A filmtörténet legnagyobb heregolyóit és legsúlyosabb anyakomplexusát cipeli – mozikban Joaquin Phoenix őrült új filmje

Öt testvér közül ő volt a harmadik a sorban. River Phoenix és Rain Phoenix után, Liberty Phoenix és Summer Phoenix előtt született, 1974-ben.

Szülei nem sokkal a születése előtt csatlakoztak a Children of God (a későbbiekben Family of Love, majd International Family) néven ismert szektához. Joaquin Puerto Ricóban, Liberty Venezuelában született, miközben a szülők a szekta misszionáriusaiként dolgoztak.

Joaquin három éves volt, amikor a szülők otthagyták a szektát. Kiábrándulásuk legfőbb oka a szektatagok soraiban egyre inkább elharapózó térítési technika, a Flirty Fishing volt: a szektavezér arra buzdította a női tagokat, hogy szexuális szolgáltatásokat is bevetve térítsenek meg férfiakat.  

Legkisebb testvérük, Summer már a szektás évek után, Floridában született. Az öt gyerek, aki addig apjuk nevét, a Bottomst viselte, itt kapta a mitikus főnixmadár után a Phoenix nevet.

Természetesen magyar is van a családban: Joaquin anyai nagyanyja, Lefkowitz Margit magyar volt.

Gyerekszínészi karrierje nyolcévesen kezdődött a Seven Brides for Seven Brothers című sorozatban. Bátyja, River állandó szereplő volt, ő a Christmas Song című epizódban tűnt fel. Ugyancsak együtt szerepeltek egy diszlexiáról szóló tévéfilmben, Joaquin ekkor még a Leaf (falevél) nevet használta, amit gyerekként választott magának.

Számos tévésorozatban feltűnt Leaf Phoenixként, első mozifilmje, az Űrtábor stáblistáján is így szerepelt. 12 éves volt ekkor. A Joaquint 15 évesen vette vissza.

Problémás tinit játszott Ron Howard filmjében, a Vásott szülőkben, amelyben Steve Martinnal és Keanu Reevesszel szerepelt együtt. A film nagy sikert aratott, nem sokkal később sorozat is készült belőle. Phoenix szerepét egy Leonardo DiCaprio nevű gyerekszínész vette át. DiCaprio állítólag alaposan tanulmányozta Phoenix alakítását.

Bátyja, River Phoenix 1993-ban halt meg drogtúladagolásban. A 23 éves színészt generációja egyik legnagyobb ígéreteként tartották számon; ő játszotta a fiatal Indyt az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, forgatott Sidney Lumet-vel (Üresjárat), Gus Van Sant-tel (Otthonom, Idaho) és játszott Robert Redforddal (Komputerkémek).

Két évvel River halála után Joaquin is forgatott Van Santtel: a Majd’ megdöglik érte című fekete komédia nemcsak az ő pályáján jelentett fordulópontot, de az akkor éppen Tom Cruise feleségeként ismert Nicole Kidman számára is bizonyítási lehetőséget jelentett. Kidman játszotta a törtető tévés időjárás-jelentőt, a Leaf nevet maga mögött hagyó Phoenix pedig az elcsábított, gyilkosságra rávett tinédzsert.

Egy másik későbbi Oscar-díjas is szerepelt a filmben: Casey Affleck nemcsak egy Oscart, de Phoenix húgának, Summernek a kezét is elnyerte a későbbiekben. Ezzel a házassággal az Affleck és a Phoenix színészdinasztia jó időre (egészen a pár válásáig) hivatalosan is összekapcsolódott. És ezzel még nincs vége a szakmai-magánéleti összefonódásoknak, hiszen Joaquin Phoenix felesége Rooney Mara színésznő. 2020-ban fiúgyermekük született, aki az 1993-ben elhunyt River Phoenix után a River nevet kapta.

Még öt év volt hátra a Gladiátorig, amely visszavonhatatlanul sztárrá tette a színészt, de e köztes évek sem teltek eseménytelenül: belefért egy felejthető Oliver Stone-film (Halálkanyar) és egy nagy hűhóval kísért, de közepes Nicolas Cage-thriller (8 milliméter) is. 

És belefért James Gray filmje, A bűn állomásai, amelynek legfőbb ambíciója az volt, hogy a régi nagy New York-i bűnfilmekre hasonlítson. Hasonlított is, de ennél is fontosabb, hogy Gray és Phoenix olyannyira egymásra találtak, hogy további három filmet (Az éjszaka urai, Két szerető, Idegen földön) forgattak együtt, és ezzel aligha ért véget a munkakapcsolat.

A kardozós-szandálos eposzokat ismét divatba hozó Gladiátor legnagyobb haszonélvezője a címszerepet alakító Russell Crowe és a rendező, Ridley Scott mellett a Commodus szerepében aljaskodó Phoenix lett. Főgonosza méltó partnere volt Crowe rabszolgasorba taszított hősének, és ezzel az alakításával a 26 éves színész nagy ígéretből hollywoodi tényezővé lépett elő. Akkora tényezővé, hogy ő játszhatta Mel Gibson öccsét a Jelekben és egy másik M. Night Shyamalan-filmbe (A falu) is befért, mielőtt a rendező elindult volna lefelé a lejtőn.

