„Ridley Scottnak több ötlete is volt, hogyan vágják le a fejemet” – exkluzív interjú Andy Garciával

A pandémia időszakában Francis Ford Coppola megjelentette A Keresztapa 3. rendezői változatát. Ez vagy az eredeti verzió áll közelebb a szívéhez?

Nekem az a jó, ami Francisnek jó. A történet gyakorlatilag ugyanaz maradt, ami változott, az a történetmesélés módja és a végkifejlet, de számomra mindkét lezárás ugyanazt fejezi ki. Az eredeti verzióban Francis megmutatta Michael Corleone halálát: egy magányos öregembert egy szicíliai villa kertjében. Nem tudjuk, mennyi ideje él a világtól elvonultan, akár húsz-harminc év is eltelhetett a lánya meggyilkolása óta. Cent’anni – mondják olaszul, amikor azt kívánják, hosszú életet élj. De milyen az a hosszú élet, ha a gyermekedet meggyilkolták? Tragikus. 

Ha készült volna egy negyedik rész, az szólhatott volna a Michael halálig tartó korszakról,

hogy ezekben az alkonyi években hogyan alakul a kapcsolata Vincenttel. De ami a lényeg; örülök, hogy Francis elkészíthette a szívének legkedvesebb változatot.

Al Pacinóval játszani, gondolom, felért egy színészi mesterkurzussal.

Al maga a megtestesült színészi inspiráció. Az volt, az ma is, és az is marad. Az én generációmnak különösképp, de az utánam jövőknek is. Nagy kiváltság volt, hogy a partnere lehettem, hogy megbízott bennem színészként, és én is támaszkodhattam rá.

Nem szeppent meg az első forgatási napokon? Már kezdett befutni ekkoriban, de mégiscsak a másodvirágzását élő Pacino mellett kellett A Keresztapa várva-várt folytatásában, egy kulcsszerepben helytállnia.

Nem voltam megszeppenve. 

Már a forgatás előttről ismertem Alt, sokat teniszeztünk, padel teniszt játszottunk.

Öröm a társaságában lenni, nagylelkű ember, nem játssza meg magát. És mire megkaptam Vincentnek, Michael Corleone unokaöccsének a szerepét, már jó tíz éve azért a pályán voltam. Ha a jelenet azt kívánta, hogy Vincent megszeppenjen Michael Corleone jelenlétében, az egy dolog, a saját bőrömön azonban nem éreztem ilyet. Olyan légkör uralkodott a forgatáson, hogy nem kellett tartanom senkitől se. Az évek során, ha nyugtalankodtam is egy-egy feladat előtt, a munka mindig a legjobb terápiának bizonyult. Koncentrálj a munkára, semmi másra, csak arra, ami a feladatod!  Ahogy mondani szokták, a világot jelentő deszkákon mindenki egyenlő, és ez így is van. Készülj fel, végezd el a munkát, ennyi. Ha rendesen felkészülsz, nincs mitől megszeppenni. Ilyesminek nincs is helye a munkában.

Minden idők egyik legmenőbb bőrkabátját viselte A Keresztapa 3-ban. Nem is kabát volt, hanem zakó. Mi lett a ruhadarab sorsa?

Még mindig megvan. Azt hiszem, a lányom egyszer fel is vette.

Pacino, mint sokan a generációjából, a híres-hírhedt method acting híve. Nemrég Brian Cox (Logan Roy az Utódlásban), becsmérelte a legendás módszert. Cox rendkívül idegesítőnek nevezte, ahogy kollégája, Jeremy Strong azonosul a szerepével. Ön melyik oldalon áll a method acting kérdésében?

Mindenkinek megvan a maga jól bejáratott módszere, nem lehet azt mondani, hogy az egyik jó, a másik meg rossz. A te dolgod, hogyan közelítesz a szerephez. Önmagában az, hogy a method híve vagy, vagy sem, még nem értékítélet, nem jelent az égvilágon semmit. A lényeg, hogy a végén hiteles alakítást nyújts abban a képzeletbeli világban, amiben játszol. Minden művész magánügye, miként éri ezt el. Ami engem illet, sokféle iskolát kipróbáltam. Sanford Meisner és Lee Strassberg megközelítését éppúgy, mint a pantomimot és a clowningot. Minden jöhet.

Az egyik legelső szerepét a Gyilkos sorok című tévésorozatban kapta. A stáblistán úgy szerepelt, hogy „Fehér nehézfiú 1.”. Nem félt, hogy az örökös nehézfiú skatulyába kerül?

Az is valami, ha beskatulyázzák az embert, ez ugyanis azt jelenti, hogy rendszeresen dolgozol. Ez már egy szint. Könnyen beleragadhat az ember a nehézfiúk szerepkörbe, ez igaz, de a Gyilkos sorok miatt éppenséggel nem aggódtam, mert nem volt miért. Nem egy teljes karaktert kellett megformálnom, egy jelenésem volt csupán.  

