„Ezer módja van a meztelenség megmutatásának” – interjú Cécile de France színésznővel

El tudna viselni egy Bonnard-festményt a nappalijában?

Nem tiltakoznék.

Melyiket választaná?

Az abszolút kedvencem Az ebédlő a vidéki házban. Ezen a festményen, mint sok másikon, Bonnard múzsája, Marthe is szerepel. Ez itt jól láthatóan Marthe világa, de ahogy Bonnard megfestette, valami titokzatosság lengi körül ezt a nőalakot. Érződik a képen az intimitás légköre, hiszen Bonnard a saját otthonukat festette meg, de ott van a kontraszt is, mintha ebbe az intim térbe betüremkedne kintről a kert és vele a természet. Szinte megütközik egymással ez a két világ. Az biztos, hogy ezt a festményt szívesen kiakasztanám a nappalimban. Bárcsak megtehetném!

Az utóbbi időkben egyre többen kezdtek foglalkozni Marthe-tal, aki Bonnard modelljéből, majd élettársából lett a festő felesége, és akinek az alakját még mindig számos – és nem feltétlenül jóindulatú – mendemonda övezi. Például hogy emberkerülő, féltékeny természet volt, legalábbis Bonnard örökösei ezt terjesztették. Ön miből indult ki? 

Két kijelentés különösen megragadott vele kapcsolatban, mindkettő Marthe kortársaitól való. Az egyik úgy írja le, mint aki egy madárra hasonlít, és akinek a szemeiben mindig ott bujkál a félelem. Ez a kortárs fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Marthe imádta a vizet, a fürdést, és volt valami súlytalan a járásában, mintha csakugyan szárnyai lennének. A másik megállapítás, ami megfogott, azt emeli ki, hogy volt valami növényszerű Marthe alakjában. 

A sorsa pedig a korra jellemző női sors volt: dacára annak, hogy Marthe maga is festett, és volt is egy kiállítása 1924-ben, élete végéig megmaradt a nagy művész árnyékában. És még azután is, noha Bonnard rengeteg festményének ő a főszereplője.  

Ezekben az időkben a nők minden tekintetben a férfiaktól függtek, jól példázza ezt a sorsot Misia alakja is, akit Anouk Grinberg alakít. Misiából lehetett volna nagy zongoraművész, mégis megmaradt feleségnek. Olyan feleségnek, aki nagy barátja és pártfogója volt a művészeknek, a szalonja óriási népszerűségnek örvendett. De zongoraművész mégsem lett belőle. 

A festőbarátok is feltűnnek a filmben, az idősebb generációt Claude Monet képviseli, a tavirózsák nagy impresszionista festője csónakon érkezik a Bonnard-házhoz, nem kevés élelmiszerrel felpakolva. Azért a posztimpresszionisták vannak többen az asztaltársaságban, visszatérő vendég Vuillard, akit meglehetően tesze-tosza, már-már komikus alakként ábrázolnak.

A film hűen követi a valóságot, persze itt-ott azért bele kellett nyúlnunk az események menetébe, bele kellett férnünk a játékfilmes időkeretbe. Monet Givernyben lakott, nem messze Bonnard-ék Vernonnet-ben lévő házától, ahol valóban sokszor meg is jelentek, csónakon érkeztek a Szajnán. Ami Vuillard alakját illeti, én egy finom lelkű, érzékeny férfit látok a filmben. Nem vagyok egy Vuillard-szakértő, de Martin Provost, a rendezőnk szerintem ezeket a tulajdonságait akarta kiemelni.

Bonnard-ék és művészbarátaik fürdőzési szokásaiból könnyen azt a következtetést vonhatja le a néző, hogy a posztimpresszionisták idejében még nem találták fel a fürdőruhát. A meztelenkedés mennyire jelentett színészi kihívást?

Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor elfogadtam Marthe szerepét, Egy festő modelljének a szerepére vállalkoztam, egy olyan festő múzsáját játszottam el, aki újat hozott az aktokban is. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy egy film hogyan mutatja meg a meztelen testeket. Ezer módja van a meztelenség megmutatásának. Olyan ez, mint egy bűvész arzenálja, de ahogy a bűvész sem szereti kiteregetni a titkait, én sem szeretném elárulni, hogy milyen trükköket alkalmaztunk.

