A film, amiben Polanski elmetszette Nicholson orrát – 50 éves a világ egyik legjobb magánnyomozós mozija, a Kínai negyed

A Kínai negyed forgatókönyvét a hetvenes évek hollywoodi szuperproducere, a magát is sztárnak képzelő és eszerint is élő stúdiófőnök, Robert Evans (Love Story, A Keresztapa, Rosemary gyermeke, Maraton életre-halálra) nyomta Roman Polanski kezébe, hogy mindenképpen meg kell rendeznie.

Polanski vonakodott visszatérni az Államokba, különösen Los Angelesbe, és jó oka volt rá. A rendező Európában dolgozott, amikor a Manson-banda 1969. augusztus 9-én lemészárolta állapotos feleségét, Sharon Tate színésznőt és másik négy embert is, akik a végzetes éjszakán közös Los Angeles-i otthonukban tartózkodtak. 

Tragédiára emlékeztetett minden utcasarok

– írta a rendező a Roman by Polanski című memoárjában.

Jack Nicholson és Robert Evans unszolására végül 1973-ban mégis visszatért Los Angelesbe. Polanski látott fantáziát Robert Towne forgatókönyvében, csupán egyetlen apró problémája akadt: megfilmesíthetetlennek tartotta.

Remek karakterekre, nagyszerű dialógusokra, ígéretes ötletekre talált a forgatókönyvben, de úgy érezte, hogy a történet reménytelenül túlbonyolított. És furcsálta azt is, némi joggal, hogy egy olyan történetben, amelynek Kínai negyed a címe, egyetlen kínaiak lakta negyed, de még csak egy árva kínai sem szerepel.

Valahol a 180 oldalas szöveghalom mélyén egy csodás film volt eltemetve 

– írta Polanski a könyvében.

Polanski rögtön ráérzett, hogy Towne forgatókönyve a legjobb chandler-i magánhekusos hagyományokat folytatja, de az is világos volt a számára, hogy a történet főszereplője, J.J. Gittes magánnyomozó eredeti figura, nem holmi Philip Marlowe-imitáció.

A rendező kérésére Towne újraírta a forgatókönyvet. Az eredmény egy ugyanolyan hosszú, de még komplikáltabb sztori lett. Ez volt az a pont, amikor Polanski felgyűrte az ingujját és Towne-nal munkához látott, hogy közös erővel megfilmesíthető formába hozzák a Kínai negyed forgatókönyvét. 

A pénz sem volt éppen utolsó szempont, Polanski most először kapott részesedést a nyereségből, de a memoárjában azt írta, hogy akadt azért más csábító tényező is:

Lelkesített, hogy valami teljesen újat csinálhatok. Egy elsőosztályú thrillert arról, hogyan formálta az emberi kapzsiság L.A. határait és történetét

– emlékezett vissza Polanski.

Persze akadtak nézeteltérések. Csupa apróság. Towne azt akarta, hogy a film végén a főgonosz elnyerje méltó büntetését, Polanski viszont egy jóval kiábrándítóbb befejezésre, a történet hősnőjének halálára szavazott. 

A rendező még két dologban ütközött meg a forgatókönyvírójával: szemben Towne-nal Polanski azt akarta, hogy a magánnyomozó és a végzet asszonya lefeküdjenek egymással, és azt is szerette volna, hogy a kínai negyed is szerepeljen a filmben, ha már az a címe, ami. Aki látta a Kínai negyedet, tudja, melyikük nyerte a makacs alkotók csatáját.

Polanskinak a film képi világáról is megvolt a határozott véleménye, már csak a produceren kellett keresztülvinnie az akaratát.

Bob Evansszel ellentétben én nem egy retró darabot akartam, a régi fekete-fehér klasszikusok szándékos imitációját, hanem egy olyan filmet, ami a harmincas évek világát a hetvenes évek kameralencséjén át láttatja 

– jegyezte meg Polanski.

Evans A Keresztapa operatőrét, Gordon Willist akarta, Polanski viszont Stanley Cortezt, aki Orson Wellesszel forgatta Az Ambersonok tündöklését. A rendező megkapta Cortezt, de a régivágású operatőr olyan lassúnak bizonyult, hogy a tizedik forgatási napon meg kellett válni tőle. A Kínai negyed operatőre a nagyszerű John Alonzo lett, akinek sok más mellett A sebhelyesarcút is köszönhetjük.

Egy dolog már a kezdetektől fogva biztos volt: J.J. Gittes-t Jack Nicholson fogja alakítani. Nicholsont akarta Evans, Nicholsont akarta Polanski és Nicholsont akarta Nicholson is a főszereplő magánnyomozó szerepére.

Abban is mindenki egyetértett, hogy John Huston remek lesz főgonosznak. Huston (1906-1987) mindenek előtt rendező volt, az egyik legnagyobb hollywoodi mester, aki már legelső filmjével, A máltai sólyommal műfajt teremtett. Na és melyik műfajt? Naná, hogy azt, amit később film noirnak neveztek el. Pont azt a műfajt, amelyiket Polanski épp a hetvenes évekbe akart átültetni. Ezért is hívják a műfajokba szerelmes filmtörténészek a Kínai negyedet neo-noirnak.