Nem sokkal később viszont egy igazán őrült figurát játszottam Hal Ashby filmjében, az Egy lépés a halálban (Jeff Bridges játszotta a Lawrence Block krimijeiből ismert Matthew Scudder magánnyomozót), és ezután megkerestek, hogy eljátszanám-e Frank Nitti szerepét az Aki legyőzte Al Caponét című filmben. Nitti igazi nehézfiú volt, Capone ítélet-végrehajtója, szóval valóban várt rám a skatulya, de nekem más terveim voltak. Én a jófiúk egyikét, a Kevin Costner által alakított Eliot Ness csapatának tagját akartam eljátszani. Persze a skatulyának sem csak árnyoldalai vannak, nézze csak meg, hányszor játszott Al Pacino vagy Robert De Niro gengsztert?

Ön Kubában született, gyerekként került az Államokba. Kezdő színészként, a szerepekért való küzdelem közepette éreztették önnel, hogy a származása miatt hátrányban van?

Óriási hátrányt jelentett a származásom. A munkába temetkeztem, de nagyon hosszú időbe telt, míg rendes hollywoodi ügynököm lett, aki be tudott juttatni a megfelelő castingokra. 

Ha már ott vagy, a színészt látják benned, és nem csak a puszta adatokat, hogy kubai vagy latin-amerikai vagy. 

Hosszú időbe telt, amíg sikerült áttörnöm ezt a falat, de nem adtam fel a reményt: dolgoztam, és reméltem, hogy egy nap majd ez is megtörténik. Színházban játszottam, és ha szerencsém volt, felfigyelt rám valaki a színpadon, és más munkákhoz is hozzájuthattam. Így esett be néhány apró sorozatszerep a Gyilkos sorokban és a Külvárosi körzetben is, de megfelelő képviselet nélkül nem juthattam feljebb, nem kerülhettem be a meghallgatásokra. Egy nap aztán egy menedzser bizalmat szavazott nekem, a szárnyai alá vett, és ő már be tudott juttatni az addig zárt ajtókon. Megtört a jég, elkezdtek hívni a meghallgatásokra.

Brian De Palmát, az Aki legyőzte Al Caponét rendezőjét kellett meggyőznie, hogy ne a nehézfiút, hanem a jók egyikét játszhassa el?

A nehézfiút, a Nitti-szerepet visszautasítottam. Ezek után Brian adott egy lehetőséget: ő és a film producere, Art Linson meghallgattak, és megkaptam a szerepet.

Caponét Robert De Niro alakítja, egyike ez is a híres De Niro-féle átalakulásoknak, amikor a színész felhizlalta magát egy szerep kedvéért. Milyen volt ezt közelről szemlélni?

De Niro valóban felszedett magára valamennyit, de emellett ki is volt párnázva. Azért ez távol volt attól a hízástól, amit a Dühöngő bika kedvéért bevállalt. Ez egyébként nagyon egészségtelen dolog. Egy közös jelenetem volt vele, a tárgyalótermi jelenet, de már ezt is nagy kiváltságként éltem meg. Elvégre Robert a mesterségünk királya.

Sean Conneryvel jóval több jelenete volt. Gondolom, a szünetekben szóba kerültek a Bond-filmek is…

Persze, hiszen a hatvanas években voltam gyerek, az ő James Bondja volt a hősöm. Nagy filmőrült voltam akkoriban. Már csak azért is a másik szerepre hajtottam, hogy együtt játszhassak Seannal. Persze, faggattam a Bondokról is, de tudtam, hogy mindenki ezekről kérdezgeti állandóan, úgyhogy igyekeztem elkerülni, hogy én is beálljak a sorba. Ugyanígy van ez velem is, nincs olyan kérdés, amit ne tettek volna már fel nekem.

Ezt nem is kétlem. De azért megkérdezném, melyik a kedvenc Bond-filmje?

A legelső, a Dr. No. Mégiscsak ez az a film, amikor James Bond színre lépett. A korai filmek, a Dr. No, a Goldfinger, a Tűzgolyó, ez a három tette rám a legnagyobb benyomást. 

Daniel Craig modern Bondja is fantasztikus, de ezt a figurát már egészen más fából faragták. Volt valami ártatlanság, egy kis ironikus kikacsintás a korai filmekben, és hát olyan szövegei voltak Bondnak, amiket ma már nem senki nem ejthetne ki a száján.

Az én fiatalkorom egyik rongyosra nézett filmje a Fekete eső volt, Ridley Scott zsarufillmje Michael Douglasszel és önnel.  Kár, hogy olyan hamar lefejezik. Nem lehetett könnyű leforgatni ahogy levágják a fejét…

Összetett jelenet volt, Ridley Scottnak több ötlete is volt, hogyan vágják le a fejemet. Először is mintát vettek a fejemről, és kiöntötték gipszből. Úgy kellett tartanom a fejemet, mint akit épp halálos vágás ért: hátra vetve, tágra nyílt szájjal és így tovább. A jelenetben a nagyszerű japán színész, Yûsaku Matsuda végez velem: motorozva támad rám, karddal a kezében. Láttam, hogy a kamera mélyről, a földről fog venni, ez adta az ötletet arra a mozdulatra, amit végül a filmben is látni. 

A műfejet az igazi elé tettem, a fogammal tartottam, hogy a helyén maradjon. A jelenetben a hátravetett műfej és a saját hajam látszik.

