek. Vagy ha nincsenek meg a megszokott ételek, akkor az egész ünnepség már nem is ugyanolyan. De pont ez az, hogy mindent lehet pótolni, tehát szinte ugyanazokat az ételeket esszük, csak más alapanyagból.

Nagyon jó lenne ugyanakkor, hogyha kifejezetten vegánspecifikus, vagy a vegánok által létrehozott hagyományok is megjelennének a világban, de ehhez szerintem még nőnie kell a közösségnek itthon is és globálisan is.

– Mit gondolsz, ha valaki most fontolgatja azt, hogy vegán legyen, mi az, ami a legnagyobb löketet tudja adni neki, mi lehet egy fordulópont?
– Először szerintem mindenkinek a saját motivációját kell tisztázni, hogy mi az, ami prioritás az életében, ami megoldandó probléma. Vegánnak lenni a leghatásosabb mód, hogy a saját ügyedért tegyél, legyen az környezetvédelem, egészségvédelem, állatvédelem, spiritualitás vagy vallás. Több kutatás bizonyítja, hogy a dokumentumfilmeknek nagyon nagy hatása van. A Dominion, magyarul Uralom című film péládul Youtube-on is elérhető, ráadásul a kiadó által legálisan, ingyenesen feltöltve, hogy minél többen lássák a valóságot.

Ez arról szól, hogy jelenleg hogyan zsákmányoljuk ki az állatokat nem csak az élelmiszeriparban, hanem a szőrmétől kezdve az állatkísérleteken át nagyon sok iparágban. Maga a veganizmus túlmutat az étkezésen, nem csak erről szól. Ha például neked fontos a környezetvédelem és utánanézel, hogyan lehet élelmiszertermelésre hatékonyabban felhasználni a jelenleg állattartásra használt földterületeket, hogyan lehet javítani a vízminőséget vagy csökkenteni az üvegházhatást, minden oldalról ugyanoda jutsz el: hogy a növényi étrend az egyik legnagyobb és leghatásosabb dolog, amit te személy szerint megtehetsz azért.

– Mit tanácsolnál annak, aki már eldöntötte, hogy vegán lesz, ide nem biztos abban, hogy ideillő kifejezéssel élve hogyan tálalja ezt a családjának?
– Azt javaslom, hogy csakis békésen, ugyanakkor határozottan mondja el. Nyugodtan álljon ki azért, amiben hisz, nem kell mondjuk a nagymamánál csak azért megenni a húsleves levét, hogy ne bántsuk meg. Ez nem egy rossz dolog, amit el kéne titkolni. Szerintem el lehet nyugodtan azt mondani, hogy milyen előnyei vannak mondjuk az egészségre nézve, mennyivel fenntarthatóbb, környezetbarátabb vegánnak lenni. Beszéljünk róla, de ne durván, ne ítélkezően és ne veszekedjünk, hanem érveljünk a saját igazunk mellett.

Ha kipróbálnád, milyen lenne bevezetni egy-két új hagyományt az ünnepi asztalra, kattints ide! A prove.hu cikkében tíz kreatív és ízekben gazdag receptet találsz, amelyek között a hagyományokat idéző, mégis modern köntösbe bújtatott ételek is helyet kaptak. Te melyiket próbálnád ki? Írd meg kommentben!

Gerencsér Anna

„Nem kell csak azért megenni a húsleves levét, hogy ne bántsuk meg a nagymamát"" – húsvéti interjú Vida Raullal