Nicholson, Huston megvolt, most már csak a női főszereplőben kellett megegyezni. Robert Evans Jane Fondát szerette volna megnyerni Evelyn Mulwray szerepére, de Fonda nemet mondott. A szerepre Faye Dunawayt szerződtették, bár a producernek meglehetősen rossz előérzete volt, mert Dunawayt „nehéz esetnek” tartották Hollywoodban.

Polanskinak végül mindkét főszereplőjével meggyűlt a baja. 

A rendező szerint Dunaway nem nagyon emlékezett a szövegére, ellenben megszállottan foglalkoztatta a sminkje, de az indulatok akkor szabadultak el csak igazán a forgatáson, amikor Polanski önhatalmúlag megszabadította a színésznőt egy állandóan a képbe tolakodó hajszálától. A kitépett hajszál esete ma már a hollywoodi legendatár része. 

Nicholsonnal más természetű gondok akadtak, ő a kosárlabda-rajongásával kergette őrületbe Polanskit, amikor a Lakers-Knicks meccset fontosabbnak ítélte az aznapi forgatásnál. Polanski kihajította az ablakon Nicholson tévéjét, mire Nicholson otthagyta a forgatást. Aztán visszatért. Ahogy Dunaway is.

Minden feszültség dacára Nicholson arra a szívességre is hajlandó volt, hogy egy jelenet erejéig beugorjon rendezőként. Azt a jelenetet, amiben a Polanski által játszott kisstílű gazember késsel fenyegetőzik, majd el is vágja a magánnyomozó orrát, Nicholson rendezte. A színész a film nagy részében bekötött orral játszott, és így is nagyot alakított.  

Még hátra volt a zeneszerző kiválasztása, és ez sem bizonyult sima menetnek. Eredetileg Philip Lambrót szerződtették a kísérőzene megírására, de a tesztvetítések során kiderült, hogy a fiatal zeneszerzőt műve zavaróan elüt a filmtől. Robert Evans időt kért a stúdiótól, és bár a premierdátum közeledett, Evansnak akkora hatalma volt, hogy engedtek a kérésének, eltolták a bemutatót. Lambro művét úgy ahogy volt kidobták és Jerry Goldsmith-szel írattak új kísérőzenét. Goldsmith-nek tíz napja maradt, hogy összehozza a teljes anyagot, de az eredmény nem okozott csalódást.

A Kínai negyedet 11 kategóriában jelölték Oscarra, jutott a jelölésből Evansnek, Polanskinak, Dunawaynek, Nicholsonnak, Towne-nak, Alonsónak és Goldsmith-nek is. Az egyedüli győztes Robert Towne lett a Kínai negyed forgatókönyvéért.

A filmet 1974 június 20-án mutatták be az Egyesült Államokban. A kritikai és közönségsiker közepette Polanskit csak egy apróság zavarta; egy interjú, amit Robert Evans adott egy hollywoodi újságírónak. A producer az interjúban arról beszélt, hogy Polanski nagyszerű dolgokra képes, ha van, aki kordában tartja. Evans, aki nem éppen a szerénységéről volt híres, itt nyilván önmagára gondolt. Ja, igen, és megemlítette még azt is, hogy szerinte nem tesz jót Polanskinak, hogy csupa talpnyalóval veszi körbe magát, akik csak arra kellenek, hogy hízelegjenek neki.

Polanski soha többé nem dolgozott Evansszel, amiben a kifogásolt interjún túl közrejátszhatott az is, hogy 1978-ban Európába menekült, miután megvádolták, hogy elkábított és megerőszakolt egy 13 éves lányt, Samantha Geimert. De ez már egy másik történet.

A Kínai negyednek mindenesetre egy folytatása is készült, az 1990-ben bemutatott Cinikus hekus. 

Az eredeti filmhez minden tekintetben méltatlan sequelt maga Jack Nicholson rendezte, az operatőr Zsigmond Vilmos volt. 

A hervasztóan unalmas Cinikus hekus nélkülözi Polanski filmjének szinte minden erényét. Belegondolni is szörnyű, miféle film született volna, ha Robert Evans producer is játszott volna benne, ahogy azt eredetileg eltervezték. Az Evansnek szánt szerepet végül Harvey Keitel kapta, de ez sem sokat segített: komoly állóképességet kíván végignézni a filmet, pedig alig 140 perc az egész. 

És ezzel még mindig nincsen vége. 

Több folytatás szerencsére nem született, 2020-ban azonban Sam Wasson egy több mint 400 oldalas könyvben (The Big Goodbye: Chinatown and the Last Years of Hollywood) dolgozta fel a Kínai negyed elkészítésének történetét. 

Wasson könyve annyira megtetszett Ben Afflecknek, hogy a sztár lecsapott rá és lelkesen bejelentette, hogy filmet rendez belőle és a forgatókönyvet is maga írja. Mérget azért még ne vegyünk rá, hiszen Hollywoodban minden hétre jut egy-egy olyan bejelentés, amiből aztán nem lesz semmi. Az sem biztos, hogy a világnak még egy hetvenes évekbeli klasszikus kulisszák mögötti történetére van szüksége: nemrég Az ajánlat című tévésorozat próbálkozott valami hasonlóval, de A keresztapa háttértörténetét megzenésítő széria a legjobb esetben is csak enyhe fanyalgásra késztette a kritikusokat.

Nyitókép: CBS via Getty Images