Alig múlt harminc, amikor eljátszotta Johnny Cash-t A nyughatatlan című életrajzi filmben, de nem ő, hanem a Cash feleségét alakító Reese Witherspoon kapta meg az Oscart, pedig igazán kijárt volna neki is egy, főleg, hogy ő maga énekelte a filmben elhangzó Cash-számokat. Ha az Oscarral nem is, egy Grammyvel azért megdobták, zenei pályafutása azonban ezzel korántsem ért véget.

2008-ban Phoenix  bejelentette, hogy felhagy a színészettel, és megtér a hip-hophoz; rappernek áll. Így is tett, és jó darabig így is maradt, sógora, Casey Affleck pedig filmet készített a karrierváltásról. 

Mielőtt azonban még a világ végleg eltemette volna a színész Phoenixet, az I’m Still Here című film készítői bejelentették: játék volt az egész, áldokumentumfilmről van szó, Phoenix csupán szerepet játszott. 

A színész nemcsak a film kedvéért játszotta a rappert, szerepben maradt akkor is, amikor David Letterman interjút készített vele, legalábbis is megkísérelt értelmes válaszokat kihúzni belőle. Letterman és Phoenix beszélgetése egyesek szerint a színész karrierjének legszórakoztatóbb, mások szerint legkínosabb pillanatai közé tartozik. 

Az I'm Still Here utóbb arról híresült el, hogy a film egyik producere szexuális zaklatásért beperelte Afflecket, és az operatőr is pert indított a rendező ellen, amiért zaklatták a forgatáson.

Innen csak felfelé vezethetett az út, és valóban: olyan presztízsdarabok következtek az amerikai független film fényes csillagaival, mint P.T. Anderson filmje, a Szcientológia Egyház keletkezéstörténetére szándékosan emlékeztető The Master, vagy Spike Jonze-tól A nő, amelyben Phoenix beleszeret Samanthába, aki (vagy inkább ami) nem más, mint egy operációs rendszer. A rendszer hangja Scarlett Johansson volt, így azért már érthetőbb a dolog. A színésznő testi valójában fel sem tűnt a megejtő gép-ember románcban, csak a hangját adta a filmhez.

Phoenix nemsokára visszatért repetázni Andersonhoz, de második közös filmjük, a Thomas Pynchon regényéből készült Beépített hiba a nem túl sikerült irodalmi adaptációk hosszú sorát erősítette. 

Volt egy kis kitérője Woody Allennel is (Abszurd alak), és mielőtt még kipingálta volna magát Jokerként, eljátszotta Jézust, míg felesége, Rooney Mara Mária Magdolnát alakította.

Az nem is kérdés, hogy Joaquin Phoenix tökéletes alakítást nyújtott Jokerként, nem is vitatja senki, hogy megérdemelte az Oscart, de volt egy színész, aki biztosan nem nézte jó szemmel kollégája különcködésnek is beillő módszereit. 

Ez a színész Robert De Niro volt, aki mindössze annyit kért, hogy a forgatás előtt mindenki üljön egy asztalhoz, és olvassák össze a forgatókönyvet. Phoenix hallani sem akart az egyébként megszokottnak számító felkészülésről, a rendezőnek kellett közbenjárnia, hogy végül Joker alakítója is megjelenjen a „table read”-nek nevezett olvasópróbán. 

Phoenix a forgatáson is nehéz esetnek bizonyult, a felvételek során néha csak úgy kisétált a jelenetből, ami nem kis megrökönyödést váltott ki kollégáiból.

A Joker folytatásának forgatásáról nem szivárogtak ki hasonló hírek, és Ridley Scott is csak áradozott a színészről, akivel több mint 20 év elteltével nemrég újra együtt dolgozott. Phoenix Napóleont alakítja a még idén mozikba kerülő filmben, s bár Scott szerint a színész megállás nélkül kérdésekkel bombázta a szereppel kapcsolatban, és a kérésére át is írták a forgatókönyvet, mindez – bizonygatta a rendező – csak a film javát szolgálta. 

Majd meglátjuk.

Legújabb filmjében mindenesetre egy perc híján három órán át követhetjük Phoenix karakterét, aki hatalmasra duzzadt neurózisaitól és a filmtörténet legnagyobb heregolyóitól sújtva botladozik ide-oda, vagy ahogy a Guardian kritikusa írta: leginkább sehova. Hajlamosak vagyunk egyetérteni a Guardiannal, s bár Phoenix szokásához híven megint mindent beleadott, meglehet, az Amitől félünk távolról sem az a remekmű, aminek a film mostanában nagyon menő rendezője, Ari Aster szánta.

Nyitókép:  Robin L Marshall/FilmMagic