„Azóta is sokszor játszottam meztelenül a bongón” – exkluzív interjú Matthew McConaughey-vel

Az Attól még gyors egymásutánban a második könyve. Az, hogy nemrég megírta a Zöldlámpa című memoárját, felbátorította, hogy gyerekkönyvszerzőként is kipróbálja magát?

A Zöldlámpa megírása, az egész folyamat, hogy eljutottam a végére, és az az érzés, hogy igen, ezt akarom csinálni, nagy önbizalmat adott. Ráadásul jól fogadták a könyvet, ezek szerint mások is osztották a lelkesedésemet. Nem úgy történt, hogy akkor eldöntöttem, legközelebb írok egy gyerekkönyvet, hanem úgy általában az íráshoz jött meg az önbizalmam. 

Többgyermekes apa vagyok, rengeteg gyerekvers- és dalkezdemény kering a fejemben, egy éjszaka pedig valami olyasmit álmodtam, ami leginkább egy egyszerű és derűs Bob Dylan-dalhoz vagy Dylan-raphez hasonlított. 

Ebből nőtt ki aztán a gyerekkönyv. A rímelő sorok is adták magukat. Vagy kétszáz ilyen rím él a fejemben, persze sok közülük egyáltalán nem gyerekeknek való, az olyanok például, amik úgy kezdődnek, hogy „attól még, hogy besötétedett…”, és hasonlók. Szóval ebből a nagy masszából válogattam ki azt a 30-40 rímet, amiről azt gondoltam, jó lehet a gyerekeknek, jó lehet a szülők és gyerekek közti párbeszédhez. 

Azt mondta a könyvről, hogy azt a 8 éves Matthew McConaughey írta. Ez a 8 éves énje csak az írásban segít, vagy abban is, hogy színészként különböző karakterek bőrébe bújjon?

A színészi munka abból áll számomra, hogy teljesen magamévá teszem a karakterek nézőpontját, ezen a szemüvegen keresztül nézem a világot. De itt másról volt szó. Jött az álom, aztán a rímek, rímek az életről, az élet ellentmondásairól. Ártatlan kis rímek, egy kezdő fejéből. 

Tudja hogy van ez, ha egy jó álomból ébred fel az ember. Ébredés után is igyekszel rajta maradni ezen a frekvencián. Ezt próbáltam én is. 

Aztán, ahogy elkezdtem írni, azt láttam, hogy a nyolcéves énem kezd el beszélni. Igyekeztem is megmaradni ebben mindvégig, a nyolcéves fejemmel írni. Nem akartam elbölcselkedni semmit, nem akartam felnőtt módra okoskodni. Nem akartam elkerülni a nyilvánvaló dolgok kimondását, sőt épp hogy arra törekedtem, hogy kimondjam ezeket a nagyon is nyilvánvaló igazságokat. Ezekkel van tele a könyv. Minden gyerek számára világos dolgokkal, amikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, ha felnövünk.

A Zöldlámpában felidézett történetek szerint olyan családban nőtt fel, ahol egyszerre volt jelen az erőszak és a szeretet…

Olyan család voltunk, amely hitt a testi fenyítésben, annak egy bizonyos formájában. Nem tudom, hogy ez erőszak-e, mindenesetre ez volt nálunk a büntetés módja.

Szóval mai fejjel mit tanácsolna annak a 8 éves Matthew McConaughey-nek, aki ebben a környezetben cseperedett?

Milyen tanácsot is adnék a nyolcéves önmagamnak? Azt mondanám, hogy sose hagyj fel a kockázatvállalással. Ha pedig a tizenöt éves énemnek kellene tanácsot adnom, akkor azt mondanám: 

Hé, Matthew, tudom, hogy azon agyalsz, mi legyen belőled az életben. Ez jó. De ne akarj túl hamar felnőni. Majd az is eljön, meglátod. Élvezd ki a korodat addig is.

És én ki is élveztem. Nyolcévesen persze még nem azon agyalsz, hogy mi lesz belőled, de kamaszként már nagyon is ez járt a fejemben, talán túlságosan is. Mindig is idősebb akartam lenni a koromnál, vágytam az ezzel járó szabadságra. Ez is rendben van, de ha mai fejjel visszagondolok a fiatal éveimre, néha úgy érzem, bizonyos dolgok kimaradtak az életemből. Épp amiatt, mert állandóan idősebb akartam lenni és idősebbnek akartam látszani.

