Szamár a misén, uborka a fán, horrorsztorik a tűz körül – 5 őrült karácsonyi népszokás, amely régen elképesztően népszerű volt

Manapság az emberek többsége megelégszik a karácsonyfa-állítással, a forralt borozással és a zoknikba tömködött ajándékokkal, no meg a vég nélküli vendégeskedésekkel és a bejglivel karácsony környékén. Ám a múltban számtalan, mai szemmel nézve kevésbé érthető szokás is dívott az ünnepek tájékán. Főleg a középkorból és a viktoriánus időkből maradtak fent olyan ünnepi szokások, amelyeket manapság már érthető módon nem űzünk.

Mi sem akarjuk visszahozni ezeket a rosszabb esetben óriási kalamajkával járó, jobb esetben pedig csak simán érthetetlen szokásokat. Viszont érdemes közülük sorra venni a legviccesebbeket, hogy képet kapjunk arról, hogy ük-ük-üknagyszüleinknek mit is jelentett a szeretet ünnepe.

Szóval íme öt őrült, nehezen érthető karácsonyi szokás, amelyek régen elképesztően népszerűek voltak, mára viszont nagyrészt kihaltak.

1. Szamár a misén

A Szamár Ünnepe elképesztően népszerű volt a 12. században, elsősorban a mai Franciaország területén, viszont azóta – érthetően – kevesebb fókuszt kap. Eredetéről keveset tudni, de azt a bibliai állatot akarták megünnepelni, amelyik hátán Jézus és családja Egyiptomba menekült Heródes elől a kisded megszületése után. Volt amúgy egy másik neves szamár is a Bibliában, az amelyik hátán Jézus bevonult Jeruzsálembe.

A szamárünnep napján a falu egyik fiatal lánya belovagolt (beszamaragolt?) a templomba, miután bejárta a falut a csacsi hátán. A szerepre vagy egy kismamát, vagy egy terhes nőt választottak. Miközben bejárta a települést, a helybéliek az utcákra gyűltek, és vallásos énekeket daloltak, amelynek utolsó sora az volt:

Éljen a Szamár úr, éljen!

Ezután a templomban a mise alatt a szamár végig az oltár mellett állt, közben pedig néha megetették, megitatták. A szamár tiszteletére a gyülekezet nem a szokásos válaszokat mormolta a pap szavaira, hanem azt üvöltötték, hogy IÁ-IÁ. Néha a pap is nekiállt szamárhangokat hallatni. A római katolikus egyháznak aztán a 15. századra elege lett ebből az ünnepből, hamarosan pedig eltűnt a népszokás.

2. Rémtörténetek a tűz körül

Tavaly ilyenkor már összegyűjtöttük a viktoriánus kor legszürreálisabb ünnepi üdvözlőlapjait, most pedig arról is be tudunk számolni, hogy a korabeli karácsonyi szokások egy része is hasonlóan vad volt a gyilkos békákat és síró disznókat ábrázoló képeslapokhoz. Emlékszik a Karácsonyi énekre, amelyet Charles Dickens írt? Tudta, hogy a szerző eredetileg rémtörténetnek szánta a népszerű, számtalanszor feldolgozott karácsonyi mesét?

A 19. században egyáltalán nem számított különlegesnek, hogy az embereknek még a szeretet ünnepén is az ijesztegetésen jár az eszük. Ez azért volt így, mert a horror megszületőben lévő műfaja elképesztő népszerűséget szerzett, és az emberek megpróbálták az év több ünnepébe is beépíteni azt. A karácsony azért adott nagyszerű alkalmat az ijesztegetésre, mert 

az év legsötétebb és leghidegebb időszakában könnyedén meg lehetett találni rá a hangulatot.

Tara Moore egyetemi professzor – aki könyvet is írt a korabeli horrorsztorikról – szerint a karácsonyi horrorsztorik azért is voltak népszerűek az elektromosság megjelenése előtti időkben, mert sikeresen el tudták foglalni az embereket a hosszú, unalmas téli estéken. „A hosszú téli esték azt jelentették, hogy az embereknek korábban abba kellett hagyniuk a munkát, szabadidejüket pedig a tűz köré gyűlve töltötték”.

