Woody Allentől aktképeket követeltek, Elvis halálában kételkedtek, Ryan Gosling filmjéből az akciót hiányolták – a showbiznisz legfurcsább perei

2019 sorsdöntő év volt a ma már világsztárként ünnepelt Ana de Armas életében. Ez volt az az év, amikor James Bond későbbi kolleginája és Marilyn Monroe majdani megformálója feltűnt a Tőrbe ejtve című könnyed krimiben, és ez volt az az év, amikor majdnem feltűnt a Yesterday című könnyed romkomban is. 

A hangsúly a majdnemen van.

Ha valaki netán nem emlékezne rá, a Yesterday azzal a bájos ötlettel játszott el, mint közmondásos macska a gombolyaggal, hogy milyen lenne az a világ, ahol csak egyetlen ember emlékezik a Beatlesre: természetesen egy küszködő zenész, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva, amit oly nagyon kedvelnek a forgatókönyvírók (esetünkben az Igazából szerelemért felelős Richard Curtis), a Beatles létezése kitörlődik az emberiség emlékezetéből. 

Egészen biztosan más film születik, ha nem egy félamatőr zenész, hanem például egy vidéki gázszerelő ölébe hull a Beatles életműve, de Curtis mindig is tudta, mi kell a közönségnek: a Beatles-dalokkal megajándékozott srácból hirtelen világsztár lesz, akinek most már csak a lelkiismeretével és a benne mindvégig megbízó haverlánnyal kell elszámolnia.

A váratlan fejlemény nem is az ígéretes alapötleten nyugvó, ámbár kissé lagymatagra sikerült filmben, hanem annak utóéletében következett be. 

Míg a Beatles a kollektív emlékezetből, az előzetesben szereplő Ana de Armas a film végső változatából törlődött ki.

A színésznő eltüntetésében azonban nem egy rejtélyes áramszünet, hanem a szokásos kreatív ügymenet játszott közre: egyszerűen kivágták a filmből, mert kellett a játékidő a fő szerelmi szálnak és a filmben vendégszereplő Ed Sheerannak. (A félreértések elkerülése végett: Sheeran és a szerelmi szál két külön vonulata a filmnek.)

Ana de Armas vágóolló általi eltüntetésének nem csak maga Ana de Armas volt a kárvallottja, rajta kívül legalább két Ana de Armas-rajongót is érzékenyen érintettek a fejlemények. Ők azonban nem hagyták annyiban a dolgot. A San Diegó-i Peter Michael Rosza és a marylandi Conor Woulfe 3,99 dollárt fizetett azért, hogy az Amazon Prime-on megtekintsék a filmet és benne kedvencüket, csalódásuk azonban nem is lehetett volna nagyobb: a Yesterdayt beharangozó előzetesben még szereplő színésznő sehol sem volt a filmben.

És akkor a San Diegó-i Peter Michael Rosza és a marylandi Conor Woulfe filmbe illő módon akcióba lendült és pert indított a Universal Picturesszel szemben. Ötmillió dollárra perelték a nagy hollywoodi filmstúdiót, mondván, nem kapták meg, amiért fizettek. Ami ezután történt, az nem a romantikus komédiák, sokkal inkább a tárgyalótermi drámák dramaturgiáját követte: a stúdió a szólásszabadságra mutogatott, a bírót azonban nem hatotta meg az érvelés, szerinte ez esetben a reklámokra vonatkozó törvények a mérvadók, és helyet adott a per megindításának.

Ha egyszer film készül majd az esetből, akkor ezen a ponton a kisember és a nagy stúdió egyenlőtlen küzdelmének epizódjai következnek, az egyszerű emberek jogaiért kiálló hősök az előkelő ügyvédi irodákból szalasztott öltönyös alakokkal néznek farkasszemet – Matt Damon tökéletes lenne a heroikusan küzdő Ana de Armas-rajongó szerepében.

A hollywoodi változat készítői egyedül a a befejezéssel lesznek gondban, mert a valóság nem hozott happy endet a stúdiót perlő nézőknek: mint arról a Guardian is beszámolt, 2023. augusztus 28-án ugyanaz a bíró végül a hollywoodi stúdiónak adott igazat az Ana de Armas-rajongókkal szemben.

Bizarr perek: rajongás és haszonlesés

A showbiznisz világa tele van az Ana de Armas-rajongókéhoz hasonló perekkel, a határtalan rajongás és a mezei haszonlesés ugyanúgy tetten érhető az amerikai szórakoztatóipar legbizarrabb ügyei mögött.