Eltanácsolná a fiatalabb énjét például attól, hogy elidőzzön egy ketrecben az ott lakó oroszlánnal? (Mint arról korábban beszélgettünk, M.M. egyszer Mexikóban kipróbálta a peyote-t, egy ketrecben egy hegyi oroszlánnal.)

Nem, semmiképpen sem beszélném le róla a fiatalabb énemet. Azt mondanám neki: bízz magadban! Pontosan tudod, mit teszel, pontosan tudod, milyen következményekkel jár, ha netán rosszul sül el a dolog. Van, aki azt mondaná, sokat kockáztattam az életem során, én viszont erre azt mondom, hogy többet is kockáztathattam volna. Szükségem is van rá, hogy még több kockázatot vállaljak.

Jól dokumentált, hogy elkötelezett híve a bongónak. Az is, hogy a dobolás a segítségére van, hogy megfelelő hangulatba kerüljön a forgatásokon. Az írásban is segít a dob?

A zene segít. Azt mondják, hogy dallamosan írok és azt is mondják, hogy dallamosan beszélek. Zenés álmaim is gyakran vannak. Nagyon jó érzés, nem minden nap történik meg. Ritmusa van egy-egy történetnek. 

Ha forgatok, minden jelenet előtt lejátszom a bongómon vagy a kongán, hogy mi lesz a ritmusom. Minden filmemhez, minden szerepemhez készítek egy számlistát. 

Írás közben, ha meg tudom találni az első sort, ha megvan, hogy ez a jó kezdősor, ez a jó ritmus, akkor a többi már megy magától. Ez történt, amikor az Attól méget írtam. Először megtaláltam az ütemet: „Attól még…damdamdambapadamdamdudu…” Rátaláltam az ütemre és jött is az első sor: „Attól még, hogy a nyíl elszállt, nem tudjuk, hogy célba ér-e” Majd erre: „Attól még, hogy rátermett vagy, szükséged van a szerencsére.” A többi már jött az ütemből. Mint a zenében. Erre a ritmusra állítottam át a fejemet. Papadapap-papadapap…papadapap..pa. Amint ez megvolt, a többit már az ütem diktálta.

Amit most csinált, az a Wall Street farkasában előadott híres jelenetére emlékeztet.

Az is az ütemekből állt össze. Hogy az a szereplő hogyan látja az életet, hogyan viselkedik, mi játszódik le éppen a fejében, a testében. Vagy hogy milyenek a mozdulatai.

Sok-sok év eltelt azóta, tud ma már nevetni azon, hogy egyszer letartóztatták, mert a bongón játszott, meztelenül?

Igen, igen, igen. Nekem aztán elhiheti, azóta is sokszor játszottam anyaszült meztelenül a bongón és a kongán. És merem remélni, hogy a jövőben is lesz erre alkalmam.

Amikor befejezte a gyerekkönyvét, letesztelte a saját gyerekein, hogy melyik mondóka működik és melyik nem?

Tesztelni nem teszteltem, de elolvastuk együtt, átbeszéltük. Mindegyiküknek más-más tetszett. A lányom nagy rajongója Renée Kurilla illusztrációinak. Imádja a képregényeket, a graphic novel-eket. A legkisebb fiam néhány saját rímpárral is előállt, kérdezte is, hogy papa, ha a következő könyvedben benne lesznek, feltüntetsz majd szerzőként? Még jó – válaszoltam.

Ki a jobb a rímfaragásban? Ön vagy a cimborája, Woody Harrelson?

Ő is, én is elég jók vagyunk benne, ha összejövünk és párban csináljuk.

Egészséges rivalizálás van önök között?

Nem annyira rivalizálás ez. Ha összefogunk, együtt többek vagyunk, mint külön-külön. 

Ha Woody és én összejövünk egy-egy melóra, és elkapjuk a ritmust, nehéz megmondani, hol végződik ő és hol kezdődök én, és hol végződöm én és hol kezdődik ő. 

Mi így kommunikálunk. Ő is, én is rendkívül muzikálisak vagyunk, abban, ahogy gondolkodunk és abban is, ahogy cselekszünk, és ehhez jön még a nagy mennyiségű humor.

Tervben van valamiféle közös fellépés zenészként?

Épp a minap láttam egy videón, hogy milyen remekül utánozza a színpadon Elvist. A lábrázása is remek volt, és hozzá még énekelni is tud.