3. Gyümölcstorta a párna alatt

Mai szemmel már teljesen értelmezhetetlennek tűnik, hogy miért akarná valaki az éjszakáját, és a nagy gonddal elkészített gyümölcstortáját is elrontani azzal, hogy a finom süteményt a párnája alá gyömöszöli. A 17. században viszont sokkal babonásabb volt az átlagember, és sokan úgy hitték, hogy ez a tortás szokás segíthet abban, hogy az igaz szerelemről, és jövőbeli házastársunkról álmodjunk.

Ez a szokás különösen népszerű volt karácsony tájékán, ám azt nem tudjuk pontosan, miért. A gyümölcstorta azért volt népszerű esküvői étek, mert időben el lehetett készíteni, és csak hosszú idő alatt romlott el. Olyan változatáról is lehet hallani a hagyománynak, hogy egy-egy szelet tortát az ifjú pár megőrzött az első házassági évfordulóig, és csak akkor ették meg. 

4. Weinachtsgurke, azaz a karácsony uborkája

Bízzuk csak a németekre, hogy fura szokásokat találjanak ki a fura szavaik mellé. A „Weinachtsgurke”, azaz karácsonyi uborka tradíciója a 19. századig nyúlik vissza. Ráadásul a listán szereplő többi népszokással ellentétben ezt még tartják az ország egyes részein. Igaz, egy felmérés szerint a németek 91 százaléka nem is tudja, hogy mi az a karácsonyi uborka.

Pedig egyszerű, de kedves hagyományról van szó: lényege, hogy a karácsonyfán elrejtenek egy uborka alakú, legtöbbször üvegből készült díszt. A megtalálónak jutalom jár: vagy ő bonthatja ki először karácsonyi ajándékait, vagy szimplán jó szerencse fogja kísérni az elkövetkező évben.

5. Kaka Katalóniában

Még a Catalan News szerzői is leginkább a Monty Python agyszüleményeihez tudják hasonlítani saját karácsonyi szokásaikat, amelyekben különlegesen, már-már zavaróan fontos szerepet kap a széklet. A hagyományos katalán díszek közé tartozik a caganer, azaz a csupasz popójú, magán könnyítő paraszt figurája. Az efféle alakok elhelyezése a karácsonyi díszek között már nem annyira népszerű, mint korábban, valószínűleg jó okokból. Még bizarrabb, hogy a caganert hagyományosan nem önmagában állítják ki, hanem ott van a betlehemeknél is, azaz a hebehurgya katalán paraszt a kis Jézuska és Szűz Mária társaságában könnyít magán.

A caganer hagyománya a 17-18. századra nyúlik vissza. A figura a folklór szerint a földeket „trágyázza”, hogy a következő évben gazdag legyen a termés.

Ami még furább, hogy nem ez az egyetlen ürülékalapú karácsonyi katalán népszokás. Ott van még a kakirönk, amely egy mosolygós arccal és ünnepi sapkával díszített fadarab. A fát az ünnepek közeledtével illik meleg helyen tartani és „etetni”, hogy jól meghízzon karácsonyra, és kiürítse magából a várva várt ajándékokat. Ez a szokás még a kereszténység előtti, pogány időkre nyúlik vissza, és az időjárás változását jelképezi.

+1: Kentucky karácsony Japánban

Ez a japán szokás némileg kilóg a listánkból, hiszen csupán pár évtizede jelent meg, és még mindig népszerű Japánban. A külföldiek számára bizarr lehet, hogy a szigetországban karácsony tájékán megtelnek a KFC éttermei. Sok család a szentestét is az Amerikából indult gyorsétteremlánc üzleteiben tölti.

Mégis miért? A KFC még 1974-ben indított útjára egy bődületesen sikeres marketingkampányt az országban, amellyel sikeresen megnyerte a lakosságot. A kampány szlogenje – „Kurisumasu ni wa kentakkii!”, azaz „Kentuckyt karácsonyra!” népszerű szállóigévé vált, és a mai napig meghatározza az ünnepeket.

Szintén máig élő karácsonyi szokás Svédország egy városában egy óriási, szalmából készült kecske felállítása. Itt csak az a szépséghiba, hogy szegény kecskét szinte minden évben felgyújtják, elütik, ellopják, vagy csak simán szétbarmolják. A kecskéről írt cikkünket itt lehet elolvasni.

Nyitókép: Wikimedia Commons / Getty Images