Mind közül talán a legbizarrabb annak a rajongónak az esete, aki nem volt hajlandó tudomásul venni Elvis Presley halálát. A texasi férfi olyannyira meg volt győződve az igazáról, hogy 1993-ban beperelte az Elvis Presley Enterprisest, mivel szerinte Elvis megrendezte a saját halálát, hogy normális életet élhessen távol a reflektorfénytől. A felperesnek bizonyítéka is volt arra, hogy kedvence él: elmondása szerint ugyanis Elvis rendszeresen felhívta őt telefonon.

2009-ben egy oregoni illetőségű férfi, bizonyos Allen Heckard azért perelte be Michael Jordant, mert belefáradt abba, hogy hasonlít a legendás kosarasra. Mármint külsőleg. Heckard állítása szerint e külső hasonlóság olyannyira terhes a számára, olyan sokan összekeverték már Jordannal, hogy a helyzet kompenzációért kiált. Egészen pontosan 416 millió dollárért, Heckard ugyanis ennyire tartott igényt az őt ért lelki megpróbáltatásokért.

Donald Trump 5 milliárd dollárra perelte Timothy O’Brient, aki a TrumpNation: The Art of Being the Donald című könyvében arra a kijelentésre vetemedett, hogy Trump valójában nem is milliárdos, csupán milliomos. Trump keresetét azzal utasították el, hogy semmivel sem tudta alátámasztani, hogy a szerző rosszhiszeműen járt el, amikor olyan forrásokat idézett, akik szerint Trump vagyona 150 és 200 millió dollár közé esik.

Woody Allen 10 millió dollárra perelte az American Apparel ruhamárkát, amiért az egyik óriásplakátjukat az ő portréjával illusztrálták: a jelenetkép, amin Allen jellegzetes haszid öltözékben látható, az Annie Hallból való, és engedély nélkül jelentették meg a plakáton. A cég ügyvédje úgy érvelt, hogy Allen jó hírnevét nem érte kár, hiszen a Mia Farrow-botrány óta nincs is jó hírneve. Hogy ezt bizonyítsák, felszólították Allent, hogy adja át a Soon-Yi Previnről (Mia Farrow nevelt lánya, azóta Allen felesége, akivel a rendező megcsalta anno Farrow-t) készített aktfotókat. Végül mégis jobbnak látták, ha fizetnek Allennek, a felek 5 millió dollárban egyeztek ki.

2005-ben egy minnesotai férfi nem egy, hanem rögtön két világhírű illuzionistát is perrel fenyegetett: Christopher Roller azt követelte David Copperfieldtől és David Blaine-től, hogy hozzák nyilvánosságra a trükkjeiket, emellett pedig 10 százalékot utaljanak át neki a bevételeikből. Roller szerint Copperfield és Blaine is isteni erőket használ, és 

mivel istenből csak egy van, és az Roller szerint ő maga, ezért a világhírű illuzionisták az ő isteni erőit bitorolják. 

Ehhez képest semmiségnek tűnik, hogy amikor Christopher Nolan legnagyobb sikerű Batman-filmjét, A sötét lovagot bemutatták, egy török város polgármestere perre ment Hollywood ellen. A török város neve Batman, a polgármester pedig úgy ítélte meg, hogy Christopher Nolannak engedélyt kellett volna kérni tőle, amiért Batmannek hívják filmje főhősét. A politikus azonban még ennél is tovább ment, és azt állította, A sötét lovag pszichológiailag is káros hatással volt Batman város lakóira: szerinte a film okolható a női öngyilkosságok magas számáért és néhány megoldatlan gyilkossági esetért is.

Előzetesből sem a Yesterday-é volt az első, ami perre késztette a nézőket, 2011-ben például a michigani Sarah Deming azért perelte a Ryan Gosling főszereplésével készült Drive forgalmazóját, sőt a mozit is, ahol a filmet látta, mert szerinte az előzetes egy Halálos iramban-jellegű filmet ígért. A művészfilmesre vett Drive valóban messze esett Vin Diesel világától, Deming leginkább az autós akciót kevesellte Nicolas Winding Refn filmjéből. És gyorsan perelt is.

Nyitókép: Ryan Gosling és Nicolas Winding Refn rendező a Drive premierjén a Cannes-i filmfesztiválon. Fotó: George Pimentel/FilmMagic