„A másfél éves fiú pici karjába beleszúrtak egy nagy tűt, és erre sem reagált” – az acetonszagban úszó lakásban ébredtek rá, hogy Márknak valami súlyos baja van

Márk édesanyja, Takács Beatrix a Reggeliben idézte fel, hogyan derült ki, hogy kisfia cukorbeteg, és hogyan tanultak meg együtt élni a betegséggel. 

„Másfél éves volt. Nagyon meleg nap volt, július, úgyhogy megivott 3-4 liter folyadékot, de nekem akkor nem nagyon jött át, hogy ezzel valami gond lenne. Amikor délután behúzódtunk a melegről, görögdinnyét ettünk – azóta is ehhez köti egyébként a cukorbetegségét” – kezdte Takács Beatrix.

Este minden ment úgy, ahogy szokott: vacsorázott, lefeküdt időben, és reggel kezdődött a baj, ugyanis reggel nem ébredt fel

– mesélte arról a napról, amikor kiderült, fiának, Márknak egyes típusú, azaz veleszületett cukorbetegsége van. 

Az édesanya elmondta, fia kómaszerű állapotba került, nem lehetett vele kontaktusba lépni.

Nyilván azonnal hívtam a mentőket. Addigra már Kussmaul-légzése volt, ami azt jelenti, hogy a mellkasa nagyon mélyen és nagyon magasan emelkedett levegővétel közben. Ez szabad szemmel is látható volt, illetve az egész lakás acetonszagban úszott

– emlékezett vissza az anya, aki egyébként intenzíves szakápolóként dolgozik.

A mentők három perc alatt kiértek a helyszínre, és azonnal elkezdték vizsgálni a fiút. A vércukorszintmérés után kiderült, hogy 36,3-as volt a vércukra – ez nagyon magas, a határérték ugyanis, amitől valaki cukorbetegnek számít, 7 környékén van. 

Már a mentőben mondták az orvosok, hogy a fiúnak valószínűleg egyes típusú cukorbetegsége van, de ez akkor szinte „felfoghatatlan volt” – tette hozzá Takács Beatrix.

Ahol én nagyon megijedtem, az az a pillanat volt, amikor a másfél éves fiú pici karjába beleszúrtak egy nagy tűt, és erre sem reagált

– mondta. A kórházban rögtön elkezdték a kezeléseket, de 24 órát kellett várni, mire Márk egyáltalán magához tért.

Az anyuka felidézte, nem volt könnyű hirtelen alkalmazkodni a helyzethez, de az orvosok mindent alaposan elmagyaráztak, azt is, miért fontos rendszeresen mérni a kisfia vércukorszintjét. 

A családnak, de a kisfiúnak sem volt egyszerű megtanulni együtt élni ezzel a betegséggel. 

Az én gyerekem soha nem alszik 10-ig, legkésőbb fél 8-kor ébredés van és vércukormérés

– hozott példát. 

A családnak be kellett állítani a szigorú étkezési rendet is, az óvodában a kisfiú sokszor tette fel a kérdést, hogy miért kap más ételt, mint a többiek. A diagnózis után az egész család étkezését átszervezték, náluk már évek óta nincs kristálycukor vagy bármilyen cukor a lakásban.

Márk ma már 14 éves, és versenyszerűen teniszezik, a betegség miatt nagyon egészségtudatos – mesélte édesanyja –, de hozzátette, bár kicsiként nehéz volt megmagyarázni, soha nem úgy tanították neki, hogy ez egy betegség, hanem egy állapot, amivel együtt kell élni.