Bonnard-nak nemcsak egy múzsája volt, és nem is mindig csak egy múzsával osztotta meg az ágyát. Valóban megesett a filmbeli édeshármas Bonnard, Marthe és a másik múzsa/szerető, Renée Monchaty között?

Igen, valóban.

Nem lehetett könnyű élet Bonnard múzsájának lenni.

Sok-sok buktató volt Marthe életében, de az elvitathatatlan, hogy csaknem ötven évig éltek együtt. 

És ez, akárhonnan is nézem, ötven évnyi szerelem volt. Igen, Bonnard megcsalta, volt, hogy el is költözött tőle, de igazán sosem hagyta el. Visszatért hozzá. Az az érzésem, hogy ha nem így lett volna, abba Marthe belepusztul. 

Az ő életében nem volt helye másnak, csak Bonnard-nak, Bonnard pedig halhatatlanná tette az alakját a festményein. 

Marthe szerepében ötven évet kellett öregednie. Milyen trükkökkel öregítették meg?

Az öregítésem 89 százalékban sminkkel történt. És persze alkalmaztunk más trükköket is, de ahogy már a meztelenség témájánál szóba került, nem szívesen adnám ki a műhelytitkokat. Amit elmondhatok, hogy számomra a fiatal Marthe eljátszása volt a könnyebb, hiszen én is voltam fiatal, nem is olyan régen. Az időskori Marthe nagyobb kihívás volt, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt a kort még nem tapasztaltam meg. Itt jobban kellett a rendezői instrukciókra támaszkodnom.

A nagy európai filmrendezők közül dolgozott a Dardenne testvérekkel, a nagy amerikaiak közül pedig Clint Eastwooddal. Felteszem, Eastwood és a Dardenne fivérek két teljesen más világ…

Egyáltalán nincs ellenemre, ha alkalmazkodnom kell a rendezőim módszereihez. A legtöbbször elfogadom, amit mondanak, az nem én vagyok, aki mindent megkérdőjelez. 

Nagy élmény volt Clint Eastwooddal forgatni, egy jelenetet biztosan nem is fogok elfelejteni: egy drámai jelenetet, amit Hawaiin forgattunk. 

Az Azután című filmben egy nőt játszom, aki túléli a 2004-es hatalmas cunamit, a kérdéses jelenetben pedig az történik, hogy elsodor mellőlem egy kislányt a víz. Nem tudom megtartani. Tragikus jelenet volt, de nem ez okozta a legfőbb nehézséget, hanem a rendező és a színészei közti távolság. Clint Eastwood a tengerparton állt, és egy hangszóróval instruált minket, de látszott, hogy ez így nem fog menni. Egy idő után meg is elégelte a távolból rendezést, fogta magát, levette az ingét és begyalogolt hozzánk a tengerbe. Olyan volt, mint egy hős sportoló.

Nem bizonytalanította el, hogy egy hollywoodi legenda instruálja, ráadásul most már a tengerben?

Éreztem persze, hogy egy hatalmas sztár, ugyanaz az érzés volt, mint amikor Matt Damonnal, Jude Law-val vagy Jackie Channel dolgoztam. De nem volt ez több kezdeti rácsodálkozásnál, ami hamar elmúlik, amint elkezdődik a munka. És itt már a profizmus számít, a nagy sztárok is tudják, sőt ők tudják a legjobban, hogy ahhoz, hogy jól jöjjenek ki a filmből, nagyon is szükségük van arra, hogy a partnereik is a legtöbbet hozzák ki magukból. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem érzékeltetik velük, micsoda nagy sztárok. Így aztán sosem tört rám a kisebbségi komplexus, amikor ekkora nevekkel dolgoztam.

Jude Law-val Paolo Sorrentino pápás sorozatában játszott együtt. Fog még Sorrentinóval forgatni?

Imádom Paolo filmjeit, mindenképp szeretnék még vele dolgozni. Még jó, hogy szeretnék, Paolo Sorrentino az egyike kedvenc rendezőm. Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mert folyamatosan jönnek a különböző felkérések, mindig van miből választanom. A covid alatt sem kellett leállnom, a pandémia során végig dolgozhattam, ami külön kiváltság volt. 

A Bonnard - Egy festő szerelme című filmet március 21-től játsszák a mozik.

Nyitókép:  Dominique Charriau/WireImage