Dustin Hoffmannal is játszott együtt, sőt Hoffmant instruálta is az első saját rendezésében, az El Tropico című filmben. Megkönnyítette egy ekkora sztár rendezését, hogy előtte már együtt játszottak a Mondvacsinált hősben?

Jó barátok lettünk, és nemcsak mi: a gyerekei és az enyéim is. Amikor nekiálltam a saját filmemnek, rögtön rá gondoltam Meyer Lansky szerepénél. 16 évembe telt, amíg összejött a 9 millió dolláros költségvetés, mondtam is Dustinnak, hogy két napig lenne rá szükségem, de nem nagyon tudunk fizetni, ez egy kis, független film. Rendben, mondta, ha épp nem forgat mást, a rendelkezésemre áll, de van egy feltétele: el kell hogy menjek a lánya esküvőjére! Így is történt: a forgatásról visszarepültem Los Angelesbe, vasárnap részt vettem az esküvőn, és hétfőn Dustinnal visszarepültem a Dominikai Köztársaságba, ahol leforgattuk a két jelenetét. Vele és Bill Murray-vel.

Bill Murray-nek is meg kellett ígérnie, hogy részt vesz valamelyik gyermeke esküvőjén? 

Billnek nem volt ilyen kikötése. Egy golfversenyen, egy profiknak és amatőröknek tartott rendezvényen játszottunk együtt a kaliforniai Pebble Beachen. Szó szót követett, Bill azzal jött, hogy jó lenne csinálni valamit együtt, én meg rávágtam, hogy készülök egy filmre, tökéletes lenne az egyik szerepre. El is küldtem a forgatókönyvet, ez olyan február tájékán lehetett, a forgatást júniusban kezdtük. Már március is lassan véget ért, de még mindig nem hallottam semmit felőle. Gondoltam, még nem zargatom, Bill már csak ilyen, a saját tempója szerint él. Végül aztán tényleg jelentkezett. „Hagyjuk az udvariaskodást!” – ezzel kezdte. Majd így folytatta:

Elolvastam a forgatókönyvet, rég olvastam ilyen jót, senki sem fogja megnézni a filmet, de szeretnék benne lenni.

Mondtam neki, hogy csak a töredékét tudom fizetni annak, amit kérni szokott. Megkérdezte, mennyi az? Megmondtam, rábólintott.

Bill Murray híres arról, hogy még csak ügynöke sincs, csak egy titkos telefonszáma, amin üzenetet lehet hagyni neki.

Volt egy ingyenesen hívható száma, és volt egy ügyvédje. Meg volt egy faxkészüléke. Régi szép idők. Mondtam neki, hogy alá kell írnia a szerződést, mire ő, hogy küldjem át faxon, de ne az egészet, csak azt az oldalt, ahol alá kell írnia. 10 perc múlva már ott volt nálam aláírva. El sem olvasta, mi van a szerződésben. Nem mintha olyan sok minden lett volna benne.

Ki a jobb golfozó, ön vagy Murray?

Nagyjából egy szinten lehetünk, de tudja, hogy van ez. Minden az adott napon múlik. Vannak napok, amikor messze túlteljesíted az átlagodat, máskor meg bármit is csinálsz, mélyen alatta maradsz.

Ön az El Tropico zeneszerzője is, zenészként is aktív, a háta mögött látom a dobokat is. Vállal még koncerteket?

Itt van balra tőlem zongorám is. Igen, koncertezünk, megvan a zenekarom, hagyományos, klasszikus kubai zenét játszunk. Két fellépésünk is lesz hamarosan itt, Los Angelesben, a Catalina Jazz Clubban. Nehéz összetoborozni a zenekart, igazi nagyágyúk játszanak benne, nem megy egyik napról a másikra.

Gondolom, jól jött a zenész múltja, amikor a Fernandót kellett énekelnie Cherrel a Mamma Mia! második részében.

Nagyon is. Persze, mit tehet az ember, ha Cherrel énekel? A legtöbb, amit tehetsz, hogy igyekszel nem útban lenni. Mint kiderült, maga Cher választott ki engem a szóba jöhető színészek közül. Megköszöntem a rendezőnek, hogy rám gondolt, de azt válaszolta, hogy nem ő döntött: Cher megkapta a listát a nevekke,l és ő bökött rám. Ezek után odamentem Cherhez, és megköszöntem neki is. Mire csak annyit mondott: 

Még jó! Modi!

Arra a filmre célzott, amiben én voltam Modigliani. Ezek szerint látta, és tetszett neki.

Fog még rendezni?

Több forgatókönyvet is írtam. Az egyik egy detektívtörténet noir-beütéssel, a másik Hemingwayről szól, a kubai időkről, amikor Az öreg halász és a tengert írta. A történet másik szereplője az író hajójának kapitánya, Gregorio Fuentes. És írtam egy vígjátékot is, szóval igen, vannak terveim rendezőként, nagyon is, csak a pénzt kell előteremtenem.

Hemingwayt alakítaná?

Nem, a kapitányt.

Nyitókép: Tibrina Hobson/Getty Images