Ön is jól hozza Elvist?

Nem, ebben Woody jó. Az én énekhangom más, mint az övé. De van néhány közös dalocskánk, és van néhány sajátom is.

Az Attól még sorait egy neves magyar költő, Tóth Krisztina fordította. A Túltolva című filmben játszott is költőt, egy Moondog nevű betépett figurát – szokott verseket írni Moondoghoz hasonlóan?

Elmondom, hogy mit szeretek csinálni, és szerintem jól is csinálom. Szeretem a megszerzett tudást filozófiává változtatni, majd a filozófiát költészetté, a költészetet pedig zenévé. Amiben most vagyok, az a filozófia-költészet, költészet-dal vonal. Évekbe, sőt évtizedekbe telt, míg a tudást filozófiává alakítottam. Kellettek az évek és a tapasztalat, hogy a filozófiám kikristályosodjon. Most ebből gyúrok verset. 

Az elmúlt két évem a versírásról szólt, alaposan elmerültem a költészetben. És imádom. Nem terveztem, de nemrég úgy alakult, hogy napi két vers is kiszakadt belőlem, és ez így ment két héten át minden nap. 

Most mindenben költészetet látok, minden napomban, a helyekben, ahová elvetődöm, a várakozásaimban, és azokban a dolgokban is, amelyek egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy reméltem. Amit írok, az egyfajta beat-költészet és az eredmény szerintem ezúttal is elég vicces.

Várható a Matthew McConaughey-verseskötet?

Várható. A következő könyvemben biztosan lesznek versek, már a Zöldlámpában is volt néhány. Most egy versek-emberek-helyek köteten dolgozom, de van elég versem egy önálló kötetre is, Ennek egy részét valamilyen formában meg fogom osztani hamarosan.

És egy regény?

Minden nap írok, de sosem azzal ülök neki, hogy na, akkor most kitermelek magamból mondjuk ezer szót. Velem van a naplóm, vagy a telefonom, és írok, ha olyanom van. Írok, ha valami elszomorít, ha feldühít vagy éppen boldoggá tesz. Leírom, ha valaki valami okosat mondott, vagy ha csak én emlékszem úgy, hogy mondta. Leírom a nyelvbotlásaimat, ha összecserélek szavakat, és leírom azt is, ha valaki épp az én szavaimra emlékszik rosszul. Szóval, írok állandóan. A Zöldlámpában az életem első negyven évét foglaltam össze, amin most  dolgozom, az az életem utóbbi négy évéről szól. Majd ha befejezem, kiderül, hogy mi a műfaja.

Egy utolsó kérdés: olvasóként mik a legfontosabb könyvei?

Az Aki elől isten semmit nem rejtett el című kötet, ami Eckhart mester írásait, prédikációit tartalmazza. Aztán Og Mandino könyve, The Greatest Salesman in the World (A világ legnagyobb eladója). És Ralph Waldo Emerson esszéi. Mindig visszatérek ehhez a kötethez, főleg az önállóságról szóló írásához. Ahányszor csak elolvastam, az életem más-más szakaszában, minden alkalommal valami mást jelentett. Ha csak ez a három könyvem lenne, már akkor sem unatkoznék az életem végéig.

Most épp mit jelent önnek Emerson esszéje?

Most épp az fogott meg benne, be is jelöltem a szövegben, amikor arról ír, hogy vannak azok az igazságok, amelyek hajnali háromkor hasítanak beléd, amikor teljesen egyedül vagy. És rögtön tudod, minden porcikádban érzed, hogy ez a te igazságod. Mintha villám csapna beléd, úgy jön a felismerés. 

A neheze az ébredéssel jön el, amikor ki kell menni az emberek közé, és kitartani a meggyőződésed mellett, még ha a világ el is akar téríteni ettől. 

Dolgoznom kell magamon nekem is, hogy elég bátorságom, elég hitem és türelmem legyen ahhoz, hogy bármit is mondjon a világ, bárki is próbálna lebeszélni róla, ki tudjak tartani a hajnali háromkor születő meggyőződéseim mellett. Néha fel kell vértezned magad a világgal szemben, ha nem így teszel, könnyen megtörténhet, hogy egy év múlva arra ébredsz, hogy már megint elveszettnek érzed magad. 

Nyitókép: Emma McIntyre/Getty Images

Matthew McConaughey Attól még című könyvét a 21. Század Kiadó jelentette meg.